Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 (Olvassa): «A belügyminiszter úr azt mondotta, hogy nincs szükség a nőkre a városok közigazgatásában. Azt hiszem, ezzel a véleményével meglehetősen egyedül áll. Aki nyitott szemmel követi a világ haladását és a szociális gondolat fejlődését, mindenütt találkozik a nők hatásával, a nők munkájával és a nők befolyásával.» Mélyen t. Ház! Ezek az általánosan ismert gondolatok ma már nem vitathatók a szükségszerűség szempontjából. Ha az első nemzetgyűlésen Budapest I. kerületében egyéni választáson, tehát nem lajstromos választáson, nagy többséggel bejött az első magyar nőké'pviselŐ, Schlachta Margit, akkor ettől a ténytől visszafelé lépéseket tenni nem válik ennek a törvényhozásnak dicsőségére. Ha a törvényhozás akkor megadta a nőknek a választói és választható sági kritériumot, ha akkor megadta a nőknek azt a jogot, hogy a magyar parlamentben bennülhessenek, mint ahogy ma is benn ül a női nemnek egy képviselője ebben a parlamentben, akkor ma elzárkózni a kisebb testületekben a nők választhatóságától, szerintem erős lépés volna visszafelé, amely lépést mi a magunk részéről megtenni nem tudjuk és amely lépésben mi keresztény gazdasági és szociális párt, a kormányt követni nem tudjuk. (Ügy van! a baloldalon.) De azt mondja gróif Apponyi Albertné (olvassa): «Meg vagyok arról is győződve, hogy az évek óta tartó női szociális munka nélkül még most sem volna népjóléti minisztérium.» Vagyis egyenesen a nők törvényhozási munkájának vindikálja azt a tényt, hogy ma már az államkormányzat a szociális munka terén egy minisztérium létesítését is szükségesnek találta és ezt a minisztériumot fenntartja. (Olvassa): «Mi nők a magunk számára semmit sem kívánunk, de követeljük, hogy a köz javára közreműködhessünk. Kérünk és követelünk több hozzáértést, több szeretetet a szociális intézkedésekben, több józan takarékosságot a városok és községek háztartásában és az egész közigazgatásban» — mondja továbbá gróf Apponyi Albertné. Ezekben a mondatokban benne van az a munkakör, amelyet a nők a maguk részére a törvényihatóságokban követelnek. A józan takarékosság megvédésére a nők elsőrendű képességgel bírnak. Szociális érzékük valamennyi férfi szociális érzékénél nagyobb. Ennek következtében modern törvényhatósági életben, ahol a szociális kérdések, ahol — hozzáteszem — az iskolakérdések és egészségügyi kérdések is annyi formában jelentkeznek az elintézendő ügyekben, a nők munkáját nélkülözni szerintünk teljes lehetetlenség. A közigazgatási kérdések elintézésénél nemcsak a városokban, hanem a vármegyékben is, — mert a vármegyékhez megyei városok tartoznak, amelyek ügyeinek felülvizsgálása a törvényhatósági bizottságok jogköre alá tartozik — a megyei városokra való tekintettel lehetetlen a nők választhatóságát kizárni. Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr legalább az ő tartalmas felszólalásában, amelyben a közigazgatási javaslat minden ágára kitért, a nők választójogának kérdésében nem foglalt állást, a nők választójogának kérdésében nem nyilatkozott. Lehet, hogy ehhez a szakaszhoz tartotta fenn erre vonatkozó nyilatkozását, de én meg vagyok győződve róla, hogy az ő véleménye nem fog eltérni attól a véleménytől, amelyet a magam részéről most kifejteni bátorkodtam. Mélyen t. Képviselőház! Nem lehet úgy elintézni dolgokat, ahogy Jánossy Gábor mélyen ?. ülése 1929 április 16-án, kedden. 143 t. képviselőtársam tette a legutóbbi alkalommal, amikor azt mondotta, hogy a nők választhatósága helyett azt kívánja, hogy a nők 18 éves korukban menjenek férjhez. (Farkas István: Csak hozományt adjanak nekik! — Malasits Géza: Jámbor óhaj!) Evvel elintézte a nők választhatóságának kérdését. Mit szólna ugyanő akkor, ha én azt mondanám, hogy a férfiak választhatósága helyett pedig elégedjenek meg azzal, hogy a férfiak 24 éves életkorukban nősüljenek meg. Az argumentum teljesen egy térről való: ha a nő, mert 18 éves korában férjhez mehet, nem választható, akkor ne legyen választható az a férfi sem, aki 24 éves korában megnősül. Ilyen argumentációt nem tartok az ügy érdekében állónak, ilyen argumentáció nem a kérdést diszkreditálja, hanem a nyilatkozót. A belügyminiszter úr azt mondotta, hogy nincs szükség a nőkre a törvényhatósági bizottságokban, hanem a törvényhatósági bizottságok munkájának végrehajtásában keresi a nők munkaterét. Nem helyes az, hogy mások alkossanak és mások hajtsák azt végre. Ha az iniciálásnál, a kezdeményezésnél nincs ott a nő, akkor egy esetleg elhibázott munka végrehajtásánál hiába várunk tőle kedvező eredményeket. Sokkal helyesebb az, hogy a nők az iniciálásnál legyenek ott, hogy hallathassák szavukat akkor, amikor a törvényhatóság esetleg egy hibás lépést akar elkövetni, hogy az ő judiciumuk, amely ezekben a kérdésekben sokkal finomabb, mint a miénk, meglássa és megérezze már ott azt a hibát, amelyet a törvényhatóság esetleg el akarna követni. De kérdezem, mélyen t. Képviselőház: milyen veszedelem származik abból, ha a női választhatóságot megadjuk? Nem tudok erre semmi tekintetben sem felelni. Talán attól tartunk, hogy a törvényhatóságok tárgyalásainak tónusa megnemesedik 1 Mert méltóztassanak meggyőződve lenni, a nők jelenléte a r tónus megnemesítésében nem utolsórendű tényező. Meg vagyok győződve arról, hogy a nők jelenléte a törvényhatósági tárgyalások hangja nívójának csak javára válhatik, ennek következtében nem látok itt semmi veszedelmet. Vagy avfcól méltóztatik félni, hogy a törvényhatóságok tárgyalásainak komolysága veszít, ha a nők is rcsztvesznek ezeken a tárgyalásokon™ Ezt az argumentumot méltóztassék Budapest székesfőváros törvényhatóságig bizottságának immár 8 esztendei működésével összehasonlítani. (Erődi-Harrach Tihamér: Mindenesetre emeli a tárgyalások nívóját!^ A nők részvétele ezekben az előbb említett kérdésekben a törvényhatósági bizottságokban csak javára válik a munkának. (Gr. Hunyady Ferenc: A nők közül csak a kiváló jön be! — Erődi-Harrach Tihamér: Férfi van mindenféle, de nő csak kiváló kerül be!) Ha felteszem a kérdést, miért vannak a férfiak többségben a börtönökben, akkor csak azt a választ adhatom: mert viszont a templomokban a nők vannak többségben. A nők a konzervatívabb felfogás felé hajlanak, a nők mindig a keresztény gondolat, a nemzeti gondolat mellett tartanak ki, a nők között a destrukciónak olyan formáit, mint a férfiak közt, nem látjuk és soha látni nem fogjuk. Ennek következtében ne méltóztassanak semmi veszedelmet sem látni akár az államhűség szempontjából, akár nemzeti szempontból, akár a kereszténygondolat szempontjából abban, hogy a nők választhatóságát megadjuk. Ennél a szakasznál én azt az egyszerű és radikális indítványt tettem, hogy ezt a szót: «férfiak», hagyjuk ki a szövegből, egyébként