Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-277
Az országgyűlés képviselőházának 2 akarja mélyebbé és mélyebbé tenni hatalmát, akkor miért fél és remeg a polgárság szabad akaratának nyilvánításától'? (Zaj.) A főispán, aki úgy cseppent egy vármegyébe, vagy egy városi törvényhatóság élére á kormány bizalmából, mert tudják róla, hogy mindenekfelett a pártérdeket nézi, hogyan jön ahhoz, hogy ő bírálja el, hogy abban a vármegyében vagy városi törvényhatóságban az az illető örökös tagjelölt évtizedekre menő közérdekű munkában szerzett-e csakugyan igaz érdemeket magának? Buday Dezső t. képviselőtársam konzervatív ember, de konzervativizmusa . mellett is több hajlandóság van a demokráciához, mint a t. belügyminiszter úrnak, aki pedig az úgynevezett liberális iskolában nőtt fel. Ne méltóztassék törvénybe igtatni azt, hogy csak az lehet örökös tag a vármegyében vagy városban, aki főispáni védjeggyel van felruházva. Méltóztassék a választóközönségnek, a törvényhatósági bizottságnak szabad akaratára bízni, hogy kiket akar örökös tagokul. Nyilatkozzék a t. belügyminiszter úr, hogy ezt akarja-e vagy pedig — mint beszédem elején említettem — az örökös tagok intézménye által is csak mindenre kapható segédesapatot akar a törvényhatóságok termébe bevinni a kormány védelmezésére? A törvényjavaslat vonatkozó szakaszát nein fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott felszólalásokra egészen röviden reflektálhassak. Ez a szakasz a törvényjavaslatnak egyik méltányoltabb szakasza volt és általában inkább elismerésben, mint gáncsban részesül. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Kun Béla: Csak a kivitel rossz!) Az az elhatározás, amely arra indított, hogy ezt a szakaszt a törvényjavaslatba beállítsam, mindenesetre távol áll azoktól a vonatkozásoktól, amelyekre a túloldalról hivatkozni méltóztatnak. Belemagyarázzák ebbe a szakaszba mindazt, ami abban nem foglaltatik benne. Nem politikai intenció az, amely ezt az örökös tagságot életre hívja, hanem inkább azoknak az érdemeknek elismerése, amelyeket az illetők a közügy terén (Propper Sándor: Adjanak nekik kormányfőtanácsosságot! —Nagy zaj. — Elnök csenget.) de különösen és elsősorban a törvényhatóságokkal szemben, — mondhatnám, majdnem egy egész életen át — szereztek, amikor a törvényhatósági életbe belekapcsolódva, a köznek szentelték életük túlnvomó nagy részét. örülnie kell egy nemzetnek, ha jutalmazhat és elismerhet. Ez nem jutalmazás akar lenni, mert férfiakat a köz terén kifejtett működésükért nem jutalomban, hanem ennél sokkal többen: elismerésben szoktak részesíteni. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez is egy erkölcsi és etikai bázis, amelyből én kiindulok és nem is hagyom magam letéríttetni erről a bázisról, mert hiszen közöttünk a felfogások talán lehetnek különbözők politikai éis világnézeti szempontokból, de ebből a szempontból, azt hiszem, nézetei térés és nézetkülönbség pártok és -pártok között még itt, ebben a Háziban sem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) JÈn tehát kijelentem, hogy kizárólag ezek azok a szempontok, amelyek engem arra indítottak, hogy az elődöm törvényjavaslatában is bennfoglalt ezt az intézményt átvegyem, és bizonyos módosításokkal életre híva, az 7. ülése 1929 április 16-án, kedden. 133 életbe át is vigyem és átplántáljam. Azok a korlátozások, amelyeket ezen a téren is fel kell állítanunk, inkább a pártszenvedélyek csonkítására ós leih'ető eliminálására vonatkoznak, kiküszöbölni akarván, hogy, ha szabaddá tétetik az örökös tagok ajánlása, ez ne minden közgyűlésen és^ ne mindenkivel szemben történhessék meg és ne legyen az örökös tagság a pártpolitika játéklabdája. (Propper Sándor: Csák az egységespárt játéklabdája legyen; mert az lesz! — Zaj.) Én ezt a célt kívánom szolgálni éppen azokkal az intézményekkel, amelyek ebben a szakaszban lefektetve vannak. Lehet a módus felett vitatkozni; két éve vitatkozunk is felette . . . (Kun Béla közbeszól.) Elnök : Kun Béla képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólasoktól! Scitovszky Béla belügyminiszter: ... és én nem zárkóztam el a módosítások elől, hiszen az eredeti propoziciómtól eltérőleg: történik ennek a kérdésnek a rendezése. (Ügy van! jobbfetől-) Ebből is méltóztatnak látni azt a készségemet és hajlandóságomat, hogy készséggel honoráltam minden olyan módosítást, amely a cell szolgálatában áll, sőt volt egy t. képviselőtársam, — azt hiszem, Bródy Ernő képviselő úr — aki az eredetit helyesebbnek tartja, mint az itt megfogalmazottat. Van az indítványok között egy, — azt 'hiszem, Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványa, — amely más formát és más modust kíván erre vonatkozólag életbeléptetni. (Kun Béla: Fogadja el a belügyminiszter úr azt!) Én megmaradok az eredeti (Kun Béla: Ez a haj!), itt lefektetett elhatározások mellett, mert a magam részéről is a legcélravezetőbbeknek ezeket tartom. Nem a főispáni hatáskör túltengéséről van szó, hiszen az ' autonómiának van benne túlsúlya és nem a főispánnak, mert a főispánnak van két tagja, az alispánnak szintén két tagja és van még a közgyűlés által kiküldött két tag. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Megengedem, hogy az eddig törvénybe iktatott hasonló intézkedésektől ez etlérő, dte hiszen új törvényeket nem azért alkotunk, hogy mindent a régiekből vegyünk át, hanem azért, hogy új gondolatoknak is adjunk tért. (Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor: Hogy visszamenjünk a középkoriba!) Bocsánatot kérek, ebben van egy argumentum Kun Béla igen t képviselőtársam azon argumentumával szemben, hogy: ha a főispánt egy harmadik vármegyéből nevezik ki, ő a felvilágosításokat az érdemes férfiakra vonatkozólag kitől Ifogja megkapni? (Kun Béla: Az egységespárti elnöktől elsősorban\\ Ott van az alispán: tőle. Elnök: Kun Béla képviselő urat ismét figyelmeztetem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék! Scitovszky Béla belügyminiszter: Az alispán tulajdonképpen a közigazgatás lelke, az autonómia vezére, aki éppen ebben a kérdésben és a többi vonatkozásokban is érintkezésben van azokkal a férfiakkal, akik a közügyek terén szolgálatokat teljesítenek, nagyon helyes és indokolt tehát az az elgondolás, hogy éppen az alispán részére is adatott olyan jogkör, hogy ő is kinevezhet ebbe a bizottságba két tagot, az autonómia is küld ki két tagot és így maga az autonómerő többségben van a főispáni kinevezéssel és a főispáni elnökléssel szemben. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) A Buday Dezső-féle indítványban az foglaltatik, hogy miért nem az alispán az elnöke en20*
