Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-277
Az országgyűlés képviselőházának 2 gon és így nincs szükség arra, hogy azt külön apparátussal jelöljék ki. De hogy menynyire nem a közéleti érdemet akarják jutalmazni és mennyire úgy áll a dolog, ahogyan azt előttem szóló t. képviselőtársam mondotta, hogy itt közjogi stallumokat osztanak szét, azt bizonyítja maga az ajánlás módja. Azt mondja az 5. § 2. bekezdése (olvassa): «A kijelölő bizottság elnöke a főispán, két tagját és egy póttagját a főispán, két tagját és egy póttagját sa törvényhatóiság első tisztviselője jelöli ki, két tagját és egy póttagját pedig a közgyűlés választja egy évig tartó megbízatással.» Méltóztatnak tehát látni, ebben is a hivatalos beküldölttek száma van többségiben, miért, míg a főispán két tagot jelöl be, a törvényhatóság első tisztviselője szabad tetszése és akarata szerint ugyancsak két tagot, ez tehát négy... (Kun Béla: Ahogyan a főispán megegyezik. — Zaj. — Elnök csenget) Én ezzel nem akarok mást illusztrálni... (Hegymegi Kiss Pál: Elrendelik a vármegye megvizsgálását! — Kun Béla: Még sokkal rosszabb a dolog.) Elnök: Csendét kéirek, képviselő urak. Malasits Géza: Hogy hogyan fogják ezt a gyakorlatba átvinni, az momentán nem tartozik ráim. (Za%) Elnök: 1 Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. (Kun Béla: Csak az igazságot keressük a javaslattal szemben.) Csendet kérek, képviselő urak. Malasits Géza: Maga az a körülmény, hogy ez a kijelölő bizottság úgy van összeállítva, hogy mindig a főispánniak és szűkebbkörű klikkjének van igaza, legjobban bizonyítja, hogy ezzel a szakasszal nem közéleti érdtemeket akarnák jutalmazni, hanem a kormánytól, helyesebben a főiispántól függő elemek számát akarja szaporítani, Ezt a váigyat, ezt a törekvést, ezt az akarást díszítik azután fel mindenféle ráakasztott sallangokkai, amely sallangok közé tartozik az is, hogy örökös taggá csak férfit lehet megválasztani. Miért éppen csak férfit ? Hát csak férfi tud közéletig tevékenységet kifejteni? Csak férfi tud jótékony lenni, csak férfi tud olyan tevékenységet kifejteni, amely polgártársai szemében becsülést érdemeli Nő ilyent nem tud kifejteni 1 ? Bocsánatot kérek.;a történelem nagyon sok szép vonást jegyzett fel egyes nőkről. Én n'em vagyok valami hazafias ember, már abban az értelemben, amilyen értelemben Magyarországon a hazafiságot értelmezik, de ha visszanézek a magyar történelemre, önkéntelenül megilletődöm azon, amit a magyar történelemről az iskolásgyerekeknek tanítanak. (Zaj. — Elnök csenget) A múlt tehát azt bizonyítja, hogy igenis voltak igen derék nők, akik igen nagyszerű, igen figyelemreméltó közéleti tevékenységet fejtettek ki, mégis a nők tekintet nélkül az ő egyébként kifejtett tevékenységükre, sohasem lehetnek örökös tagok. Örökös tag csak férfi lehet. Kimondja a javaslat, hogy akinek választójoga van, bárhol törvényhatósági bizotsági taggá választható, ha nem is lakik a törvényhatóság területén. Ha tehát ott sem lakik, ha nem is törődik a törvényhatósággal, ha adót se fizet, ha semmit se csinál a törvényhatóság területén, de a főispán úr a gomblyukába akarja tűzni a polgári érdemkeresztet, úgy ahogy azt Petrovácz t. képviselőtársam mondotta, Összeül a szűkebb klikkel, és megválasztatja azt a tiszteletreméltó urat örökös taggá. Ilyen szakaszra semmi szükség nincs, ilyen szakasz csak még jobban fokozza azt az elkeseKÉPVISELŰHÁZI NAPLÓ. XIX. '.. ülése 1929 április 16-án, kedden. 131 redest, amely a szabadon választottak között úgyis ki fog törni, és amely az egyetlen vigasztaló momentum abban az egész törvényben. Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy a kormányt sem szavakkal, sem semmi fele citátumokkal, pláne nem 1848 előtti Kossuth-citátumokkal meggyőzni nem lehet, a kormányt majd a tények fogják meggyőzni, az a tény, hogy a választók egyszer öntudatra ébrednek — sokkal hamarabb, sem mint a t. kormány és a mögötte ülő többség gondolná — és be fogják látni azt, hogy ez a gyámkodás, amelyet felette gyakorolnak, káros az ő gazdasági érdekeire, káros az ő tekintélyére, egyenlő a nemzetgyalázással és éppen ez fogja azután ennek a törvénynek nagyon közeli módosítását eredményezni. A gyakorlatban a kormánypárti, helyesebben a főispán-párti bizottsági tagok szaporodását jelenti ez a szakasz és miután én a függő elemeknek a törvényhatóságokba való bevitelét egyáltalában nem helyeslem, sem demokraikus, sem gyakorlati okoknál fogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a szakaszt elfogadhassam, hanem csatlakozom Farkas István képvieslőtársam indítványához, hogy tudniillik ez a szakasz egyenesen törlendő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Ház! Az 5. §-t, amely az örökös tagaknak a törvényhatósági közgyűlésbe való beviteléről intézkedik, törlendőnek tartom, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mégpedig azért, mert ennek a szakasznak a révén a kormány a saját pártpolitikai hatalmát akarja növelni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) À t. belügyminiszter úr nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy a főispánok nélkül nincs jó közigazgatás; nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy a főispánok nélkül nem lehet jó összetétele az újonnan alakítandó törvényhatósági bizottságoknak; nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy a főispánok nélkül egy fűszál sem mozdulhat meg az úgynevezett gondjukra bízott törvényhatóságok területén. Az egész szakasz ennek a téves gondolatnak a szolgálatában áll. Mert ha nem így volna, akkor a t. belügyminiszter úr nem forszírozná azt véges végig, hogy mindenütt a törvényjavaslaton fekete fonálként vonuljon az a gondolat, amely ebben a szakaszban, az 5. §-ban is kifejezésre jut; mondom, nem forszírozná azt, hogy mindenütt a főispáné legyen a döntő szó. Hiszen a törvényhatósági bizottságba, : amely az örökös tagokat megválasztja, a főispán sokszor csak úgy, mint egy előkelő idegen cseppen bele második, vagy harmadik vármegyéből, vagy határból; hát honnan tudja ő azt, t. belügyminiszter úr, — ha már ráhelyezkedünk arra az alapra, hogy a közéletben érdemeket szerzetteket örökös tagsággal kell felruházni — hogy abban az illető törvényhatóságban kik szereztek csakugyan igaz érdemeket arra nézve, hogy örökös tagok lehessenek? Mert hogy valaki hűséges kormánypárti volt, vagy jelenleg is az és a hatalmat minden körülmények között szolgálja, ez szerintem nem képez közéleti érdemet. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbáloldalon.) És ha a t. belügyminiszter úr kijelentése szerint csakugyan nem pártpolitikai érdeket szolgál a törvényjavaslat, közelebbről véve ez a szakasz, akkor az örökös tag választását teljesen a törvényhatóság szabad akaratára kellene bízni. Minthogy nem tudjuk keresztülvinni azt a nézetünket, hogy az örökös tagra vonatkozó szakasz töröltessék, kénytelenek vagyunk az 20
