Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 gon és így nincs szükség arra, hogy azt kü­lön apparátussal jelöljék ki. De hogy meny­nyire nem a közéleti érdemet akarják jutal­mazni és mennyire úgy áll a dolog, ahogyan azt előttem szóló t. képviselőtársam mondotta, hogy itt közjogi stallumokat osztanak szét, azt bizonyítja maga az ajánlás módja. Azt mondja az 5. § 2. bekezdése (olvassa): «A kijelölő bizottság elnöke a főispán, két tagját és egy póttagját a főispán, két tagját és egy póttagját sa törvényhatóiság első tiszt­viselője jelöli ki, két tagját és egy póttagját pedig a közgyűlés választja egy évig tartó megbízatással.» Méltóztatnak tehát látni, eb­ben is a hivatalos beküldölttek száma van többségiben, miért, míg a főispán két tagot je­löl be, a törvényhatóság első tisztviselője sza­bad tetszése és akarata szerint ugyancsak két tagot, ez tehát négy... (Kun Béla: Ahogyan a főispán megegyezik. — Zaj. — Elnök csen­get) Én ezzel nem akarok mást illusztrálni... (Hegymegi Kiss Pál: Elrendelik a vármegye megvizsgálását! — Kun Béla: Még sokkal rosszabb a dolog.) Elnök: Csendét kéirek, képviselő urak. Malasits Géza: Hogy hogyan fogják ezt a gyakorlatba átvinni, az momentán nem tar­tozik ráim. (Za%) Elnök: 1 Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak párbeszédeket folytatni. (Kun Béla: Csak az igazságot keressük a javaslat­tal szemben.) Csendet kérek, képviselő urak. Malasits Géza: Maga az a körülmény, hogy ez a kijelölő bizottság úgy van összeál­lítva, hogy mindig a főispánniak és szűkebb­körű klikkjének van igaza, legjobban bizo­nyítja, hogy ezzel a szakasszal nem közéleti érdtemeket akarnák jutalmazni, hanem a kor­mánytól, helyesebben a főiispántól függő ele­mek számát akarja szaporítani, Ezt a váigyat, ezt a törekvést, ezt az aka­rást díszítik azután fel mindenféle ráakasztott sallangokkai, amely sallangok közé tartozik az is, hogy örökös taggá csak férfit lehet megvá­lasztani. Miért éppen csak férfit ? Hát csak férfi tud közéletig tevékenységet kifejteni? Csak férfi tud jótékony lenni, csak férfi tud olyan tevékenységet kifejteni, amely polgár­társai szemében becsülést érdemeli Nő ilyent nem tud kifejteni 1 ? Bocsánatot kérek.;a törté­nelem nagyon sok szép vonást jegyzett fel egyes nőkről. Én n'em vagyok valami hazafias ember, már abban az értelemben, amilyen ér­telemben Magyarországon a hazafiságot értel­mezik, de ha visszanézek a magyar történe­lemre, önkéntelenül megilletődöm azon, amit a magyar történelemről az iskolásgyerekek­nek tanítanak. (Zaj. — Elnök csenget) A múlt tehát azt bizonyítja, hogy igenis vol­tak igen derék nők, akik igen nagyszerű, igen figyelemreméltó közéleti tevékenységet fejtet­tek ki, mégis a nők tekintet nélkül az ő egyéb­ként kifejtett tevékenységükre, sohasem lehet­nek örökös tagok. Örökös tag csak férfi lehet. Kimondja a javaslat, hogy akinek választójoga van, bárhol törvényhatósági bizotsági taggá választható, ha nem is lakik a törvényhatóság területén. Ha tehát ott sem lakik, ha nem is törődik a törvényhatósággal, ha adót se fizet, ha semmit se csinál a törvényhatóság területén, de a főispán úr a gomblyukába akarja tűzni a polgári érdemkeresztet, úgy ahogy azt Petro­vácz t. képviselőtársam mondotta, Összeül a szű­kebb klikkel, és megválasztatja azt a tiszte­letreméltó urat örökös taggá. Ilyen szakaszra semmi szükség nincs, ilyen szakasz csak még jobban fokozza azt az elkese­KÉPVISELŰHÁZI NAPLÓ. XIX. '.. ülése 1929 április 16-án, kedden. 131 redest, amely a szabadon választottak között úgyis ki fog törni, és amely az egyetlen vigasz­taló momentum abban az egész törvényben. Ne­kem ugyanis az a meggyőződésem, hogy a kor­mányt sem szavakkal, sem semmi fele citátu­mokkal, pláne nem 1848 előtti Kossuth-citátu­mokkal meggyőzni nem lehet, a kormányt majd a tények fogják meggyőzni, az a tény, hogy a választók egyszer öntudatra ébrednek — sokkal hamarabb, sem mint a t. kormány és a mögötte ülő többség gondolná — és be fogják látni azt, hogy ez a gyámkodás, amelyet felette gyakorol­nak, káros az ő gazdasági érdekeire, káros az ő tekintélyére, egyenlő a nemzetgyalázással és éppen ez fogja azután ennek a törvénynek na­gyon közeli módosítását eredményezni. A gyakorlatban a kormánypárti, helyeseb­ben a főispán-párti bizottsági tagok szaporodá­sát jelenti ez a szakasz és miután én a függő elemeknek a törvényhatóságokba való bevitelét egyáltalában nem helyeslem, sem demokraikus, sem gyakorlati okoknál fogva nem vagyok ab­ban a helyzetben, hogy ezt a szakaszt elfogad­hassam, hanem csatlakozom Farkas István kép­vieslőtársam indítványához, hogy tudniillik ez a szakasz egyenesen törlendő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Ház! Az 5. §-t, amely az örö­kös tagaknak a törvényhatósági közgyűlésbe való beviteléről intézkedik, törlendőnek tartom, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mégpedig azért, mert ennek a szakasznak a révén a kormány a saját pártpolitikai hatalmát akarja növelni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) À t. belügyminiszter úr nem tud megszaba­dulni attól a gondolattól, hogy a főispánok nélkül nincs jó közigazgatás; nem tud meg­szabadulni attól a gondolattól, hogy a főispánok nélkül nem lehet jó összetétele az újonnan ala­kítandó törvényhatósági bizottságoknak; nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy a főispánok nélkül egy fűszál sem mozdulhat meg az úgynevezett gondjukra bízott törvény­hatóságok területén. Az egész szakasz ennek a téves gondolatnak a szolgálatában áll. Mert ha nem így volna, akkor a t. belügyminiszter úr nem forszírozná azt véges végig, hogy mindenütt a törvény­javaslaton fekete fonálként vonuljon az a gon­dolat, amely ebben a szakaszban, az 5. §-ban is kifejezésre jut; mondom, nem forszírozná azt, hogy mindenütt a főispáné legyen a döntő szó. Hiszen a törvényhatósági bizottságba, : amely az örökös tagokat megválasztja, a főispán sok­szor csak úgy, mint egy előkelő idegen cseppen bele második, vagy harmadik vármegyéből, vagy határból; hát honnan tudja ő azt, t. bel­ügyminiszter úr, — ha már ráhelyezkedünk arra az alapra, hogy a közéletben érdemeket szerzet­teket örökös tagsággal kell felruházni — hogy abban az illető törvényhatóságban kik szerez­tek csakugyan igaz érdemeket arra nézve, hogy örökös tagok lehessenek? Mert hogy valaki hűséges kormánypárti volt, vagy jelenleg is az és a hatalmat minden körülmények között szolgálja, ez szerintem nem képez közéleti érdemet. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbáloldalon.) És ha a t. belügy­miniszter úr kijelentése szerint csakugyan nem pártpolitikai érdeket szolgál a törvényjavaslat, közelebbről véve ez a szakasz, akkor az örökös tag választását teljesen a törvényhatóság szabad akaratára kellene bízni. Minthogy nem tudjuk keresztülvinni azt a nézetünket, hogy az örökös tagra vonatkozó szakasz töröltessék, kénytelenek vagyunk az 20

Next

/
Thumbnails
Contents