Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. illése 1929 április 9-én, kedden. 5 urakat. Minden oldalra szól ez a figyelmeztetés. Csendet kérek. Csák Károly előadó: T. Képviselőház! A közvélemény nem születik magától, a közvéle­mény bizonyos szellemi tevékenységek eredője, tehát agitációé a sajtóban (Bródy Ernő: Sajtó­szabadság!) — arra is leszek bátor rátérni ' — gyűléseken, apróbb társaságokban. A közvéle­mény ennek az eredője. Azt már nagyon nehéz megkeresni, hogy micsoda erőknek, micsoda ak­cióknak és agitációknak összetételéből alakul ki egy közvélemény. Elhiszem, hogy a külföldön megvan ez a közvélemény, hanem azt, hogy nem a külföldön született, szintén elhiszem és fel­tételezem, és azt talán itt-ott bizonyítani is le­hetne. Ügy vagyunk ezzel a külföldi hanggal (Zaj a baloldalon.), mint a gyümölcsökkel, amit Kecskemétről exportálunk és visszakaptuk, mint konzervet külföldi vignettával. (Bródy Ernő: Nem kell a külföld, csak 48! Térjünk vissza 48-ra! — Zaj. Elnök csenget.) Várnai Dániel igen t. képviselőtársam is azt mondotta, hogy a re­vízió gondolatának árt ez a reform. Bocsánatot kérek a kifejezésért, de nem tudok más kifeje­zést használni, minthogy ezt naivitásnak tartom. A revizió kérdése ettől a reformtól és ennek mikénti végrehajtásától teljesen független. A revizió kérdését sajnos mi a magunk erejéből nem fogjuk eldönteni. A magunk erkölcsi ereje talán kifeszegeti majd a határokat, ehhez azon­ban még nagyon sok külföldi erőre, külső erőre és nagyon sok támogatásra van szükségünk. A revizió gondolata nem tartozván ennek a javas­latnak keretébe, én csak a magam részéről azt vagyok bátor leszögezni, hogy nem hiszem el, hogy a revizió gondolata ezzel a kérdéssel és a belső életformák, berendezkedés! formák meg­határozásával és megállapításával akármilyen néven nevezendő összeköttetésben lenne. Az idő­szerűség kérdésében is — méltóztassanak meg­engedni ezt a merész kijelentést — megegyez­tünk volna tehát, mert hiszen senkitől sem hallottam azt, hogy a közigazgatást javítani, reformálni nem akarná és ezt a reformot nem tartaná időszerűnek. A harmadik dolog, amely nagyon fontos vívmány Magyarország közéletében, az, hogy vitán felülkerekedett az önkormányzati alap­elv. Most már tagadhatatlan, hogy valameny­nyien autonómisták vagyunk, és- pedig auto­nómisták vagvunk még világnézeti különb­ségekre való tekintet nélkül is. (Bródy Ernő: De nem örökös tagokkal, kinevezettekkel, viri­listákkal!) A centralizáció túlhaladott álláspontot je­lent. Az önkormányzati jog lényege lehet vi­tás, lehet vitatkozni a felett, hogy mi annak kiindulási pontja, mik legyenek a keretei, mi legyen a tartalma és mik 1egyenek a korlátai, mihelyt azonban leszegezzük azt, hogy mi igenis önkormányzati alapon akarunk beren­dezkedni, önkormányzati közigazgatást aka­runk létesíteni, illetve fenntartani, akkor le­szegeztük azt is, hogy a jövő fejlődés irányá­nak is ebben a vonalban kell haladnia. Én nem tagadom azt, hogy a mostani törvények alapján valóságos önkormányzati élet nincs. Én nem tagadhatom ezt, hiszen 35 évig szolgáltam a közigazgatásnál, én ismerem — bocsánat a me­rész kijelentésért — a közigazgatást, a vár­megyei közigazgatási életet már a magam vármegyéjében és a három négy szomszédos vármegyében az alfától az ómegáig, de azt, hogy ez a javaslat még az 1886-os törvények által teremtett állapotot is visszafejlesztené,— bocsánatot kérek — nem ismerem el, sőt van­nak egyes intézkedései, amelyek határozottan előbbreviszik a közigazgatást. De ha egyebet nem tettünk, mint leszegeztük azt magában a törvény egyes intézkedéseiben, miniszterek ki­jelentéseiben, bizottsági álláspontokban, hogy igenis, mi elejtjük a centralizáció elvét, mi autonómisták vagyunk, már nagy szolgálatot tettünk a köznek azért, mert a jövő fejlődése, iránya más vonalat és más utat magának nem kereshet. Igen t. Ház! A régi vármegyét Fábián Béla igen t. képviselőtársunk el is akarta te­metni. Mi nem funerálunk. Ne avassanak ben­nünket funerátorokká. A vármegyéknek és az önkormányzatoknak nincs szükségük siratókra. Nemcsak, hogy nem akarjuk az önkormányza­tot és az önkormányzati jogot temetni ( és a kormány mindenhatóságának kiszolgáltatni, (Jánossy Gábor: Akkor az országot is temet­hetjük!) hanem az a célunk és programmunk, hogy az önkormányzati jogot, amelyét az 1867 utáni törvényhozási elhomályosított, a maga tisztaságában, természetesen a parlamentáris rendszerrel való összeegyeztetés, az idők köve­telményeinek respektálása mellett, visszaállít­suk. Nem ragaszkodunk a vármegyei hajdú­tarsolyához és pity kéj éhez, mi modernizálni és demokratikus irányban fejlődni akarunk, de divatos jelszavaknak, vakmerő kísérleteknek hagyományainkat áldozatul nem dobjuk. (Bródy Ernő: Kormányhivatalnokokkal! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt a célt és programmot egy csapásra, egy novellával megvalósítani nem tudjuk, az indokolásra nem szorul. (Ügy van! a jobboldalon.) Lehet, hogy nem is mi csináljuk meg, de az a hitünk, hogy a kérdés megoldását elindítottuk és jó irány­ban indítottuk el. Hacsak az is az eredmény, hogy a törvény­hozás hitvallást tesz az önkormányzati jog fenntartása, az önkormányzati igazgatási be­rendezkedés szükségessége és azon elv mellett, hogy a hatalom megosztása, mint alkotmány­biztosíték a parlamentáris rendszer mellett is feltétlenül szükséges, fenntartandó és fenntart­ható rendszer, már ezzel is nagy eredményt ér­tünk el, mert megtört egy félszeg irány és gon­dolat, az, hogy a municipializmus veszélyezteti az egységet és az önkormányzatok kiszélesítései gyengíti az állam erejét és partikalarizmushoz vezet. T. Ház! Tulajdonképpen az általános vitá­nak mi volt az aláfestése? Az aláfestése az volt, hogy ez a javaslat nem demokratikus, sőt antidemokratikus, sőt reakcionárius. Régi kén­viselŐ urak ezt a hangot már megszokták. En első igénytelen felszólalásomban védekeztem egy ilyen vád ellen, amely a magyar intellek­tuális középosztályt érintette. Talán egy kicsit érzékeny voltam. Gaal Gaston t. képviselőtár­sam azt a megjegyzést tette, hogv én még túl­ságosan csiklandós vagyok. Hát igen, én még ezek iránt a vádak iránt csiklandós vagyok, (Jánossy Gábor: Tehetséges kezdő! — Derült­ség.) mert rendszereket lehet csinálni, elvek alapján lehet dolgozni, de az olyan gyanúsí­tásra, hogy egy egész osztály — még a kifeje­zést sem nagyon szeretem — mondjuk, egv egész társadalmi réteg korrumnált és szolgalelkű, azok az emberek, akik egész életükben nem tet­tek egyebet, mint becsületes munkával száraz kenyeret kerestek, bizony nem csoda, ha egy kissé csiklandósakká válnak. (Ügy van! jobb­felöl.) Peidl igen t. képviselő úr, — úgy emlék­szem — Fáy István igen t. képviselőtársam be­széde alkalmával közbeszólt; Fáy István ugyanis a nemzeti gondolatot emlegette s akkor Peidl képviselő úr azt mondta: mi az a nem­zeti gondolat, magyarázzák meg már egyszer!

Next

/
Thumbnails
Contents