Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. ülésé 1929 április 12-en, pénieícen. ló? ezekéi ia kinevezett tagokkal mégis kormánypárti többség alakul ki. Ha nézem ilyen körülmények között, hogy az érdekképviseleti tagválasztás módja hogyan történik, azt mondja a mélyen t. miniszter úr, hogy rendelettel történik. De hogyan történik a választás? Titkos szavazással? Arról itt egy szó sincsen. Milyen módon történik a kiküldetés? Itt erről semmiféle említés nincsen. (Malasits Géza: Majd a kaszinóban megegyeznek!) Ez az egész szakasz tehát nem más, mint kormánypárti szavazatbiztosítás. A közigazgatásnak nagy reformja, amellyel ide méltóztattak jönni, a választók akaratának a meghamisítása, a választók akaratának kijátszása: a virilizmus, az érdekképviselet és a szakszerűség címén. A választók^ nagy tömegeinek, százezreinek jut a kötelesség, jut az adófizetés, jut a teher, de a jogokból ilyenmódon részlegesen ki vannak zárva, amikor érdekképviselet és szakszerűség cimén kizárólagos kormánypárti szavazatokat ültetnek be a törvényhatóságokba. ; Ilyen körülmények között ezt a szakaszt nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Az előadó úr kíván szólani. Csák Károly előadó: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ennek a szakasznak kiegészítéséül, illetőleg. módosításául indítványt terjesszek a t. Ház elé.. (Kothenstein Mór: Vigyázzon, mert megint leszavazzák ! — Halljuk! Halljuk!) Nem tartom valószínűnek; (Propper Sándor: Es nem tartja tragikusnak!) Széles körben nyilvánult meg az a kívánság, hogy a tanítók a törvényhatósági bizottságokban helyet kapjanak. (Helyeslés jobbfelől. — Malasits Géza: Még egy mameluk-csoport!) Senkinek eszeágában sem volt, hogy a. tanítótestületnek, a tanítóságnak, a magyar népnevelőknek azt a jogát, hogy helyet igényeljen maguknak a törvényhatósági bizottságokban és az önkormányzati életben, kétségbevonja. Az akadály egészen egyszerűen abban mutatkozott, hogy a tanítóság nincs akként megszervezve, illetőleg nincsen olyan lex cogens, amely olyan szervezetbe tömörítené őket, amely minden vármegyében egyformán volna megszervezve. Azonban mégis van egy egyesület, amely rendszerint a legtöbb vármegyében működik, — és ha nem működik, ennek a törvénynek nyomán is megszervezkedhetik — tudniillik az Országos Tanító Egyesület. Mély tisztelettel indítványozom tehát, hogy a" 4. § 1. bekezdése a) pontjának 11. alpontja helyett — majd leszek bátor megindokolni, miért kérem ennek kihagyását — a következő szöveg vétessék fel (olvassa): «Ahol Országos Tanító Egyesület működik, ennek az egyesületnek elnöke a szakszerűség címén tagoknak a csoportjába a törvényhatósági bizottsági tagok közé felvétessék. (Helyeslés a jobboldalon. — Malasits Géza: Még' egy kormánypárti szavazat!) A 11. pontban a jegyzői egyesületnek elnöke volt felemlítve és az lenne itt kihagyandó. Ennek az volna a magyarázata, hogy a 7. §-nál indítvány van beadva, hogy a jegyzők passzív választójogukat ne veszítsék el, vagyis ők jövendőre is választhatók légyenek a törvényhatósági bizottság tagjaivá. Ez a kérdés nyiltkérdés ugyan egyelőre, miután a 7. §-t még nem tárgyaltuk le, úgy gondolom azonban, az az általános vélelem^ úgy is van, — s azt hiszem, a Ház többsége afelé a, felfogás felé hajlik — hogy a jegyzők ezzel a capitis deminutioval ne sújtassanak. Abban az esetben tehát, ha megvan a passzív választójoguk s az érdekképviseleti csoportban egyébként is bejönnek a törvényhatósági bizottságiba, itt kihagyható lenne az, hogy a Jegyzőegyesületnek elnöke ex offo tagja legyen a törvényhatósági bizottságnak. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt az indítványomat elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: T. Képviselőház! Azt hiszem nem méltóztatnak kívánni, hogy az előadó úr által benyujtatt új módosítás miatt a szakaszt újból való tárgyalás céljából a bizottsághoz visszaküldjük? (Nem!) A Ház eltekint a bizottsághoz való visszaküldéstől. Kíván még valaki szólni? Propper Sándor képviselő úr jelentkezett szólásra. Propper Sándor: T. Képviselőház! Mi a magunk részéről a szakszerű képviseltetést természetesen ellenezzük, mert ez a népképviseleti rendszer meghamisítása. De ha már ilyesmit belevesznek a törvénybe, egészen természetes, hogy legelsősorban azokra kell gondolni ... Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék ilyen túlerős kifejezésektől tartózkodni. Propper Sándor: Én túlgyengének tartom és osak éppen a parlamenti szokás térít el attól, hogy súlyosabban meg ne bélyegezzem ezt ' a módszert, de túl vagyok rajta és azt akarom kifejezni, hogy ha már arról van szó, hogy ilyesmit belevesznek a törvénybe, legelsősorban természetesen azokra kell és kellene gondolni, akik a néppel közelebbi kapcsolatban vannak s akik munkájukkal és ténykedésükkel a közérdeket szolgálják. Ilyen volna a tanítóság is, amelyet most az előadó úr javaslata szerint belevesznek a törvénybe, amit mi elvi felfogásunk fenntartása mellett nem ellenzünk. Ellenezzük azonban ezt az egész szakaszt, amely, amint mondottam, kiforgatja a népképviseleti rendszert és a fasiszta korporációk mintáját akarja itt Magyarországon az önkormányzatokban meghonosítani. Ezzel kapcsolatban szólnom kell arról, amit a miniszterelnök úr tegnap itt a Házban erről a kérdésről elmondott. A miniszterelnök úr védelmére kelt ennek a fasiszta rendszernek és mintegy sejtetni engedte, hogy itt az önkormányzatok fasiszta alapra való helyezkedésével meg sem elégszik, hanem a törvényhozásig viszi fel ezt a gondolatot, amidőn kijelenti, hogy a szakszerűség és az érdekképviseletek rendszerét be kell vinni a községházától, illetőleg a városi önkormányzattól egészen a törvényhozásig. Ami a beszéd egyes részeit illeti, t. Képviselőház, azok kevésbbé érdekelnek bennünket. Ami például a Dolchstoss című közkeletű demagógiát illeti, erre nem sok reflexiónk van. Végre ma már ott tartunk, hogy tíz éven felül minden komoly és józaneszü ember leszámolt ezzel a demagógiával s aki arra helyez súlyt, hogy őt komoly embernek tartsák, ma már ezzel a demagógiával nem él és nem is igyekszik hatni, mert hiszen nem is lehet vele hatni. A háború után következő közvetlen időkben még lehetet ezzel bizonyos célokat szolgálni, ma már azonban, miután megjelentek a hadvezérek, politikusok, diplomaták és államférfiak életrajzai, ez a kérdés tisztázottnak minősíthető és csak komolytalan hangulatkeltés lehet az, amely ezt a kérdést újra előráncigálja. Egyébként attól függ, hogy ki mennyire helyez súlyt arra, hogy komolynak tartsák, amidőn ezekkel a kérdésekkel, amint mondottam, előhozakodik és ilyen alapon akar hadakozni.