Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

Äz országgyűlés képviselőházának i Szerény véleményem szerint tehát a borfogyasztási adót csökkenteni vagy pláne eltörölni csak úgy lehet, ha egyúttal gondoskodunk a községek kártalanításáról. (Jánossy Gábor: Azt mondja a pénzügyminiszter úr is.) Ami a külföldi fogyasztás emelését illeti, szerény véleményem szerint itt az igen t. földművelésügyi miniszter úr mindent megtett, ami lehető. Az újonnan épített borházak és az export felkarolása hitem szerint már a közel jövőben megteremtik a maguk jótékony hatását. Jogunk és okunk van panaszkodni arra, hogy nem tudjuk jól értékesíteni a szőlőt és a bort, hogy az értékesítés körül hibák vannak, de már kevésbbé jogosult az a panasz, amely szőlőkulturánkra vonatkozik. Még a legkisebb szőlőbirtokos is tisztában van azzal, hogy a szőlővesszőt nem elég elültetni, hanem azt meg is kell munkálni és gondozni, különben nem hoz termést vagy ha hoz termést, nincs benne köszönet. Sajnos azonban amilyen sokat értünk a szőlőműveléshez, olyan keveset értünk a gyümölsctermeléshez és olyan kevés gondot fordítunk arra. A gyümölcstermelés terén legalább mifelénk a nép valósággal analfabéta. Nincs benne a köztudatban, hogy a gyümölcsfa is gondozást igényel, hogy csak a gondozott gyümölcsfa hozhat jó termést, hogy a r ,gyümölcsfát is gonddal, szeretettel és hozzáértéssel ápolni kell, mert különben idő előtt elpusztul vagy férges gyümölcsöt terem. A mi népünk még ma is abban a naiv hitben él, hogy a gyümölcsfa magától nő, magától terem; sponte sua sine vindice nullo, mint valamikor a költői aranykorban és az édenkertben így lehetett és a gyümölcsfa gondozását rá lehet bízni a jó Istenre. Pedig szerény véleményem szerint ezen a téren igen nagy eredményeket tudnánk felmutatni; hiszen Magyarországot talaj- és éghajlatviszonyai alkalmassá teszik a mérsékeltövi gyümölcsök termelésére. Fél Európát el tudnánk látni és el is kellene látnunk gyümölccsel. Ezzel szemben mit látunk? Nemcsak Budapest nagy üzleteinek kirakataiban és előkelő meg kevésbbé előkelő éttermeinek asztalain kínálja magát a szép piros amerikai alma, amely gyönyörködteti a szemet, de hol van az amerikai almának az íze, a mi almaféleségeinknek a zamatjától? Nem volna szabad tétlenül, közömbösen elmenni a magyar gyümölcstermelés nagy, országos problémái mellett. A segítés ezen a téren igazán nem okozna különösebb gondot. (Zaj.) Hiszen vannak már állami, városi, sőt községi faiskoláink is, amelyeknek egyik feladata, hogy az illető vidék talaj- és éghajlatviszonyainak megfelelő gyümölcsfákat neveljenek. Véleményem szerint az okszerű gyümölcstermelést az egész országban egyöntetűen meg kellene indítani és erre az első lépés talán az volna, hogy az állam mindenkinek, aki arra vállalkozik, aki kér, ingyen facsemetét juttat. Ez nem adomány lenne, hanem igen előnyös és jó tőkebefektetés. Még volna talán egy másik kérdés, ahol intézkedni kellene a férgek, a kártevő rovarok és gombák kötelező irtása. De Isten mentsen egy újabb kihágási rendszabálytól és az azt követő eljárásoktól. En még arra is hajlandó volnék, hogy a hegyközségi elöljáróságokat felruháznám azzal a joggal, hogy bizonyos meghatározott napon sorra járják az összes gyümölcsösöket és ahol férges, gombás fákat talállnak, amelyek veszélyeztetik az egész környék gyümölcsfáit, azokkal fellebbezés kizárásával kivágják és kártalanítsák az illetőt az államtól kapott ingyen-csemetékkel. Gondolom, 58. ülése 1929 február 26~án, kedden. 85 hogy ez az eljárás a birtokpereknek egész légióját zúdítaná a hatóságokra, de azt hiszem, hogy mire ezek a perek végetérnének, akkora már a magyar gyümölcskertekben olyan kultúra létesülne, amelyeknek ezek a ítéletek már semmit sem ártanának. (Jánossy Gábor: Mire egy per véget ér, a felek megöregszenek j3s meghalnak! — Horváth Mihály: A fa meg kipusztul!) En teljes bizalommal vagyok az igen t. földmívelésügyi miniszter úr politikája iránt és bízom abban, hogy a szőlőműveléssel karöltve a gyümölcstermés nívóját is emelni igyekszik, hogy eljön az az idő, amikor hazánk gyümölcskertjeiben nem csenevész és férges gyümölcsök potyognak le időelőtt a fákról, hanem mintegy a gyümölcstermeléssel^ való fokozottabb fáradságnak jutalmazásaképpen valahogy, úgy, mint a mesében, csupa szóló-szőlő csilingel majd a venyigén és fenn az ágakról mosolygó alma és csengő barack le a nyári napsütésben, úgyhogy a kerteknek boldog birtokosa nemcsak anyagi hasznát látja, hanem önzetlen erkölcsi örömét is találja gyümölcsösében. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Ki a következő szónok? Esztergályos János jegyző: Krisztián Imre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; felszólalása töröltetik. Ki a következő szónok? ; Esztergályos János jegyző: Dencz Ákos! Dencz Ákos: T. Képviselőház! (Halljuk! Hálljuk!) A vita folyamán többször hallottuk azt, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat az egyén cselekvési szabadságát érinti, mert bizonyos kényszerrendszabályokat tartalmaz, amelyek ellentétben állanak a gazdasági szabadsággal, az egyéni szabadverseny egészséges érvényesülésével. A szabadtermelés megkötése, a kény szertársulás kimondása kétségtelenül korlátozni fogják szőlőtermelő gazdáink jövendő^ munkáját. Ezek az intézkedések azonban, t. Ház, a mai helyzetben gyökereznek s így azoktól a termelés és az értékesítés jelenlegi hátrányos alakulásának előnyös megváltozását várhatjuk. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A békeévekben, t. Ház, a gazdasági szabadság, az egyéni érték és kiválóság, valamint az egyéni felelősség érvényesülése, kapcsolatban a jó piacok felvevő képességével, az értékesítés számtalan lehetőségével, nemcsak az iparban és kereskedelemben, hanem a mezőgazdaságban is örvendetes fellendülésre vezettek A háború után azonban mindez, sajnos, megváltozott. A politikai és geográfiai helyzet lényeges eltolódásával az eddigi gazdasági egységek teljesen átalakultak, az iparállamok agrártörekvésekkel lépnek fel és viszont. Különösen hazánk érzi a régi monarchia vámuniójának szétesését. Magyarország agrárfeleslege gazdasági terményekben, állatokban igen alkalmas piacokra talált a múltban, nemcsak a monarchia határain kívül, hanem azon belül is, ma pedig csonka országunkkal szemben a környező utódállamok is úgyszólván zárt területet képeznek. Mezőgazdasági helyzetünket azonkívül, a külföldi államok olcsóbb terményei, a börze, a határidőüzlettel, a bankhálózat gyakran drága hitelével, a különböző kartellek és trösztök terhes megállapodásaikkal, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ez az oka mindennek!) a kereskedelmi szerződések nem mindig előnyös, gyakran protekciós vámtételeikkel igen megnehezítik, ennél-