Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-257

Âz országgyűlés hépviselöházának 25 tálni. De t. Ház, ennek a sajnálatos eseménynek bizonyos mértékben mi is okozói vagyunk, mert hiszen a magyar mezőgazdaság ugyanolyan, sőt jobb minőségű mezőgazdasági terményeket képes előállítani, mint a külföld, úgy látszik azonban, hogy nincs még annyira a helyzet magaslatán a magyar mezőgazdaság termelő közönsége, hogy igyekezne minden terményt idehaza úgy előállítani, hogy ne kelljen külföldről behozni. Elismert dolog, hogy az egész világon nincs olyan zamatos gyümölcs, mint amilyen a magyar földön megterem, és mégis azt látjuk, hogy az almát, amelyet pedig korlátlan menynyiségben termelhetne a magyar föld, Amerikából hozatjuk be. El kell ismernünk, hogy az Amerikából importált alma szemre gyönyörű és egészséges, azonban az íze össze sem hasonlítható a magyar alma ízével. Itt azonban rá kell mutatnom arra, hogy a magyar gyümölcs racionális termelése tekintetében bizony mi még sok tekintetben hátra vagyunk, amennyiben a kelő védekezési eljáráshoz nem tudjuk hozzászoktatni a magyar gazdákat, és ez az oka annak, hogy a mi gyümölcstermékeink nem állóképesek, és mire az almafogyasztás nagymértékben kifejlődnék, akkorára a magyar gyümölcs egyrésze már elrothad. Nagyon melegen üdvözölhetjük a földmívelésügyi miniszter úrnak azt az akcióját, amelyet már a múlt esztendőben megindított, hogy vándortanítókkal igyekszik az ország gyümölcstermő vidékein lakó, gyümölcsöt termelő gazdaközönséget felvilágosítani, hogy igyekezzék a kártevők elleni védekezést komolyan keresztül vinni. Ha ugyanis a kártevők ellen kellő mértékben tudunk védekezni, a mi gyümölcseinkbe nem fognak a férgek befurakodni, s akkor a mi gyümölcsünk is ugyanolyan elállóképes lesz, mint az, amelyet Amerikából, Kaliforniából hoznak Budapestre. Hogy pedig exportunkat f mezőgazdasági terményeink tekintetében minél erőteljesebben kifejleszthessük, szükséges az állam beavatkoZaSa cl fajtakiválasztás és márkázás tekintetében is, s főként a gyümölcstermelésnél szükséges nagyon az állam felügyelete, különösen abból a szempontból, hogy a gyümölcsfaiskolák valósággal azokat a gyümölcsfajtákat adják is ki a gyümölcstermelő közönségnek, amely gyümölcsfajtákat azok kivannak. Mert fájdalom, be kell azt ismernünk, hogy még a legnagyobb gyümölcsfaiskoláink is sokszor egészen másfajtájú gyümölcsfákat szolgáltatnak ki az arra szoruló közönségnek, mint aminőket az illető az ő gyümölcstermelő kertjében el akar ültetni. Ennek következtében felhívom a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy a lehető legerélyesebben ellenőriztesse a faiskolákat (Helyeslés.) és csak azokat a gyümölcsfákat engedélyezze eladásra és különösen exportálásra, amelyekről ellenőrző közegei meggyőződtek, hogy azok a gyümölcsfák' valóban azt a fajtát reprezentálják, amelyet a gazdák meg akarnak vásárolni. (Láng János: Kártérítésre kell kötelezni őket!) Mindenesetre meg kellene büntetni -a viszszaélőket, mert ezzel csak a magyar termények hírnevét rontják. Es miután azt látjuk, hogy bortermelésünk, bármilyen jóminőségü bort is termel, nem tud versenyképes lenni az olasz, francia és^ spanyol borokkal, ennek következtében szükséges volna, ha a magyar gazdaközönség megbarátkoznék azzal a gondolattal, hogy minél nagyobb mértékben termeljen csemegeülése 1929 február 22-én, pénteken. 57 szőlőt. Mert hiszen láttuk azt az elmúlt esztendőkben is, hogy a csemegeszőlőnek korlátlanok a kiviteli lehetőségei s ha csemegeszőlőnket ügyesen csomagoljuk, mint ahogyan azt külföldön is látjuk, abban az esetben bármilyen nagy mennyiségben el tudjuk azt külföldön helyezni mert hiszen minőség tekintetében, íz tekintetében a magyar szőlővel nem tudja felvenni a versenyt egyik állam szőlője sem. T. Ház! Borexportunk elősegítésére a földmívelésügyi miniszter úr már évekkel ezelőtt megszervezte külföldön az úgynevezett magyar borházakat. Ezek a borházak igen nagy jelentőséggel bírnak, mert hiszen a magyar bor jóhírnevét a külfölddel megismertetik és így borexportunkat is nagyobb mértékben tudják elősegíteni. Azt látjuk azonban itt is, hogy; a földmívelésügyi miniszter úrnak ez a jószándéka talán nem talált kellő megértésre a pénzügyi kormányzatnál, amennyiben nem dotálják a földmívelésügyi miniszter urat ezen a téren is olyan mértékben, amilyen mértékben ez a fontos jelentőségű exportintézmény megkívánná. Szükségesnek tartom tehát, hogy a földmívelésügyi miniszter úr minél nagyobb eréllyel verekedjen ki magának akkora összeget, amellyel borpincéit idehaza úgy ki tudja fejleszteni, hogy a külföldi szükségletet teljes mértékben kielégíthesse. Hiszen — ha jól emlékszem — a közelmúlt időkben Huszár Károly felsőházi tag úr említette a Felsőházban, hogy Londonban járva, egy magyar borházban magyar bort kért és ott azt a választ kapta, hogy nincsen, mert a földmívelésügyi kormány nem tudott olyan mennyiséget küldeni, hogy a szükségletet teljes mértékben fedeznesse. Ugyancsak ehhez hasonló értesülést kaptam most egy Londonból hazajött hazánkfiától, aki szintén arról panaszkodott, hogy a magyar borházban nem volt kellő mennyiségű bor. Az illető említette, hogy napokon keresztül járt az ottani magyar borházba és látta, hogy az angolok milyen szeretettel viseltetnek borházaink iránt, amelyeknek^ látogatottsága napról-napra erősbödik. En tehát azt hiszem, ha a földmívelésügyi miniszter úr kellő tőkével rendelkeznék, akkor minden időben elláthatná ezeket a borházakat olyan mennyiségű és olyan minőségű borral, amely az ottani igényeket kielégíti és szomorú borexportunkat ezzel is nagymértékben tudná elősegíteni. T. Ház! En szintén csatlakozom azokhoz a felszólalt t. képviselőtársaimhoz, akik a borfogyasztásnak egyik akadályát a borfogyasztási adóban látják. Meg kell vallanom, hogy ez a kérdés, amely már évek óta forog a Képviselőház előtt, szükséges, hogy egyszer radikális megoldást nyerjen. Igaz ugyan, hogy a pénzügyi kormányzat ebben a tekintetben már bizonyos engedményeket tett, amidőn átruházta a borfogyasztási adó bevételeit a községekre azért, hogy a községi háztartások kiadásait ezzel is segítse. Azt azonban nem kívánhatjuk, hogy a mai nehéz viszonyok közt a községek egyszerűen lemondjanak a borfogyasztási adóról, mert hiszen akkor az 50%-os keretben megszabott közköltségekből nem tudják fedezni a községi kiadásokat. Valami modust kell tehát találni arra, hogy ezt a hiányt a községek pótolhassák más jövedelmi forrásból és így mentesítsék a szőlőtermeléssel foglalkozó polgárokat a borfogyasztási adó alól. Ez mindenesetre erős lépés volna arra, hogy a borfogyasztást nagyobb mértékben előbbre vigyük. Ebben a tekintetben már örvendetes lépést láttunk a pénzügyi kormányzat részéről. Hiszen tudjuk, hogy a múlt hónapban letárgyalt