Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-256

46 s

Âz országgyűlés képviselőházának 2ô hajtottak végre. En a mult év áprilisában több képviselőtársammal együtt jártam Pécs környékén, és megborzadva állapítottam meg, hogy Baranya megyében áprilisban még kóró látható. A törvényt tehát egyáltalán nem hajtották végre. Hiszem, hogy ezzel a törvénnyel kapcsolatban ez is végre lesz hajtva. Nagyon fontosnak tartom a szőlészetnél azt is, hogy ne törekedjünk lehetőleg bor előállítására. Tudjuk azt, hogy a legjobb szőlőfajtákból is kilogrammonként számítva átlag 6 deci mustnál többet nem tud az ember kisajtolni, s mire a must kiforr, körülbelül a fele lesz. Ha szőlőinket tudnánk értékesíteni, sokkal nagyobb jövedelmet tudnának maguknak biztosítani a szőlősgazdák. A szőlőbirtokosoknak tehát lehetőleg a csemegeszőlőfajták termesztésére kell törekedniök, mert ezzel sokkal jobban vannak biztosítva afelől, hogy szőlőterményeiket értékesíteni tudják. Nagyon kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat arra is, amit már tegnap Schandl Károly t. képviselőtársam is felhozott, — hogy a banán behozatala ellen teljes szigorral lépjen fel, (Helyeslés a jobboldalon.) mert ebben az országban banánra nincs szükség, (Élénk helyeslés.) hiszen itt nagyon sokféle gyümölcs és nagyon sok jóminőségű szőlő is megterem. Ha az ember olyasmit lát Budapest utcáin, amit éppen tegnap láttam, hogy két gyönyörű autó ment végig a Rákóczi úton és rajta a nyugatindiai banán volt látható, akkor mindjárt arra gondol, hogy — úgy látszik —• ez nagyon jó üzletnek bizonyult a behozó társaságok számára, amelyek elhalmozták a budapesti piacot banánnal. Ez is nagy ártalmára van a mi szőlőnk és gyümölcsünk értékesítésének. En magam részéről üdvözlöm ezt a javaslatot, mert látom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr szívén, lelkén viseli a mezőgazdaság és a szőlőgazdaság érdekeit és a bajok orvoslására törekszik. Kérem, hogy még a borfogyasztási adó leszállításáról is gondoskodni igyekezzék, mert azt is lehetetlenségnek tartom, hogy a borfogyasztási adó felülhaladja a bor valóságos értékét, vagyis a vételárát, és kérem, hogyha fenn is tartják a borfogyasztási adót, az ne egy fix összegben állapíttassék meg, hanem a vidékenként érvényben lévő árnak bizonyos százalékát tegye ki, mert úgy nem lesz annyira sérelmes hatású. Tekintettel arra, hogy a földmívelésügyi kormányzat és a kormány iránt teljes bizalommal viseltetem, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: Tisztelt Ház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslatot elfogadom, mert az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr ez alkalommal is bebizonyította, hogy a régi panaszokat, amelyekkel a szőlősgazdák és bortermelők hozzáfordultak, ismét csak honorálni igyekszik. Nagyon helyesen és találóan állapítja meg a törvényjavaslat indokolása, hogy a 1894. évi XII. te. lehetővé tette ugyan, hogy az egyes községek határain belül lévő szőlők hegyközségi szervezetekbe tömörülhessenek, ezek a hegyközségek azonban a múltban úgyszólván csak őrzésre alakult szervezetek voltak; más feladatuk is lett volna ugyan, de ezt a feladatot nem teljesítették, s részben nem is adatott meg nekik a mód arra, hogy más feladatot is teljesíthessenek, úgyhogy hivatásuk úgyszólván nem volt. Ez a törvényjavaslat lehetővé >. ülése 1929 február 21-én, csütörtökön. teszi, hogy ezeket a kereteket kibővítsük és életet vigyünk bele a hegyközségi intézménybe. Akkor jön ez a javaslat, amikor a bortermelés a krízisének tetőpontján áll, így tehát kétszeres Örömmel üdvözlöm, mert itt az ideje annak, hogy végre a hazai szőlő- és bortermelésen segítsünk. Nem elég a borexportnak állami támogatás és irányítás mellett való megszervezése, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy az exportot megfelelő fajták és minőségek termesztésével a termelő maga is előmozdítsa. Az, érdekelt szőlősgazdatársadalomnak kell tehát kezébe adni a gazdasági irányítást, magának a gazdatársadalomnak kell megszervezkednie és mindent elkövetnie, hogy végre-valahára boldogulhason. Ez a törvényjavaslat megadja erre a módot és a lehetőséget, azt tehát készséggel fogadom el abban a reményben és meggyőződésben, hogy nem fog felesleges megterhelést jelenteni az amúgy is válságos helyzetben lévő bortermelésre. A bortermelésnek éppen úgy, mint más egyéb termelési ágnak is, megvolt a múltban a maga konjunktúrája. Ez a konjunktúra azonban úgy, mint a többi konjunktúra, megszűnt, a ma az egész bortermelés a legsúlyosabb válságban van. A külföldi piacok teljes élzárkózottsága, a belföldi fogyasztás nagymérvű csökkenése, a termelési költségeknek arányokat nem ismerő fokozódása odahatottak, hogy a múltban gazdag ^vidékek szorgalmas szőlős • gazdái és derék szőlőmunkásai ma már teljesen elszegényedtek és idestova egészen a tönk szélére fognak jutni. Ez nagyon életbevágó kérdés, t. Ház, mert itt nemcsak a tőkések ügyéről van szó, ez nem kizárólag kisgazda-érdek, hanem elsősorban is és mindenekelőtt — erre helyezem a fősúlyt — a mi szegény, magyar munkástestvéreink érdeke. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Én nem akarok politikát belevinni ebbe a vitába, de kijelentem, hogy örülök, hogy szemben üres padokat látok. (Derültség jobbfelől.) Végre kinyílik annak a mezőgazdasági munkásságnak is a szeme; mert amikor a luxusfürdők kérdését tárgyaltuk itt a Házban, akkor hallottunk azokból a padokból órás beszédeket, most azonban, amikor 800.000, majdnem egymillió mezőgazdasági munkás érdekéről van szó, a túlsó oldalon helyet foglaló szociáldemokrata képviselő urak tüntetnek távolmaradásukkal és nem tartják érdemesnek azt a becsületes munkásosztályt, pedig ők magukat r osztálypártnak nevezik, hogy védelmükbe vegyék. Szomorú jelenség ez önökre, ránk nézve pedig örvendetes, hogy kinyílik a szeme majd mindenkinek az országban (Kabók Lajos: Kinyílt az már régen !) és örülök, hogy én a szemek kinyílásához valamivel hozzájárulhattam, azzal, hogy leszögezhettem, hogy a magyar szőlőmunkások érdekében az a sokszor ócsárolt és antidemokratikusnak, maradinak és reakciósnak nevezett kormánypárt emel szót állandóan, és azok, akik a munkásság hivatott képviselőinek szokták nevezni magukat, illetőleg ebben a pózban tetszelegnek, ma hallgatással tüntetnek. Nagyon szomorú kérdés ez, mert ha a szőlőtermelés megakad, ha borainkat nem tudjuk exportálni, ha a gazdatársadalom tönkremegy, akkor a magyar munkásnak még vándorbot sem jut, még ki sem lehet vándorolnia ebből az országból, hiszen mindenhol óriási a munkanélküliek száma, munkahiány van az egész világon. Nekünk tehát mindent el kell követnünk, hogy ezeket a becsületes munkásokat boldogíthassuk, nekik kenyeret adhassunk, és ami a. leglényegesebb az én szempontomból, a nemzeti polgári társadalom-