Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-256

40 Az országgyűlés képviselőházának 256. ülése 1929 február 21~én, csütörtökön. drága munkaerők, amelyeknek nagyobb hivatásuk lenne, töltik el vele az idejüket. Arra kérem tejhát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ettől óvja meg ezt a szervezetet, kímélje meg ilyen jelentések és rendeletek stb. elkészítésétől. Mert, ha ez a szervezet, amelyet a törvényjavaslatban akarunk felállítani, hivatását teljesíteni akarja, akkor igazán nagyon, de nagyon nehéz munkát kell végeznie, a szó szoros értelmében majdnem lehetetlennek látszó akadállyal kell megküzdenie. Éppen azért nagyon fontos dolog, hogy a szervezetek élére szaktudással bíró egyének kerüljenek. Necsak 1000 holdnál nagyobb kiterjedésű hegyközségeknél kívánjuk meg a szaktudást, hanem a kisebb hegyközségek vezetőinek szaktudásáról is gondoskodjék a kormány; vagy tanfolyamok beállításával, vagy akármilyen más ríton gondoskodjék arról, hogy ezek a kisebb hegyközségek is olyan vezetőkhöz jussanak, akik azután feladatukat szakszerűséggel tudják megoldani. Ezeknek az egyéneknek, akik vállalni fogják a vezetést, a szó szoros értelmében önzetlen munkára kell vállalkozniuk, mert a kisebb hegyközségek anyagi erejüknél fogva nem tudnak majd olyan javadalmazást adni, amely az ő megélhetésüket biztosítja. A 37. §-ban körülírt hatáskör pedig olyan nagy, hogyha ezt meg akarják oldani, egész idejüket tulajdonképpen ennek az ügynek kell szentelniök. Azonkívül ezeknek az egyéneknek erős akarattal kell bírniok, szembe kell szállniok mindazokkal a nehézségekkel, amelyekkel éppen azért, mert a gazdasági felügyelők éveken keresztül nem tudták feladatukat megoldani, nekik kell megküzdeni. Itt például hivatkozom arra, hogy a mi népünk még hosszú ideig nem tudja majd megérteni az ebben a törvényjavaslatban lefektetett irányelveket, nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egyéni szabadsága egyes intézkedésekkel bizonyos mértékben, korlátozva van. Ö ezeket az intézkedéseket zaklatásoknak fogja majd tekinteni. Ezzel a gondolattal kell a vezetőségnek szembeszállnia és nemcsak kényszerítő eszközökkel, hanem oktatással és tapintattal kell ezekben az ügyekben eljárnia. Meg kell értetni szőlőtermelő közönségünkkel azt, hogy ezeknek a szempontoknak betartása nagy nemzeti érdek és tulajdonképpen e nagy nemzeti érdekből kívánja a kormány és parlament azt, hogy bizonyos mértékben egyéni szabadságukról mondjanak le. így például nehéz lesz megértetni, különösen a kiseb termelővel azt, hogy a szüret ideje mep* lesz állapítva s hogy nem akkor szüretelhet, amikor neki tetszik. Nehezen fogja megérteni azt, hogy csak bizonyos fajta szőlővesszőket ültethet s^ csak azokat termelheti s nehezen fogja megérteni a védeszköz szükségességét is. Hiszen Reischl Richard képviselőtársam rámutatott arra, hogy például egy egész vármegyében nincs keresztülvezetve a kukoricamoly elleni védekezés és sajnos, tudjuk azt is, hogy az életbe milyen nehezen lehetett ezt átvinni s milyen nehezen tudták megértetni az emberekkel azt, hogy a szőlőmoly elleni védekezés milyen nagy nemzeti érdek, milyen nehezen tudtak azzal a. gondolattal megbarátkozni, hogy végrehajtsák azokat az intézkedéseket, amelyek ebből a szempontból elŐ voltak írva. Annál kevésbbé fogják megérteni az ebben a törvényjavaslatban lefektetett irányelveket, erre tehát a mi gazdaközönségünket éppen ezeknek a vezetőknek útján ki kell nevelni és oktatni. Itt bátor vagyok hivatkozni arra, amire Reischl Richárd t. képviselőtársam is hivatkozott, hogy a szakoktatással ezen a téren szin* tén segíthetünk, hogy elemi népiskoláinkat is bizonyos mértékben közelebb kell hozni az élethez, már az elemi iskolákban kell ezekre az elemi gazdasági elméletekre és igazságokra megtanítani a gyermekeket. Ott kell már beléjük nevelni azt, hogy egyetemes nagy érdekek miatt, a gazdálkodásnál esetleg egyéni áldozatokat hozzanak, akkor sokkal könnyebb lesz majd ezeknek a kérdéseknek megoldása, nem fog olyan megrázkódtatásokkal járni, amilyeneknek így előkészületlenül ki vagyunk téve. Arra kérem tehát a kormányt és az egész parlamentet, hogy különösen a népiskolai reform terén szorítsuk a kultuszminisztert arra, hogy ezeket az alapgondolatokat az iskolai tantervben minél sürgősebben vigye keresztül, hogy iskoláinkat, különösen falusi iskoláinkat hozzuk közelebb a gazdasági élethez és a mindennapi élethez. Ezt meg kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy azok az intézkedések, amelyeket mi szükségeseknek találunk, ne visszatetszést, hanem örömet keltsenek a nép között és az örömmel hajtsa végre ezeket az intézkedéseket. Mélyen t. Képviselőház! Hivatkozom arra, hogy a hegyközségek vezetőinek milyen nehéz feladatokkal kell majd megküzdeniük, mennyi ellenállást kell majd letörniök és mennyi kellemetlenségük lesz. Éppen ezért szükséges az, hogy a kormány viszont támogatásával, különösen az értékesítés és a hitel kérdésének megoldásával siessen ezeknek a vezetőknek segítségére, hogy ezek hivatkozhassanak arra, hogy az egyéni áldozatokkal szemben megvan a megfelelő ellenérték és így azután az embereknek kedvét fokozzák, az ellenállást pedig megszüntessék. A bor értékesítésének kérdése tulajdonképpen a legfontosabb ennél a javaslatnál is. Ez irányban kell minden lehetőt elkövetni. Nagyon kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, szíveskedjék tájékoztatást adni arra vonatkozólag, hogy a külföldi borházak hogyan és miképpen működnek, elértük-e ezekkel azt az eredményt, amelyet az ő működésüktől vártunk. Különösen arra szeretnék felvilágosítást kapni, hogy ezek a borházak oly szabadon gazdálkodhatnak-e, oly kereskedelmi szellemmel intézhetik-e ügyeiket, mint amilyenre tulajdonképpen szükség van. Mert ha bürokratizmust viszünk bele az értékesítés kérdésébe és nem a kereskedelmi szellemet hagyjuk érvényesülni, akkor eredményeket semmi körülmények között nem tudunk elérni. En magam nem úgy képzeltem — és azt hiszem, képviselőtársaim sem úgy képzelik — a borházak működését, hogy azok egy vagy két liter bort árusítsanak, vagy egy palack bort, amit a vendég kér, hanem tulajdonképpen ügynökségeknek kellene tekinteni, amelyek azután az üzletek lebonyolításával a magyar borok értékesítését előmozdítják. Ha nem így fogjuk megszervezni a külföldi piacot, ha nem fogunk gondoskodni arról, hogy a borházakon kívül még más szervezetek is foglalkozzanak a magyar bor értékesítésével, akkor hiába vettünk be a törvényjavaslatba olyan szakaszt, amely feladatául írja elő a hegyközségeknek azt, hogy értékesítő szövetkezeteket létesítsenek, mert az értékesítő szövetkezetek létesítésének csak abban az esetben van értelme, ha azok nemcsak összegyűjtik a bort hanem az általuk összegyűjtött bort el is tudják helyezni, mert ha nem tudják elhelyezni, akkor feladatukat nem oldották meg és akkor a legnagyobb katasztrófa fog ezekre a szövetkezetekre bekövetkezni, ami a