Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-256
34 Az országgyűlés képviselőházának 21 értékesítésben. De miré ennek a törvénynek üdvös hatása jelentkezik, abba is évek telnek bele.. Addigsem maradhatunk tétlenek. Örömmel hallottuk, hogy a földmívelésügyi miniszter úr által kezdeményezett külföldi borházak olyan jól beváltak, hogy ezáltal .megsokszorozták [borkivitelünket. Én arra kérném az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, próbáljuk meghódítani a belföldi piacunkat is. (Igaz! Ügy van!) Itt is volna rá mód, szükség is borházakat felállítani, mert tarthatatlan állapot, hogy Budapest környékén 30—40 fillér a bor ára, itt pedig 2 pengőért, 1 pengő 60 fillérért mérik. Tisztes polgári haszon kell, mert meg kell élnie mindenkinek a foglalkozása után, de ilyen aránytalanul nagy hasznot mégsem szabad szedni. Csak azért is fel kellene állítani itt is borházakat, hogy árszabályozó legyen; ott könnyebbé teszi az értékesítést, mert a fogyasztás nagyob'b lesz, emitt pedig árszabályozó lesz és nem engedi a közönséget kiuzsorázni. Lehetővé kell tenni, t. miniszter úr, a saját termelésű bornak könnyebb kimérését is. Majdnem érthetetlen, hogy bárki bármit termel, azt bármilyen adagokban szabadon adhatja el, szabadon viszi a piacra; csak ha szőlőt termel, ha a szőlőből bort készít, akkor beleszól a finánc, akkor instanciázni kell sokszor hónapokig, míg megkapja rá az engedélyt. Pedig bortermelőinken nagyon tudnánk segíteni, gyorsan és alaposan, ha a saját termelésű bor kimérését könnyebbé, lehetővé tennénk a termelő gazdák részére. (Helyeslés jobbfelől.) A gyümölcstermelésről keveset szól ez a javaslát. Én sem akarok sokat mondani róla. Abban igaza van Láng János képviselőtársamnak, hogy a magyar kisgazdák a gyümölcstermeléssel nem sokat törődtek. Igaza van nem sokat törődtek, mert a gyümölcstermelés a magyar kisgazdáknak nem volt hasznothajtó. Legalább nagyrészben nem. Aki végigmegy gyümölcsérés idején a gyümölcstermelő községekben, látja, hogy micsoda potya ott az a gyümölcs, amit Budapesten olyan drágán fizetnek meg. (Egy hang: Elrothad a fa alatt) Ha nem rothad is el a fa alatt, a sertésekkel etetik. Éppen ezért a gyümölcsös, a falusi gazdák gyümölcsöskertjei nem is úgy vannak már beültetve, mintha azok piacra termelnének, hanem hogy a családot elégítsék ki. Azért van a korai cseresznyétől a késő téli pogácsaalmáig mindenféle fajta gyümölcs benne, hogy a kis gyerek kezébe minden időben lehessen adni. (Horváth Mihály: Ez nem vonatkozik az Alföldre!) Az alföldi gyümölcstermelés még kezdetleges volt, mikor én már gyümölcstermeléssel foglalkoztam. (Éppen itt akartam rámutatni a nagy magyar Alföldre, ahol kőutakat építettek, ahol fő vasútvonal húzódik el, mint Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, Félegyháza mellett, azok termelhetnek is, mert megvan nekik az a bizonyos exportvonatjuk. De méltóztassék csak eljönni velem a Bakony aljára, ahol nemcsak vasút nincs, nemcsak kőút nincs, de becsületes földút sincs, hanem akkora gödrök mindenfelé, hogy ott ugyan bepakolhatják rekeszes ládába vagy akárhova, mire a legközelebbi piacra eljut, már összetörik teljesen az áru. Meg kellene tehát valósítani az útépítési programmal kapcsolatosan azt az Ígéretet, hogy , az egyes községek egymással köves utakkal legyenek összekötve, hogy ebből is haszna legyen a termelő közönségnek. \ ülése 1929 február 21-én, csütörtökön. Amikor Budapesten 30 fillér egy kiló almának az ára, akkor a Bakony alján nincs több 5—6 fillérnél. A budapesti 30 filléres árban benne van a fuvar is, amely feleszi a költségeket. Nem a kereskedő a hibás, bár sokan azt mondják, hogy a kereskedő. Míg a kereskedő az árut a legközelebbi állomásra eljuttatja, addig kocsival kell odaszállítania rossz utakon, azután jön a vasúti költség, így tehát sok a kiadása. Nem akarnék sokáig időzni ennél a tételnél, csak annyit jegyzek meg: "helyesnek tartanám, ha valami propagandával itt is átszervezés történne, hogy a községek egyöntetűbben ültetnék a gyümölcsfákat, egyfajtákat, hogy vagonrakományokat lehetne szállítani és ne csak a kofák keresnék fel az árut, hanem az exportőrök is. Van még egy intézkedés a törvényjavaslatban, amelyet egy kicsit aggályoskodva olvastam. Büntető rendelkezés szól ugyanis arról, hogy aki nem, vagy későn teljesítette a védekezést, azt megbüntetik. Én is azt mondom, hogyha valaki nem védekezik, akkor erre rá kell kényszeríteni, de ki fogja az ellenőrzést végezni, hogy jó időben, vagy csak későn teljesítette-e a védekezést az illető? Hozzáértő embereknek kell ezt végezniök, annál is inkább, mert nem régen, pár esztendeje, elrendeltetett, — úgy látszik, általánosan — hogy a gyümölcsfák bemeszelendők bizonyos meszelő-anyaggal. Én nem szeretném áz ilyen felső helyről jövői parancsot teljesíteni, különösen ősszel, mert az ilyen bemeszelés csak a pondróknaik és mindenféle férgeknek nyújt biztos védelmet a télen át. Valami okosabbat kellene kitalálni, hogy a fákat megvédjék a pusztulástól, mert ez a meszelés csak a rovarok védelmét jelenti a fa kérge alatt. Valamennyien csodálkozva hallgattuk tegnap Schandl Károly t. képviselő úrnak fejtegetéseit, amelynek során azt mondotta, hogy az elmúlt évben körülbelül ezer pengő értékű luxusdolgot, gyümölcsöt, selymet stb.-t hoztunk be s ezalatt az idő alatt körülbelül ezermillió pengő adósságot csináltunk a külföldön. (Ellenmondások a jobboldalon és középen.) Én ezt hallottam tegnap Schandl Károlytól, tehát illetékes helyről. Ha ez így van, akkor rossz a gazdálkodás. Ez alatt nem a kormány rossz gazdálkodását értem, hanem az egyesekét. Hiába gazdálkodnak akármilyen jól a családfők, ha cifrálkodó leányaik, duhaj fiaik elprédálják a gazda jövedelmét s adósságokba kergetik bele. Miről van ugyanis itt szó? A kormány dolgozik, épít, programmot csinál, hogy kivezethesse ebből a káoszból a nemzetet, itt pedig megy a pocsékolás. Én 'szeretném Budapest nagyjövedelmű és kevés munkájú közönségét arra kérni, hogy amikor a késő esti órákban szól a zene és kihallik a víg nóta, ugyanakkor egy másik muzsikaszóra is figyeljenek, amely annak a kis talicskakeréknek nyikorgásától származik, amelyen a B-listás tolja a havat; gondoljanak ezek a nagyjövedelmű, kevés munkájú férfiak és asszonyok arra, hogy amikor mások éheznek, nincs joguk nekik sem úgy költekezni, mert a nemzet vagyonát költik, nem a saját tulajdonukat, miután ezzel fizetési mérlegünket leszállítják lés külkereskedelmi mérlegünket rontják. Nekik kötelességük, hogy visszahúzódjanak egy kicsit. Ha már olyan jól megy a dolguk, hogy kerül selyemviganóra, luxusgyümölcsre, meg mindenre, gondoljanak arra, amit mondottam, hogy egy másik zenét is hallhatnak, hallhatják a B-listás tisztviselők talicskakerekének
