Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-262
Az országgyűlés képviselőházának 262. mányait. Vájjon mi lett volna, ha Fejér vármegye példáját a többi megyék is követték volna (Ügy van! a jobboldalon.) és főleg mi lett volna, ha ez valóban alkotmányos küzdelem lett volna, nem pedig lefegyverzett, védtelen embereknek elvi küzdelme Pogány József fegyveres banditáival szemben? (Ügy van! Ügy van! a .jobboldalon.) Az a tanulság, hogy a miként a közelmúltban a Károlyi-forradalom nem Bécsből jött, és nem jött Bécsből a proletárdiktatúra sem, úgy a jövőben sincs kizárva annak lehetősége, hogy egy belülről kiinduló és belső erőkre támaszkodó önkényuralom ragadja kezébe a központi kormányzatot, hogy egy forradalmi kormányzat telepedik (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) a kitűnően felépített centralizáció villanygombja mellé. Ez esetben, ha a vármegyékből kikorhad minden életerő, ha azok tehetetlen, minden férfias megmozdulásra és tiltakozásra képtelen, hűdött tagjai a nemzeti organizmusnak, hol a biztosíték arra, hogy az önkényuralom, a diktatúra nem keríti hatalmába az ország egész adminisztrációs szervezetét és az egész nemzetet? Már a háborút és a forradalmat megelőző időkben nyilvánvaló volt. hogy önkormányzati életünkben, számos hiányossága ellenére, nagy kincset bírunk. Bírjuk azt az elvet, hogy nemzetünk önmaga hajtja végre önalkotta törvényeit, azt a szellemet, amely benne nemzedékről-nemzedékro átszállt, azt a nevelő hatást, amelyet a közügyekkel való foglalkozás nyújt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Már akkor tudtuk, hogy az önkormányzat az egészséges államéletnek nélkülözhetetlen következménye, mivel — amint ugyancsak Concha mondja — bár önkormányzat nélkül is fennállhat az állam, ahogyan boldogulhat az ember falábbal és megélhet műfogakkal is, de ezt egészséges és kívánatos állapotnak ugyancsak nem nevezhetjük. Mindezt már tudtuk, de a forradalom tanulságai arról győztek meg bennünket, hogy a centralizáció egyenesen inaugurálja a diktatúrát, hogy az abszolútizmusnak, az önkényuralomnak prakszisa a centralizáció. (Egy hang jobbfelől: Nem mindig!) Most, amikor a forradalom rajongói részben szétfutottak, részben az ellenforradalom vihara mint a pelyvát széjjelszórta őket, azt hiszem, erről a tanulságról nem szabad megfeledkeznünk. Egyáltalán, amikor a vármegyei intézményt megreformáljuk, amikor ahhoz hozzányúlunk, nem szabad megfeledkeznünk a vármegyék érdemeiről, arról, hogy a vármegyék akkor is fenn tudták tartani az államegység nagy gondolatát, amikor az ország területe három szuverén uralkodó hatalmának volt alávetve, (Ügy van! a jobboldalon.) hogy a közigazgatás, az önkormányzat lehetett jó, vagy rossz, de mindig magyar volt, hogy a vármegye mindig annak bizonyult, aminek Kossuth Lajos nevezte: a nemzeti élet mindig lobogó tűzhelyének, a nemzet szívdobogásának folyvást lüktető ütőerének. (Ügy van! a jobboldalon) Ezek voltak a múltban, s ezek ma is. Hiába írta annak idején Grünwald Béla, hogy a vármegyének az alkotmány védőbástyájaként való aposztrofálása csak frázis, amely azért vált közkeletűvé, mert csak két^ szóból áll és így az emlékezetben való megtartása nem okoz valami különösebb fejtörést, s hogy frázis az is, hogy a magyar vármegyét a magyar géniusz alkotta. Ezeréves történelmünk tanuja annak, hogy a vármegye a nemzeti gondolatot soha el nem alkudta, soha el nem árulta, (Ügy van! a jobboldalon.) attól soha el nem tántorodott, hogy mindenkor a nemzeti érzés aziluma s a hazaKÉPVISELŐHÁZI NAFLÖ. XVIII. ülése 1929 március 7-én, csütörtökön. 195 fias meggyőződés fellegvára volt. (Ügy van! jobbfelől.) És ma is az, Az elszakított részeken ma is ellentáll a külső erőszaknak; hiába, a csehek megronthatják a térképeken az ősi vármegyék határvonalait, alakíthatnak belőlük kis- és nagy zsupánságokat, az oláhok taposhatják az ősi vármegye szívét, a szerb szuronyok r szétszaggathatják, széjjelvagdalhatják a vármegyei élet kötelékeit, — a vármegyének ezereves történelmi és erkölcsi kapcsolatát, semmiféle külső erőszak nem tudja megszüntetni, s_ minden egyes vármegye, amely ma idegen járom alatt nyög, amelynek büszke székházában hit vány népek pöffeszkedtek, (Ügy van! jobbfelől.) s bitorolt hatalmuk kegyetlenségével a magyarság letörésén és a gazság, az égbekiáltó gazság konszolidálásán dolgoztak, (Ügy van! a jobboldalon.) minden egyes vármegye ma is mint egy kis ország, önmagában, saját népe lelkében táplálja a feltámadás szent hitét. (Élénk tetszés és taps a jobb- és a baloldalon.) Adja a jóságos és igazságos Isten, akinek adósa a magyar nemzet ezeréves oltalmáért, de aki ugyancsak adósa a magyar nemzetnek a sok piros és meleg vérért, amelyet évszázadokon át a kereszt oltalmában ontott, adja Isten, hogy ők is, mi is megérhessük a nagy reformot, a trianoni szerződés reformját. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! A törvényjavaslat indokolásában egy mondat ragadta meg a figyelmemet, amelyben a bizottság előadója azt mondja, hogy (olvassa): »... utat kell nyitni a változott idők és életviszonyok, az emelkedő kulturális nívó, a politikai jogok kiterjesztése s a demokratikus eszmeáramlatok erősbödése által a modern államok elé állított követelmények fokozatos érvényesülésének.» (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ez a mondat így elmondva, tényleg nagyon szépen hangzik, én azonban ennek a mondatnak értelmét és következtetéseit a törvényjavaslatban sehol nem találom meg, mert a törvényjavaslatban éppen az ellenkezője történik annak, mint amit ez. a mondat kifejez. A második oldalon már óvatosabb is az előadó úr, midőn azt mondja, hogy az önkormányzat kötelékébe és tevékenységébe «lehetőleg» vonassanak be a társadalomnak az önkormányzatok céljai ós feladatai iránt fogékony, azok életébén érdekelt rétegei. Míg tehát előbb az a véleménye, hogy a változott idők és életviszonyok figyelembevételével a modern államok demokratikus követelményeinek érvényesülési lehetőségeit, kell biztosítani, későbben már óvatosabb és csak lehetőleg kívánja ezeket a rétegeket bevonni. Ez a lehetőség azután a javaslat különböző szakaszaiban olyan szűkre van szabva, hogy az eddigi állapottal szemben ez lényeges visszaesést jelent. Az eddig érvényes községi választójog már húszéves korban választási, jogot biztosított minden állampolgárnak, nem kötött ki semmiféle állampolgárság;! időt, megelégedett a két évi helybenlakással; most ezzel szemben sokkal szigorúbb feltételek állapíttattak meg. Nekünk eddig sem volt kételyünk abban, hogy mindazok a reformok, amelyek a Ház elé terjesztetnek, egy szempont által vannak vezéreltetve, ez pedig az, hogy valamilyen gátat kell állítani az elé a törekvés elé, hogy a szociáldemokratapárt képviselői, vagy hozzájuk hasonló felfogású ellenzéki kéoviselők — a polgári pártiak is — az önkormányzatokba bejussanak. A javaslaton végigvonul ez a szándék; 29