Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

Az országgyűlés képviselőházának í házadómentességet az egész főváros területén minden külön rajonírozás nélkül adják meg. Vártuk tehát, hogy a kérdés kellő időben elkészítve végre törvényjavaslat formájában a Ház elé kerüljön és az építőipar ebben a városban megindulhasson, hogy ezáltal a lakásínségen és a munkanélküliségen is valamilyen segítés történjék. (Fábián Béla : Még nem tudják a pénzügyminisztériumi urak, hogy rajonírozzák telkek szerint Budapestet ! Először ezt kell elintézni !) Elnök: Kérem Fábián képviselő urat, ne méltóztassék mellékinterpellációt tartani. (Fábián Béla : Csak válaszolok a miniszter úr helyett ! — Derültség. — Rothenstein Mór : Egyelőre csak a rendőröket rajonírozzák ! — Zaj.) Brody Ernő : T. Képviselőház ! Peyer Károly igen t. képviselőtársam, mikor a javaslat késett, 1929. január 30-án, tehát több, mint egy hónappal azelőtt interpellációt intézet a pénzügyminiszter úrhoz a házadómentesség kérdésében. Akkor a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy/olvassá) : «A képviselő úr felszólalására tájékoztatásul annyit vagyok bátor előterjeszteni, hogy amennyiben a vidéki városok késedelmesen nyújtanák be vonatkozó előtériesztéseiket, más megoldást fogok találni, nehogy elkésve jusson ez a törvényjavaslat a Ház elé és a tavasszal megkezdedő mun^ kálatokat esetleg hátráltassa.» Tudniilik a fővárossal egyidőben a vidéki városokat is felkérték terveik előterjesztésére, a vidéki városok késtek, és erre a miniszter úr kijelentette, hogy nem fogja megvárni a vidéki városok előterjesztését, hanem idejében, tavasszal, ide fog állni a törvényjavaslattal. (Fábián Béla: ö már akkor tudta, hogy az idén sokáig lesz tél ! — Zaj.) Most itt van a tavasz, (Pakots József: Az Ígéreteket is meg kell adóztatni !), itt van a március, az építkezési kérdés tehát a legaktuálisabb és legfontosabb, nincsen idő a halogatásra. Ha az első kérdésem tehát a pénzügyminiszter úrhoz — sajnálom, hogy nincsen jelen —, hogy miért késik ez a törvényjavaslat. (Fábián Béla : Vargha beteg !) A bürokráciának melyik zsákutcájában, melyik útvesztőjében akadt meg megint ez a törvényjavaslat? Nem tudom megérteni, nem tudom belátni, hogy bár ez senkinek nincsen ellenére, ez nem pártkérdés, hiszen ebben a kérdésben a szociáldemokratapárt, azt mondhatnám, elveinek felfüggesztésével interpellációt intézett — mert a szoeiáldemokratapárt nem szokott a házadómentesség kérdésében lelkesedni, de mégis ebben a rettenetes munkanélküliségben és nyomorúságban magának a szoeiáldemokratapártnak egyik igen t. tagja volt az, aki ezt a kérdést idehozta — ebben a kérdésben tehát nincs különbség a szociáldemokratapárt és a polgári pártok között, nincs különbség háziurak és lakók között, semmiféle világnézeti, sommiféle foglalkozásiágbeli különbség nincsen, és még sincs itt a törvényiavaslat. Mi tehát ennek magyarázata? Megint összeültek a számkukacok, az aktagyárosok, a bürokráciának nagy bérlői, akik megakasztanak mindent? (Fábián Béla: Szabóky még nem szabta ki, Vargha pedig még nem varrta meg !) Az életet nem lehet akták és számlabirintusok szerint elintézni, az élet itt van a maga követelményeivel. Nagyon sajnálom, hogy nincs jelen a pénzügyminiszter úr és nem adja meg nekem a választ, nem oldja meg azt a rejtélyt, hogy miért marad el ez a javaslat. Utóvégre mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy banketteken és szónoklatokban beszélnek az ügyek elintézéséről. Itt egy konkrétumról van szó. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter megjelenik a teremben. — Fábián Béla: Itt van a miniszter úr!) Nagyon örülök annak, hogy a mélyen t. pénzügyminiszter úr megér1. ülése 1929 március 6-án, szerdán. 185 kezett. (Pakots József: Az igazság is érkezzék meg!) Kérdezem a pénzügyminiszter úrtól, aki szíves volt megígérni és meg is tette a szükséges r intézkedéseket, felszólította a fővárost és a vidéki városokat is, hogy a házadómentességre vonatkozó javaslataikat tegyék meg: miért és hol akadt meg megint ez a törvényjavaslat ? Itt van már a tavasz ! ( Jánossy Gábor : Hol van a tavasz ? —• Derültség.) Én felolvastam a mélyen t. pénzügyminiszter úrnak Peyer Károly képviselőtársam interpellációjára adott válaszát, amelyben azt méltóztatott mondani, hogy (olvassa): «... más megoldást foarok találni, nehogy elkésve jusson ez a törvényjavaslat a Ház elé és a tavasszal megkezdődő munkálatokat esetleg hátráltassa». Most már itt van a tavasz. (Derültség és felkiáltások: Hol van? — Farkas István: Itt kellene lennie! — Fábián Béla: Addig nem is lesz itt tavasz, amíg ez a pénzügyminisztérium rendelkezik a üázadómentesség kérdésében !) Az építkezések szempontjából mondom. Minthogy ma március 6-ika van, azt gondolom, hogy a tavaszhoz legalább is közeledünk. Azt hiszem, ebben kiegyezhetünk és így a törvényjavaslat mindenesetre idekerülhet. Éppen az előbb emeltem ki azt, hogy pártkülönbség nélkül nincsen senki, aki ezt a törvényjavaslatot ellenezné. Nehogy a közigazgatási re form tárgyalása megint akadályozza e kérdés megoldását, arra kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék a bürokráciának hidra-fejeit lefejezni, (Fábián Béla : Nem engedik magukat!) eltávolítani, összes számkukacaival, aktagyárosaival együtt; méltóztassék az életet beengedni a minisztériumba. A mélyen t. pénzügyminiszter úr az ő egészséges érzékével és jóindulatával (Éljenzés a jobboldalon.) fogja meg ezt a kérdést; hozza ide. Dacára a közigazgatási reformnak, a Ház egy félórát találhat arra, amikor ezt a kérdést letárgyalhatja, hiszen pártkülönbség nélkül hívei vagyunk ennek. (Jánossy Gábor : Úgy van !) Ha a munkanélküliségen és a lakásinségen akarunk segíteni, legelsősorban a házadómentességgel kell kezdeni. Ez sem oldja meg ugyan teljesen a kérdést, — mert vannak még más nehéz kérdések is, ezzel kaocsolatban, nevezetesen itt van a jelzálogkölcsönök kérdése, a kamat, az állami hitel nyújtásának kérdései, amelyeket most mind nem akarok egyszerre elintézni, — de mindennek az alapja, mindennek a kezdete a házadómentesség megadása. Én tehát ezért interpellálok és nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy méltóztassék lehetővé tenni az építkezés megindulását. Nem akarom kifejteni — hiszen már annyiszor elmondották — hogy az építőipar mit jelent a vérkeringés megindulása szempontjából, hogy az mennyi más ipart táplál. Mindenkinek méltóztatik azt nagyon jól tudni, hogy akkor van élet ebben a városban, akkor van lehetőség a munkanélküliség megszűnésére, ha az építés megindul. Nagyon kérem tehát a mélyen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot ide sürgősen beterjeszteni és letárgyaltatni, hogy induljon meg végre az építkezés, legyen munkaalkalom, munkalehetőség és kereset ebben a városban, t amelyben oly sok nyomorúság, oly sok szegénység van. Mindezek után azt a kérést terjesztem a mélyen t. pénzügyminiszter úr elé, hogy méltóztassék ezt a törvényjavaslatot mielőbb ide beterjeszteni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni ! Wekerle Sándor pénzügyminiszter : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt az igen t. képviselő úr interpellációjára válaszolnék — amint ezt egyszer már megtettem, — most ismételten kérjem, hogy mél27*