Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-259

128 .'Az országgyűlés képviselőházának sabb gazdasági helyzetben van az egész ország és inkább az állam kiadásainak csökkentésére kell törekednünk, mintsem, hogy azokat nagyít­suk. De én nem veszítem el azt a reménysége­met, hogy átesve a legnehezebb krízisen, végre meg lehet oldani a problémát lépésről-lépésre az alkalmazottak javadalmazásának emelése szem­pontjából. Á probléma mindig az lesz: vagy csökken­teni az alkalmazottak számát, a meglevőket job­ban dotálni, de ezer és ezer embert a bizony­talanságnak kitenni, vagy pedig nem ilyen erő­szakosan járni el a csökkentésben, de akkor annak természetes következménye az, hogy a javadalmazást lényegesen emelni belátható rövid időn belül egyáltalában nem lehet. (Zaj a szélsőbalodalon. — Malasits Géza: Csak a kalapot lehet emelni, semmi mást!) Méltóztassék még egyet figyelembe venni. Abban a pillanatban, amikor kidől egy ezek közül a derék postaaltisztek közül, az ő helyére, a rossz javadalmazás ellenére, százával és szá­zával jönnek jelentkezők, (Felkiáltások jobb­felől és a szélsőbaloldalon: Szomorú!) hogy ez a kenyér, amit adni tudunk, mégis csak . . . (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Mert nincs munka! — Peyer Károly: Mert a miniszter úr Angliából rendeli a gépeket! — Elnök csendet.) — Ez olyan régi nóta, amelynek ma már hatása nincs! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak zavarni a miniszter urat! (Peyer Károly: Ezzel igazán nem volna szabad a miniszter úrnak kérkednie!) Csendet kérek! (Peyer Károly: Ez a leg­szomorúbb.) Herrmann Miksa kereskedelemügyi mi­niszter: Ennek abszolúte semmi köze nincs hozzá. (Ellenmondások a szélsőbalodalon.) Egy nehéz európai gazdasági helyzet közepette (Peyer Károly: Persze* mindig Európával ta­karódznak! — Malasits Géza: Amikor szabad­ságról van szó, akkor nem beszélnek Európá­ról!) a mi országunk különösen nehéz helyzet­ben van és ennek konzekvenciáit le kell vonni, bármennyire nehezére esik az minden­kinek és a törekvés csak az lehet, hogy ebből a nehéz helyzetből minél előbb kijussunk. Kérem válaszomnak tudomásulvételét! (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Tobler János: Mélyen t. Képviselőház! (Graeffl Jenő: El kell fogadni a rideg tényt!) En meggyőződtem arról, nem ma, hanem a múltban, amikor szerencsés voltam a posta­altisztek küldöttségét a kereskedelemügyi mi­niszter úrhoz vezetni, hogy ő jóindulattal kezeli a postaaltisztek helyzetét. (Rothenstein Mór: Jó szíve van a miniszter úrnak! — Malasits Géza: Fáj a szíve a postásokért!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tobler János: En ebben a kérdésben — ne méltóztassék rossz néven venni — sem a bal-, sem a jobboldalról nem hagyom magam befo­lyásolni és ennek ellenére is egészen nyiltan meg fogom mondani a véleményemet. Bocsánatot kérek, én egészen őszinte va­gyok, hiszen ez nem megvetendő dolog, (Já­nossy Gábor: Sőt!) sőt nem is lehet neheztelni érte, nem is a reichsposti hangulat szól ki be­lőlem, (Derültség jobbfelől.) de meg kell mon­danom: nem tudom, hogy a postaaltisztek ho­gyan lesznek megelégedve a válasszal, mert az egyelőre az ő viszonyukon nem segít. Már pe­dig méltóztassék elhinni, miniszter úr, hogy ők már várni nem igen tudnak, mert helyzetük gazdaságilag tarthatatlan, hitelük sehol nin­259. ülése 1929 február 27-én, szerdán. csen, senki nem ad nekik semmit és én félek attól, hogy ezeknek az embereknek, akik mil­liókat és milliókat visznek naponta, egyike­másika esetleg gyengébb lesz és meg fog feled­kezni kötelességéről, az ilyen embert azonban nem lehet akkor úgy elítélni, hogy ez az ember megfeledkezett magáról és ki kell dobni. (Moz­gás a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Na, na!) A miniszter úr volt olyan kegyes, hogy a jutalékra vonatkozólag is említést tett. A ju­talékra vonatkozólag legyen szabad még csak annyit felhoznom, hogy a jutalék felfelé sokkal nagyobb. En nem akarok a tisztviselő-társada­lom ellen beszélni, eszem-ágában sincsen, de akik magasabb fizetési osztályban vannak, azoknak a jutaléka eléggé tekintélyes összeget tesz ki. Éppen ezért kérdem, nem lehetne-e a jutalékrendszert progresszív alapon egy kissé jobban rendezni? (Herrmann Miksa kereske­delmi miniszter: Már meg is történt!) Ezt min­denesetre tisztelettel tudomásul veszem. Ezek után a miniszter úr válaszát tudomá­sul veszem. (Herrmann Miksa kereskedelem­ügyi miniszter: Ez meglepetés számomra! — Rothenstein Mór: Tehát elég a remény, az elis­merés! — Kabók Lajos: Es a kalaplengetés! — Zaj.) Elnök: Miután a miniszter úr nem kíván újból nyilatkozni, kérdem a t. Házat, méltózta­tik-e a kereskedelemügyi ^miniszter úr válaszát, amely egyszersmind a pénzügyminiszter úr vá­lasza is, tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassa­nak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Malasits Géza: Tehát meghajtották az elismerés zászlaját a postások előtt!) Következik Jánossy Gábor képviselő úr inter­pellációja a belügyminiszter úrhoz a m. kir. államrendőrség tagjainak nyugdíja és hozzátar­tozóik betegség esetére való ellátása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a inter­pelláció szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : «Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a m. kir. állam­rendőrség tagjai nyugdíja és hozzátartozóik betegség esetére való ellátása tárgyában : 1. a m. kir. államrendőrség legénységi állo­mányú tagjai, a közrendőrök 12 évi szolgálat után nyugdíjemelésben tovább nem részesülvén, tiszte­lettel kérdezem a m. kir. belügyminiszter urat, hajlandó e méltányosságból a legsürgősebben intézkezni és törvényjavaslatot benyújtani, mely szerint az államrendőrség legénységi állományá­ban lévő rendőrök az állami szolgák és altisztek nyugdíjszabályzatába foglalt kedvezményekben részesüljenek s szolgálatuk befejezéséig nyugdíjuk emelkedjék % 2. A m. kir. államrendőrség legénységi állo­mányú tagjainak hozzátartozói (feleség, gyer­meket) betegség esetén kórházi és gyógyszerkedvez­ményekben nem részesülvén, hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr ezeket a kedvezményeket — melyek eddigelé csak a rendőröket illették — azok családtagjaira törvényes úton kiterjeszteni % 3. Az államrendőrség felügyelői státusában kilenc év óta szolgálnak példaadó lelkiismeretes kötelességérzettel a világháborúban résztvett arany­és ezüst vitézségi éremmel kitüntetett segédfel ügyelők; hajlandó-e a-m. kir. belügyminiszter úr ezeknek a felügyelői címet és jelleget adomá­nyozni, illetve őket a XI. fizetési osztályból a X. fizetési osztályba behelyezni, ami az állam­kincstárnak jelentéktelen kiadást okoz és ezen érthetetlenül mellőzött érdemes kar önérzetét és

Next

/
Thumbnails
Contents