Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-259

122 Az országgyűlés képviselőházának sajtópereinek túlnyomó nagy része ebből az irodából indul el, származik, Gálócsy úr kezdeményezése következtében, aki, mint Kabók t. képviselőtársam mondotta, szeret hazafias színben tündökölni és a közvélemény előtt megjelenni. Valójában azonban ez az ő részéről nem egyéb, mint kenyérkereset, még pedig a kenyérkeresetek legsilányabb és legundorítóbb fajtája, a más emberek denunciálása, más emberek zaklatása; mint kenyérkereseti forrás, valóban undok, undorító és aljas, amihez a Képviselőház, a magyar törvényhozás egyik háza nem adhatja neki a megfelelő támogatást. T. Ház! A konkrét esetben vita volt Peyer Károly, mint a munkásság képviselője és Schmidt Sándor, mint a kapitalizmus egyik legjellegzetesebb képviselője között. Arról volt szó, hogy Schmidt Sándor, mint egy nagy bányavállalat igazgatója, valóban előfizet-e a «Közérdekű Levelek» című sajtótermékre, ezt a közundort és közhumort keltő fércelményt, amire Schmidt Sándor kijelentette, hogy nem fizeti elő, valószínűleg restelte az előfizetést, hogy ilyen szemétre adja ki a vállalat pénzét. Letagadta, Peyer Károly képviselőtársunk azonban ezt levéllel igazolta a bíróság előtt. Mármost előállt az a furcsa helyzet, hogy nem Schmidt Sándor jelenik meg mint hazug ember a nyilvánosság előtt és votija le ennek konzekvenciáját, hanem előveszi Gálócsy úr, ez a konok perlekedő, a kérdésnek egy olyan körmönfont oldalát, amely szerint lopásnak minősíti a levelek bemutatását, ezen a címen indít pert és meg akarja tudni, hogy a levelek milyen címen, kitől, hogyan kerültek Peyer Károly t. képviselőtársunkhoz. Mint Kabók t. képviselőtársam mondotta, közérdekből bizonyította ezekkel a levelekkel, hogy Gálócsy fércelményét Schmidt Sándor valóban előfizette. Ez igazán nem elintézési módja az esetnek, ez nem ethikai alap. Ha valaki valamit állít és azt bizonyítani tudja, ha annak bizonyítása közérdek és bizonyított, akkor nincs más hátra, mint hogy azok, akik bennmaradtak a szószban, — hogy így mondjam — akik a bíróság előtt hazugoknak bizonyultak, levonják ennek konzekvenciát, álljanak a sarokba, hallgassanak és ne igyekezzenek maguknak flastromot keresni kerülő úton, ugyancsak bíróság útján és ne konstruálják a lopás vádját valaki ellen, aki jóhiszeműen és közérdekből adott valakinek kezébe bizonyítékot. T. Ház! Hiszen lehetne arról is beszélni, hogy a Képviselőház végre foglaljon ebben a kérdésben állást olyképen, hogy ennek a Gálócsy úrnak üldözési mániája^ és konok perlekedése, perbeszállása egy világnézettel, amely az egész világon elterjedt és halad nagy lépésekkel előre, végre megszűnjön. Egészen nevetséges és furcsa helyzet és jellemző a mi kormányzatunkra, jellemző a belügyi kormányzatra, hogy ilyen fércelményekért pénzt ad, amelyekből senkinek semmi haszna nincs, nem volt és sohasem lesz. Hiszen erről is lehetne beszélni, arról, hogy a mélyen t. kormány végre az ellenagitációnak ezzel a formájával szakítson, mert mégis csak furcsa és nevetséges dolog, hogy egy rokkantagyú öreg ember ide áll . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamenti kifejezéseket használni. (Rothenstein Mór: Megérdemli!) Propper Sándor: Ez parlamenti kifejezés valakinek jellemzésére ... Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) 259. ülése 1929 február 27-én, szerdán. Propper Sándor... Mert nem tudom másnak minősíteni azt, ha valaki a maga apró kis eszközeivel, a maga stupid módszereivel szembeszáll egy világnézettel, amely az egész világon el van ismerve és el van terjedve. Egészen furcsa, amikor Európa sok államában szociáldemokrata kormány van, Európa törvényhozásaiban körülbelül 1200 szociáldemokrata képviselő ül, Európa önkormányzataiban mérhetetlen számú szociáldemokrata képviselőtestületi tagok, polgármesterek és szenátorok vannak s az egész világ telítve van ezzel az eszmével, akkor ideáll egy ilyen öreg konok perlekedő bácsi, szerkeszt egy stupid kis iratot és ezt a hivatalos belügyi kormány az adózók filléreiből támogatja és előfizet reá. Nem akarok inpárlamentáris kifejezést használni, de abban a nevetséges tudatban van, hogy ezzel a férceiménnyel tudja ő ennek a világnézetnek hódítását megakadályozni. T. Képviselőház! Tessék elhinni, igazán méltatlan a törvényhozás méltóságához és ahhoz a magaslathoz, amelyen egy törvényhozásnak lennie és maradnia kell, hogy ilyen embereknek ilyen akcióihoz segédkezet nyújtunk Ilyen alapon — tessék tudomásul venni — a kormánnyal nem szimpatizáló és a kormánnyal szemben álló képviselőket állandóan és folyamatosan, megállás nélkül zaklatni lehet, úgyhogy az nem jön ki a zaklatásokból; egyik perből sarjadzik a perek egész tömege s az illető képviselő állandóan lóthat, futhat, szaladgálhat bírósághoz, mint tanú vagy vádlott vagy panaszos és kénytelen a maga törvényhozási munkálatait elhanyagolni. Ha ez a dolga nem sikerül, akkor majd más módot talál ki és minden etikai alap nélkül zaklatja a képviselőt, ma a baloldalt, de lehet, hogy egy politikai irányváltozás mellett ugyanez a sors^ érhet más konok politikai perlekedők segítségével egy más világnézet vagy más politikai álláspontú képviselőtestületet is, amelyet zaklathat fennakadás nélkül. Ehhez egy törvényhozás nem adhatja oda a maga erkölcsi támogatását. Legyenek az urak meggyőződve, hogy fordított viszonyban mi sohasem volnánk kaphatók arra, hogy segédkezet adjunk más pártállású képviselők ilyetén való zaklatásához. Más az,, ha képviselőt komoly ügyben kikérnek s az a képviselő helyt akar állni a maga cselekedetéért és más az, amikor szisztematikusan, költséges iroda fenntartásával — hogy úgy mondjam — kormányhatósági támogatással direkt célbavesznek egy pártot, egyes képviselőket és nem hagyják őket nyugodtan dolgozni. Ismétlem, ha egyáltalában van politikai zaklatás, ez a legjellegzetesebb politikai zaklatás és én kérem a mélyen t. Képviselőházat, hogy ennek a konok perlekedőnek ne adja oda a törvényhozás erkölcsi támogatását és ebben az ügyben tagadja meg Peyer Károly képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A házszabályok 141. §-ának 2. bekezdése szerint szólásjoga többé senkinek nincs, (Györki Imre: Szép házszabályok!) tehát a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Szabó Zoltán előadó: T. Képviselőház! Fenntartom a mentelmi bizottság javaslatát. Itt Peyer Károly képviselő úr tanukénti kihallgatásáról van szó, ennek pedig semmi akadálya nem lehet. (Helyeélés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal.