Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-259

Az országgyűlés képviselőházának 25. Következik a 36. §. Kérem a szöveg felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavaslat 36—40. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 41. §-t). Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Horváth Mihály! Horváth Mihály: T. Ház! A 41. § 2. bekezdése felsorolja azokat, akik hivatalból lennének tagjai a vármegyei hegyközségi tanácsnak. A második bekezdéshez az volna a módosításom, hogy a vármegyei hegyközségi tanács tagjaként utolsónak felsorolt «kertészeti tanintézet igazgatója» szavak után szúrassanak be: <<az állam által támogatott pinceszövetkezet kezelője és a szőlősgazdák egyesületének elnöke» szavak. Ezidőszerint négy ilyen államilag támogatott pinceszövetkezet terveztetik, amelyeket valószínűleg olyan központokban állítanak, például ahol hegyközségi tanácsok székhelyei lesznek. Ezek kiváló szakemberek lévén, nagyon helyénvaló lenne, hogy ők is bejussanak ebbe a tanácsba. A szőlősgazdák egyesületének elnökei is a legtöbb helyen, azt mondhatnám mindenütt, olyan kiváló szőlősgazdák, akik szakismerettel bírnak, vezető állást foglalnak el a szőlőgazdálkodás terén, úgyhogy ezeknek is bent volna a helyük. Igaz, hogy a hegyközségek a gyakorlati szőlősgazdák közül küldenek tíz, illetőleg hegyközségenként egy tagot ebbe a vármegyei tanácsba, és iparkodnak ide kiváló embereket behozni, mégis kivételesen előfordulhat, hogy kimarad egy ilyen érdemes ember. Ha nem méltóztatik ennél a szakasznál módosításomat elfogadni, ennek valamiképen kifejezést kellene adni valami alakban. Az utolsóelőtti szakasz utolsó mondata azt mondja, hogy a vármegyei hegyközségi tanács még legfeljebb öt meghívott taggal kiegészítheti magát. A végrehajtási utasításban kifejezést lehetne adni annak, hogy ne mindenkit hívjanak be, hanem lehetőleg képesítéssel, vagy tekintéllyel bíró szakembert, ígv például a pinceszövetkezet kezelőjét, vagy a szőlősgazdák elnökét vagy képviselőjét. Ebben az irányban, ha miniszter úr is így méltóztatik gondolni, ez valami alakban felvehető vagy belejöhet a végrehajtási utasításba is. Mindenesetre nagyon kívánatos volna, hogy az öt meghívott taer kiválóbb egvéniség legyen, aki vármegyei tanács álláspontját és tekintélyét a maga súlyával erősítené. Ez volna tiszteletteljes javaslatom. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kíván^ szólni, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Máyer János földművelésügyi miniszter: T. Ház! A 41. $. alapján a vármegyei hegyközségi tanácsnak hivatalból csak a közintézmények vagy a hivatalok lehetnek tagjai, nem lehet azonban tagja egy pinceszövetkezet vezetője, amely pinceszövetkezet tulajdonképpen nem közintézmény, hanem üzleti vállalkozás. Végeredményben nagyon helyesnek tartom azt a felfogást, amelyet itt Horváth Mihály t. képviselőtársunk kifejtett, de nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy minden pinceszövetkezet vezetője hivatalból tagja legyen a vármegyei hegyközségi tanácsnak, nem pedig azért, mert ezeket a szövetkezeteket mi szaporítani akarjuk és előfordulhat a jövőben, hogy 9—10 ilyen pinceszövetkezet fog létesülni állami támogatás mellett valamely vármegye területén, és akkor nagy számmal lennének képviselve ezek a szövetkezetek hivatalból a vármegyei hegyközségi tanácsban. Miután a szakasz harmadik bekezdésének utolsó mondata értelmében a vármegyei hegyközségi tanács öt meghívott taggal kiegé». ülése 1929 február 27-én, szerdán. 109 szítheti magát, tisztára az érdekeltségtől függ az, hogy a vármegyei hegyközségi tanácsot ezekkel a szövetkezeti vezetőkkel fogja-e kiegészíteni és ehhez teljes mértékben módja van. Ismétlem, a felfogást végeredményében helyeslem, és nem vonakodom attól, hogy a végrehajtási utasításban

t erre rámutassak & mintegy nézetet, kifejezésre juttassam azt, hogy a gyakorlati ismeretekkel és szakértelemmel bíróknak a vármegyei hegyközségbe való bevonása az ügy érdekében is helyesnek és ésszerűnek látszik. A végrehajtási utasításban — mondom — szívesen rámutatok erre. Ahhoz azonban, hogy hivatalból legyenek a szövetkezetek vezetői a vármegyei hegyközségi tanács tagjai, nem járulhatok hozzá, s éppen azért kérem a t. Házat, hogy a szakaszt méltóztassék eredeti szövegezésében elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 41. ^. első bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdésnél az eredeti szöveggel szemben áll Horváth Mihály képviselő úr indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget Horváth Mihály képviselő úr indítványával szemben elfogadni, igen, vagy nem? (Inén! Nem!) Akik az eredeti szöveget fogadiák el. méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a 41. § második bekezdését eredeti szövegében fogadta el. A szakasz többi részei meg nem támadtatván. azokat elfogadottnak jelentem ki. Következik a 42. §. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 42. §-t) — Horváth Mihály! Hor.váth Mihály: T. Képviselőház! A 42. § első bekezdése azt mondjai, hogy (olvassa): «Az igazgatósági teendőket az ügyvezető titkár látja el, akit a vármegyei hegyközségi tarács javaslatára az illetékes Mezőgazdasági Kamara választás útján alkalmaz!» Tiszteletteljes módosításomban azt kérném bevenni, hogy «az illetékes vármegyei hegyközségi tanács választ.» Igaz, hogy a 2. §. azt mondja (olvassa): «A titkár állása állandó jellegű, csak szolgálati vétség vagy alkalmatlanság esetén bocsátható el. A titkár szolgálati és^ fegyelmi (elbocsátási) ügyeire nézve az illetékes Mezőgazdasági Kamara szolgálati szabályai az irányadók.» A szőlősgazdáknak ebben az álláspontjuk az, hogy miután tulajdonképpen ők fizetik azt a titkárt, ők is alkalmazzák, ők is válasszák. Az igazat megvallva, a mezőgazdasági kamarák a nép körében, a kisembereknél még nem érték el azt az igazán megkívánható tiszteietet és becsülést, amelyet megérdemelnének, mert eddig osak azt látták a legtöbb helyen a kisemberek, hogy a fizetési kötelezettség szaporodott, de gyakorlatilag nem látják a kamarák hasznát. En, aki inkább ismerem a viszonyokat, nem mondhatom ezt, mert például a Duna-Tisza-közti r mezőgazdasági kamara nagyon szép működést fejt ki, működése azonban még nem jutott le az apró kisemberekig annyira, hogy ezt így észrevegyék. [, .V-, Hiszen a miniszter nagyon nol tudna. hogy egy vállalkozásuk, sajnos, még nem úgy ütött ki. hogy az a szőlősgazdák bizalmát megnyerte volna. Ez a kecskeméti faiskola-telep, melynek gyönyörű kertje van^ nagyon szép épület van rajta, azonban kritikán aluli a betelepítés. Az első hiba az volt, hogy nem rigolírozták, homokban pedig szántásba nem lehet