Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-243

M Az országgyűlés képviseiőházá,nak iiak arról a ténykedéséről, hogy az elmúlt ősszel bennünket, a véderőbizottság tagjait az Eger környékén megtartott záró gyakorlatokra, mint szemlélőket meghivott. Mi rendkívüli érdeklődéssel néztük az őszi gyakorlatokat — különösen azok, akik katonák voltunk, még fokozattabban — és meg kell hogy állapítsuk, ámulva és bámulva néztük azt, amit az a két vegyes dandár, amely ott gyakorlatozott, produkált, ámulva, bámulva és meghatva néztük és azzal távoztunk el a gyakorlat színteréről, hogy amíg egyrészt megállapítottuk azt, hogy a régi katonai copfnak semmi nyomát nem láttuk, amennyiben valóban harcszerű gyakorlatokat láttunk és minden elismeréssel kell hogy adózzák minden magyar a tisztikarnak és legénységnek, azért, hogy a mai nehéz viszonyok között ilyen valamit produkált, másrészt azonban éppen az ott szerzett tapasztalatokból, amelyeket egyébként a külföldi katonai attasék mellettünk állva fanyar arccal konstatáltak, meg kell nyugtatnom az igen t. honvédelmi miniszter urat, olyan előnyös helyzetben van honvédelmi székében, hogy minden javaslatot, amely ennek a honvédségnek fejlesztésére, szervezésére, a tisztikar vagy & legénység jobb ellátására vonatkozik, — bár megbízatásom nincs arra, hogy ezt kijelentsem — azt hiszem, ennek a Képviselőháznak minden tagja a legnagyobb örömmel fog fogadni. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólniGr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok a törvényjavaslathoz, mint olyanhoz hozzászólni, de előttem szólott t. képviselőtársam beszédének két pontjára néhány megjegyzést kívánok tenni. T. képviselőtársam azt mondja, hogy most már nyiltan hangzik el a vád a közvélemény előtt abban a tekintetben, hogy a kormány akadálya a trianoni szerződés revíziójának (Farkas István: Igaz is! — Zaj a jobboldalon.) és ebben a tekintetben a kormány nem szolgáltat kellő felvilágosítást a közéletnek. Ez volt az egyik megjegyzése. A másik megjegyzése pedig arra vonatkozott, hogy nem érkezett el vájjon az ideje annak, hogy a trianoni szerződés katonai határozmányainak revízióját íkérjük azoktól, akik velünk szemben a trianoni szerződést aláírták. Én azt hiszem, t. Képviselőház, hogy abban a tekintetben, hogy a 'kormány a trianoni szerződés revíziója tekintetében milyen álláspontot foglal el, nem lehet kétség azok után a nyilatkozatok után, amelyeket ebben a tekintetben több ízben személyesen tettem. Nem lehet kétség az iránt, hogy a kormánynak, mint a nemzet egyetemes akarata képviselőjének csak egy feladata lehet, az, hogy ezt a reviziót elősegítse, támogassa és siettesse. Ugyanakkor azonban kötelességszerűen kijelentettem mindig, hogy amíg az internacionális helyzetet erre a célra megérve nem látom, idő előtt nem kívánóik lépést tenni. Ezzel inkább kompromittálnám, mint elősegíteném ezt az ügyet. Ezt az, álláspontot a közelmúltban is kifejtettem és azt hiszem, nem lehet kétség az iránt, hogy a kormány ezen az állásponton van. Ami mármost a trianoni szerződés katonai határozmányainak revízióját illeti, amire vonatkozólag tisztelt képviselőtársam, de már ennek a pártnak részéről az előtte szólott képviselő úr is kívánságot fejezett ki, erre vonatkozólag a kormány álláspontja a következő. 2i3. ülése 192Ö január 26-én, pdníekeü. Méltóztatnák tudni, hogy a trianoni szerződés Ötödik része a következő szavakkal kezdődik (olvassa): «A végből, hogy az összes nemzeteik fegyverkezésének általános korlátozása előkészíthető legyen, Magyarország kötelezi magát az alább meghatározott katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezések szigorú megtartására.» Itt meg van jelölve az a cél, amelyet a szerződés maga elé tűzött s amelynek elérése végett 'kívánatosnak és szükségesnek tartja,, hogy Magyarország ennek a szerződésnek katonai határozmányait magára nézve kötelezőknek ismerje el. Nincs kétség az iránt, hogy a magyar közvélemény és mindnyájan egyetértünk abban, hogy a zsoldos hadsereg fenntartása Magyarországon nem célszerű és nem kívánatos. Nincs kétség tehát az iránt, hogy a trianoni szerződés erre vonatkozó intézkedéseinek megváltoztatása szintén szükséges és kívánatos. De itt is az a kérdés merül fel, hogy mikor, mely időpontban érett meg a helyzet arra, hogy a kormány ennek a célnak elérésére konkrét lépéseket tegyen. (Györki Imre: Majd ha más kormány lesz, akkor megérik rögtön!) Én azt hiszem, az a más kormány éppúgy, mint ez a kormány, kénytelen lesz respektálni azokat az internacionális viszonylatokat és azt a helyzetet, amely fennáll és kénytelen lesz ezekhez alkalmazni a maga cselekvését, mert különben úgy járna el, mint Don Quijote, aki szélmalmokkal- hadakozott, de célhoz nem ért. S azt hiszem, ha t. képviselőtársam pártja jutna kormányra, az is csak ugyanazokból a szempontokból indulna ki, mint a jelenlegi kormány, mert különben nem teljesítené hazafias feladatát és kötelességét. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobb felől és a középen.) Mindenki tudja, hogy évek óta leszerelési konferenciákat tartanak a^ Népszövetség keretében s hogy evvel a problémával egész Európa közvéleménye foglalkozik. Mindenki tudja, hogy az e tekintetben tett lépések csak nehezen haladnak előre: évről-évre megismétlik ezeket^ a konferenciákat viszonylag csekély eredménnyel. Én azt hiszem, hogy a trianoni szerződés katonai határozmányainak revíziója akkor válik majd aktuálissá, ha bebizonyosodik, hogy ezek a leszerelési konferenciák eredményre nem vezethetnek vagy azért, mert a velünk szembenállók leszerelni nem tudnak, vagy azért, mert nem akarnak. Egy bizonyos idő múlva majd a világ közvéleménye tájékozva lesz abban a tekintetben, hogy mivel állunk szemben s akkor jöhet majd a magyar kormány abba a helyzetben, hogy döntsön ama kötelezettség -tekintetében, s hogy a szerződés errevonatkozó revízióját követelje-e. De bátor vagyok figyelmeztetni arra -is» hogy ugyanezek a katonai határozmányok nemcsak mireánk, hanem a többi legyőzött államokra is kötelezőleg kimondattak s náluk is végrehajtattak. Nemcsak Mapvarországon, hanem Németországban, Ausztriában és Bulgáriában is zsoldos hadsereget állítót' tak fel a szerződéseknek megfelelően és korlátozások léptek életbe úgy, mint a trianoni szerződésben. Azt hiszem, elhibázott politika volna a magyar kormány részéről, ha izolálná magát ebben a kérdésben azoktól az országoktól és azoknak az országoknak eljárásától, amelyek hasonló helyzetben vannak. Méltóztassék tehát megnyugodni egyelőre a kormány részéről, illetőleg az én részemről elhangzott ebben a válaszban, hogy a kormány igenis _ szükségesnek tartja a trianoni szerző-