Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-243
76 Az országgyűlés képviselőházának állítson be autobuszforgalmat az* akinek ehhez kedve van és aki azt hiszi, hogy megtalálja a maga számítását. Ez a teljesen liberális álláspont tudtommal sehol sincs meg, hanem a másik elvi álláspont érvényesül, hogy tudniillik az autobuszforgalmat bizonyos engedélyezési eljáráshoz kössük. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy nem általános közgazdasági érdek az* hogy emberek egy momentán konjunktúra kihasználására derűre-borúra indítanak autóbuszjáratokat, amelyekről azután bebizonyosodik, hogy nem életképesek és nemcsak maguk mennek tönkre, hanem tönkreteszik azt is, aki velük versenyzett, vagy aki már előbb bírta azt a vonalat, úgyhogy nagyon megokolt, ha az államnak módot adunk ennek a közgazdasági kérdésnek a vizsgálására és ebből kifolyólag az engedélyek megadására. De még egy szempont érvényesül, amelyet angolországi utazásom alkalmával a maga egészében láttam kibontakozni Angliában. Ott tudniillik az autobuszverseny létalapjában támadta meg a vasutakat, különösen azokat, melyek a személyforgalomra voltak utalva. S akkor az egyik érv az volt a mellett, hogy ott is szabályozni kell az autobuszforgalmat, — és ezelől senki sem zárkózhatik el — hogy amíg a vasútnál magát a pályát az a vállalkozás készítette el, amely az üzemet is fenntartja, addig az autobuszforgalom. azzal a nagy előnynyel jár, hogy a pálya elkészítéséhez egyáltalában semmi köze a vállalkozónak és fenntartásához csak annyiban járul hozzá, — ez a mérték, sajnos, igen csekély — amennyit az autótörvény ítél meg és amely, megvallom őszintén óvatosságból igen alacsonyra volt szabva. A köztapasztalat az, hogy utainkat leginkább azok az autóbuszok veszik igénybe, amelyek ott közlekednek. (Felkiáltások jobbfelől: Az autóbuszok rontják az utakat! — Malasits Géza: Tessék megcsináltatni, ha rontják. Arravaló, hogy rontsák! — Zaj.) Éri nem beszélek az autobuszforgalom ellen, csak rámutatok erre... (Szilágyi Lajos: A tömörgummis teherautók rontják! —- Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Én csak rámutatok arra, hogy ez megvan és hogy azonkívül különösen az autobuszforgalom és áitaiában az autcbuszforgalom kényszerít bennünket és kényszerít minden államot arra, hogy útrendszerét modernizálja és olyan útépítési metódusokra térjen át, amelyek jobban megfelelnek az automobilforgalom igényeinek. Azonikívül kifejezésre juttatták azt a törekvést, hogy a rettenetes pormizériától szabadítsuk meg az országot és szabadítsák meg mindenütt az országokat. Ennek következtében az autobuszforgalomnak bizonyos tekintetben határozott előny© van és ez adja meg a jogcímet arra, hogy engedélyezések segítségével szabályozzuk az egész eljárást, ami nem azt jelenti, hogy mi lehetetlenné akarjuk tenni az autobuszforgalmat, mert hiszen a történelmi fejlődés kerekébe belenyúlni úgysem lehet, és botorság azt megkísérelni. De ha az ezzel járó jelenségeket a köz érdelkében szabályozni akarjuk, akkor azt hiszem, ez nemcsak jog, hanem egyúttal kötelesség is. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Megismétlem, hogy semmiféle tendencia nem nyilvánul meg arra, — és én ennek a tendenciának ellenállnék — tiogy mi indokolatlanul a vasutak egyoldalú érdekeit tekintve, megbénítsuk az automobilforgalmat. De hogy előteremtsük az eszközöket a pályának fenn243. ülése 1929 január 25-én, pénteken. tartására és az indokolatlan kísérletezéseknek elejét vegyük, az azt hiszem, ez olyan álláspont, amelyet objektíve gondolkodó embernek el kell fogadnia. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ami az utolsó megjegyzést illeti, az Ígéretre vonatkozólag őszintén megvallom, nem tudom, hogy azt milyen formában és mikor tettem meg. Lehet, hogy valami speciális eset fordult elő, amelyből kifolyólag azt mondottam, hogy esetleges változtatásokra szükség volna a fegyelmi szabályzatban. Ahogy ma ítélem meg a helyzetet, intézkedés, amelyet törvényes úton régen megtettünk, nem teremtett olyan viszonyokat, amelyeknek sürgős megváltoztatására szükség volna, úgyhogy itt nem látok okot a benyúlásra, (Malasits Géza: Majd a költségvetési beszédemben hozok!) hacsak nem győznek meg olyan speciális konlkrét esetek felsorolásával, (Malasits Géza: Majd megkíséreljük a költségvetés tárgyalásakor!) amelyek valami intézkedést szükségessé tennének. Egyébként azt hiszenn, világos dolog, hogy ezzel a kis törvényjavaslattal megint tettünk előre egy lépést, (Ügy van! a jobboldalon.) nem négy kilométert. Az előadó úr nagyon helyesen mondotta, hogy nem ezen a négy kilométeres vasúton fekszik a súly, hanem ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Tisza-híd megépítéséhez hozzáfogjunk. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez magában véve jelentős lépés és ez a lépés megadta a módot arra, hogy ez a négy kilométernyi vasút kiépüljön és így aránylag kis áldozatokkal a Tiszán új átkelést tettünk lehetővé és kiegészítettünk egy vasúti rendszert, amely az északai erdős vidéket a délebbre fekvő sík vidékkel köti össze, s egy kerek egészet alkot, ami mindenütt a világon azzal az eredménnyel jár, hogy a forgalom emelkedik, a gazdasági élet fellendül. (Krisztián Imre: Ez nagyon fontos! — Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ez a négy kilométer — természetesen mindig a kellő mértéken belül — az a kavics, amely Dávid parittyájából kirepült és ha nem is valami túlságos nagy Góliátot ölt meg, mégis hozzájárult ahhoz, hogy a pangás szűnjön, élet induljon meg. Azt hiszem, hogy ez a kis kavics ennek a feladatának eleget is fog tenni és azért a különben meg nem támadott törvényjavaslatot a magam részéről is elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem: méltöztatnak-e az imént tárgyalt törvényja^vaslatot általánosiságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat elmét és annak 1—3. §-ait, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: A Ház ezzel részleteiben is letárgyalta a törvényjavaslatot. Harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Most pedig az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) ,
