Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-242

Az országgyűlés képviselőházának 242. ülése 1929 január 24-én, csütörtökön. 69 lyek ma szinte létjogosultságát is kétségbevonják az ezeréves magyar nemzetnek. A XVIII. században meginduló erős centralizáló törekvések, bár a magyar nemzetnek sikerült önállóságát mindvégig megőriznie, kifelé való jelentőségükben és megnyilvánulásukban rendszeresen háttérbe szorították nemzetünket, úgyhogy a külföld előtt szinte teljesen feledésbe merült a magyar állami önállóság, az önálló magyar szellem, az önálló magyar alkotó munka és kultúra ismerete. A magyar országgyűlés múzeumára éppen az a különleges feladat vár, hogy plasztikusan, laikusnak és hozzáértőnek, külföldinek és magyarnak egyformán érthető és könnyén hozzáférhető módon illusztrálja és bemutassa a magyar alkotmányos és önálló politikai élet ezeréves szakadatlan folytonosságát s ezzel a külföld köztudatában újból visszaszerezze országunk jelentőségének elismerését, amely ország, ha a kisebb nemzetek közé sorozható is, ezeréves alkotmányos múltjának erős alapjaira belső értékének megfelelő helyet követel a művelt nemzetek társadalmában. A parlamenti múzeum jelen állapotában természetesen még nem lehet teljes. A Ház elnökének a múzeum anyagának összegyűjtésére irányuló nemes törekvéseit nagymértékben akadályozta részben az anyag felkutatásának nehézsége, részben az e téren is megnyilvánuló kényszerű takarékosság. Mindamellett örömmel állapítható meg, .hoery a nagyközönség, hatóságok és testületek már is szeretettel karolták fel a múzeum ügyét — igazolják ezt a nagy számban felajánlott emlékek — és azt hiszem, nem csalódom, ha a kultnszkormánynak már eddig is megnyilvánult megértő támogatásával párhuzamosan ebben a forrásban látom a múzeum további fejlesztésének legfőbb biztosítékát és lehetőségét. A múzeum anyaga egyformán felöleli a tárgyi emlékeket és a parlamenti multat illusztráló művészi alkotásokat. Szervesen összefügg vele az a nagyszabású programm, melyet a Ház jelenlegi elnöke tűzött ki, amely Urogramm részben végre van hajtva, részben folyamatban van, amely programm különösen a monumentális festészetnek akar a magyar országgyűlések történeti jelentőségű jeleneteinek megfestésével teret adni s amely programm végső kifejtésében a magyar parlament épületét a magyar törvényhozás történeti szereplőinek nagy nemzeti pantheonjává akarja avatni. További nagy és jelentőséggel teljes feladata a múzeumnak, hogy önbizalmunkat ébren tartsa és növelje, a múltnak példáival ihlesse, lelkesítsen és erőt adjon a további küzdelemre. A múlt tanít meg bennünket arra, hogy világtörténeti hivatással bírunk, hoery ezeréves létünket nem papiros-szerződéseknek köszönhetjük és hogy nem vagyunk Európa jött-ment nemzete, amely minden érdem és etikai alap nélkül kéri történelmi jogainak elismerését. A XVI. és XVII. században, midőn a törökhódítás országunkat három részre szaMtotta, hazánk sorsa szinte kétségbeejtőnek látszott és mégis ezekben a nehéz és vérzivataros időkben és éppen azokon az országrészeken termelte ki a nemzet a további fennmaradásához szükséges kulturális és politikai fegyvereket, amely országrészek ma idegen uralom alatt nyögnek s amely országrészeknek a magyar szellemmel való mindennemű kapcsolatát az ellenséges propaganda ma vakmerően tagadni próbálja. A nemzet mindenkori törhetetlen élni akarását, minden megpróbáltatáson győzedelmeskedő energiáját példázza a politikai élettel való vonatkozásban ez a múzeum is és e múzeumban látható nagyjaink példájából fogunk mi, sokat próbált nemzedék, a jövő munkájához buzdítást és ihletet meríteni. Azzal a szeretettel ajánljuk ezt a múzeumot képviselőtársaink, a nagyközönség és a sajtó figyelmébe és jóindulatába, amely szeretettel ezt az intézményt elgondolói és alkotói létesítették. Hálánkat fejezzük ki ezért mindenekelőtt Scitovszky Béla belügyminiszter úrnak, aki a múzeum létesítésének gondolatát annak idején, mint a Nemzetgyűlés elnöke felvetette, hálánkat és elismerő köszönetünket fejezzük ki a Képviselőiház jelenlegi^ elnökének, aki tör hetetlen energiával, a történelmi múlt iránt való nagy lelkesedéssel, nagy művészi érzékkel és hozzáértéssel váltotta valóra a tervet és hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik őket munkájukban részben szakértelmükkel, részben muzeális tárgyak felajánlásával támogatták. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a könyvtári és múzeumi bizottság imént tárgyalt jelentését tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a könyvtári és múzeumi bizottság jelentését tudomásul veszi. T. Képviselőház! A könyvtári és múzeumi bizottság most letárgyalt jelentésének elfogadásával a törvényhozás egy új intézménynek, a világ legelső és egyetlen országgyűlési múzeumának adott életet. (Éljenzés.) Nem magunknak, hanem hazánk ezeréves alkotmányának akartunk ezzel emléket állítani, hogy a dicsőséges múlt emlékeiből erőt merítve egy jobb jövendőt készíthessünk elő. Szerény ez a kezdet, hisz az idő rövidsége és a rendelkezésre álló anyagi erők korlátozottsága miatt még nem fejlődhetett naggyá az emlékezésnek és a kegyeletnek ez a szép virága, amelynek magját még csak most ültettük el. Ez a szerény kísérlet azonban egy nagy nemzetfenntartó gondolatnak, az alkotmányos szabadság örök eszméjének hordozója, amely nemzetünket egy évezreden át összetartotta s minden vészen s viharon át egy egységes állammá kovácsolta. Pusztaszertől mai országgyűlésünkig alkotmányunk kialakulásának hosszú a történelmi útja, de a nemzet életereje, — ha belső ármány vagy külső erőszak ideigóráifí meg is tudta akasztani alkotmányunk fejlődését — fajunk vele született politikai ösztöne mindig vissza vezérelte a nemzetet az alkotmányosság igazi útján, a népképviseleten alapuló önkormányzat termő talajára. Nemzetünknek ebből az ősi szabadságösztönébŐl fejlődtek közszabadságaink is s a magyarság csak mint a szabadság szent eszmédének zászlóvivője kaphatott helyet idegen fajoktól környezett Európa szívében, hogy történelmi hivatását teljesítse. Az alkotmányos szabadság szent eszméiének ápolója, megőrzője, hirdetője s szimbóluma ez a kis múzeum s egyúttal annak a gondolatnak is, hogy^ nem veszett el az a nemzet, amely ősi erénveit s na^-v fiainak emlékét tiszteletben tudia tartani. (Úgy van! Ügy van! — Élénk éljenzés.) Ennek a mindannyiunkat összefoglaló gondolatrak a nevében kérem a t. Házat és a Ház minden egyes taeriát. hogy az orszáersryűlési múzeum megnyitására annak helyiségei-