Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-241

Az országgyűlés képviselőházának 241. ülése 1929 január 18-án, pénteken. 57 év márciusában kiadott amnesztia-rendeletre, amely megállapítja, hogyha el is követtetett a királyság intézménye ellen elkövetett bűntett, akkor sem büntetendő cselekmény ma már, mert az amnesztia rendelet alapián ezt nem lehet büntetés alá vonni. De egyébként is való­ságos komikum és humorba full az, hogy Magyarországon 1929-ben valakit bíróság eíé állítanak azért, mert a királyság intézményét megtámadta. Kérdem én a t. Házat, hol van az a királyság intézménye, amelyet ebben az országban meg lehet támadni f Az, hogy magyar királyságnak címezzük magunkat, játék a szavakkal, a nélkül azon­ban, hogy ennek komoly háttere és komoly alapja lenne. (Jánossy Gábor: Törvény szól er­ről!) Sok olyan törvény van. — ezt tudja na­gyon jól Jánossy t. képviselőtársam — amely már idejét multa, amelyet alkalmazásba nem lehet venni. Ilyen törvényünk a királyság in­tézményének védelmét célzó törvény is, amely­nek megsértése miatt ma valakit bíróság elé állítani a politikai zaklatásnak tipikus esete. A másik bűncselekmény, amellyel képvi­selőtársainkat vádolják, bűntett és bűntevő feldicsérésének vétsége, amelyet azáltal kö­vettek volna el, hogy azon a bizonyos októ­beri vacsorán, illetőleg lakomán — mint az indokolás mondja — «a Magyarországról ki­szökött» Károlyi Mihály grófot. Lovászy Már­tont. Hock Jánost, Jászi Oszkárt tüntetőleg éljenezték, felállással és taussal ünnepelték­(Ttródy Ernőr Lovászy Mártont?) Lovászy Mártont is. (Zaj.) Elsősorban meg kell állapí­tanom, hogy ezt a beszédet 1923. október 31én tartották. Azok ellen pedig, akiket itt felso­rolnak, nevezetesen Lovászy Márton, Hock János és Jászi Oszkár ellen olvan bírói ítélet, amellyel ezekről az emberekről ilyen bünte­tendő cselekményt 'megállapítottak volna, egyáltalában nincsen. Ha nedig nincsen, ak­kor nem Iphet őket bűnösöknek tekintenünk és ilyen körülmények között nem lehet szó ar­ról, hogy bűntett van buhte vő feldiesérésé­nek esete fennforog. Károlyi Mihály gróf ellen van már bírói ítélet, azonban ez a bírói ítélet sem bünjtetőbírtói ítélet, hanem csak a vagyon elkobzásával kapcsolatban mondották ki, ami azonban nem tartozik a büntetőtörvénykönyv rendelkezése alá, tehát ebben a vonatkozásiban sem lehet szó arról, hogy Károlyiról megálla­pították volna, hogy büntetendő cselemét) y t, vagy pedig bűntettet követett él. Ha pedig nem követett el bűntettet, akkor az; ő feldicsé­rése sem a bűntett vagy a bűntevő feldiiesé­rése, tehát ha valakit azzal vádolnak, hogy őt feldicsérte, akkor igenis politikai zaklatás esete forog fenn. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a beszéd 1923. október 31-én hangzott el. (Bródy Ernő: Mikor?) 1923-ban. Károlyi Mi­hály ellen a vagyonelkobzás tárgyában hozott bírói ítélet pedig körülbelül 1925-ben vagy 1926-ban vált jogerőssé, tehát olyan időben, amelynél korábban hangzott el ez a beszéd. Tehát még a legtágabb értelmezés mellett sem lehet szó arról, hogy a bűntett vagy a bűntevő feldicséíésének tényálladéka, esete fenn­forogna. Ilyen tényállás mellett t. Képviselőház, fenntartom korábban tett javaslatomat, neve­zetesen azt, hogy a mentelmi bizottság jelen­tése vétessék le a napirendről és küldessék vissza a főügyészségnek azért, hogy állapítsa meg, hogy az amnesztia-rendelet alá tartozik-e à királyság intézménye megtámadásának bűn­tette. Amennyiben azonban a tisztelt előadó lír és a Hág ehhez a javaslatomhoz nem járulna hozzá, a magam részéről én is megállapítom, hogy ebben az esetben a politikai zaklatás ti­pikus esetével állunk szemben. Ezért a magam részéről nem járulok hozzá, hogy képviselő­társaim mentelmi jogát felfüggesszék. Elnök: A határozati javaslat, amennyiben az írásba van foglalva, a mentelmi bizottság jelentésével együtt a Ház határozathozatala alá fog kerülni. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Ángyán Béla! (Bródy Ernő szólásra jelentkezik.) Elnök: Feliratkozott szónok van, azt kel­lett felhívni. Ángyán Béla: T. Képviselőház! A mentelmi bizottság előadójának javaslatához a magam részéről hozzájárulok és nem tudom elfogadni Györki igen t. képviselőtársamnak azt az in­dítványát, amelyet a kérdés tárgyalásánál első sorban bocsátott előre, hogy adjuk vissza az iratokat az ügyészségnek és pedig azért, mert az inkriminált ténykedés, amelynek alapján megindult a bűnvádi eljárás, az amnesztia­rendelet alá esnék, az alá az amnesztia-rendelet alá, amely 1928. március hó elsején bocsáttatott ki. Meg* kell állapítanom, hogy igen t. képvi­selőtársam tévedésben van abban a tekintet­ben, hogy ezen amnesztia-rendelet szerint a ki­rályi ügyészség volna hivatva annak elbírálá­sára, hogy valamely bűncselekmény amnesztia alá esik-e vagy sem, különösen akkor, amikor itt egy konkrét ügyben már bírói eljárás vau folyamatban, (Esztergályos János: Meg kell szüntetni az üldözést! És nem kell amnesztia!) mert ezen amnesztia-rendelet ügyében (Eszter­gályos János: Romániában megszűnt már az üldözés. — Felkiáltások a jobboldalon: Menjen oda! — Zaj.) a királyi törvényszékekek hiva­tottak annak elbírálására, hogy valamely bűn­cselekmény amnesztia alá esik-e vagy sem, nem pedig a királyi ügyészség. Feltéve, hogy ez az inkriminált bűncselek­ménv amnesztia alá esnék, éppen az igen t. kép­viselő urak érdekében áll, hogy ez az ügy bíró­ság elé kerüljön, mert egyedül a bíróság van hivatva annak elbírálására, hogy a bűncselek­mény amnesztia alá esik-e, igen-e vagy nem. Egyébként szerény véleményem szerint ez a bűncselekmény nem esik az amnesztia rendel­kezései alá és pedig azért nem, mert as amnesz­tia-rendeletben az! izgatás fejezetére vonatkozó és abba tartozó bűncselekmények vonattak az amnesztia-rendelet körébe, ez pedig egy spe­ciális törvény alapján üMözendő bűncselek­mény, és pedig az 1913 : XXXIV- tcikk alapján üldözendő bűncselekmény, ennek következté­ben az amnesztia-rendelet hatálya alá sem esik. Teljesen céltalannak és feleslegesnek tarta­nám tehát, sőt az igen tisztelt képviselő urak érdekében nem állónak tartanám, ha ez a kér­dés levétetnék a napirendről és visszaadatnék az ügvészségnek és az amnesztia-rendelet alá tartozás vagy nem tartozás szempontjából az ügyészség elbírálása alá bocsáttatnék; hang­súlyozom, azért sem, mert nem is tartozik az ügyészség elbírálása alá; hanem kizárólag a királyi törvényszékek elbírálása alá tartozik. Ami mármost azt a másik momentumot illeti, amelyet az igen t, képviselő úr felhozott, hogy tudniillik itt nem is lehet szó árról _ a bűncselekményről, amellyel t. képviselőtár­sainkat gyanúsítják, ebben a tekintetben meg kell állapítanom azt. hogy itt nem arról van szó, hogy valaki Károlyi Mihályt és társait dicsérte fel, hanem arról van szó, hogy vala­kik az 1913: XXXIV. te. 3. Vába ütköző bűn­cselekményt követték el, amelynek 3. §-a ezt 9*

Next

/
Thumbnails
Contents