Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-240
Àz országgyűlés képviselőházának 240. sara történt. Röviden csak: bent az országban, vagy mint akkor mondták, a hinterlandban nem titkolt, nem föld alatt folytatott, őszinte, nyílt agitáció folyt a békéért. De ez folyt az entente államaiban is és folyt idebent az országban törvényes eszközökkel, alkotmányos utak felhasználásával és folyt leginkább itt a Képviselőházban, ahol ennek az agitációnak minden szavára, minden lépésére, mozdulatára a nyilvánosság fénye esett. Ezt nem tagadhatjuk; akik benne részt vettek és akik benne résztvettünk, nem tagadhatjuk, nem is akarjuk, nem is akarhatjuk. T. Képviselőház! Októberben a körülöttünk ma már utódállamokként ismert területrészeken folyt a nemzetiségi polgárság nemzeti forradalma. Ez a nemzeti forradalom, amelynek megvolt a magyar nemzetiségi politikában évszázadokra visszanyúló okadatolása, volt elsősorban az, amely meglökte ezt a meggyengült államot, és amikor a magyar államiság lehulló gerendázatai recsegtek-ropogtak, az októberi forradalom. Károlyi Mihály és munkatársai voltak azok, s az akkor kormányon levő pártok voltak azok, amelyek odatartották vállukat, odatartották egyre gyengülő erejüket és felelősségüket az állam, a rend lehulló gerendázatai alá. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Mayer János is köztük volt!) Nekik kellett ezt tenniök, mert akik az eseményekért, az eseményeket megelőző dolgokért felelősséggel tartoztak, azok október napjaiban egyszerűen megugrottak, megszöktek a felelősség elől. Ezek a megszökött, megugrott felelősek, részben pedig azok, akiket ezeknek sikerült elámítaniok, felfogásukat megmételyezniük, állottak és állanak elő azzal, hogy október férfiait felelősségre kell vonni. Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni,^ hogy a tárgytól eltért. Ne az októberi eseményeket méltóztassék itt előadni, hanem méltóztassék a szőnyegen levő tárgyhoz szóim. (Farkas István: Hozzátartozik a tárgyhoz! — Kéthly Anna: Az előadó úr azzal kezdte! — Rothenstein Mór: Az előadó úrnak szabad? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy az elnök figyelmeztetéseit nem lehet vita tárgyává. ^ tenni. Kérem ismételten a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Propper Sándor: Jelentkezik Örffy szelleme! — Folytonos zaj.) Csendet kérek. Várnai Dániel: Amikor egv javaslat fekszik előttünk arról, hogy gróf Károlyi Mihály elkobzott birtokaiból egy úgynevezett Nemzeti Közművelődési Alapítványt létesítsenek, és amikor e javaslattal kapcsolatban, oly köoiynyedén kicsúszik felelőtlen szájakból a «hazaáruló» és hasonló jelzők sora, akkor én szembeszegezem ezekkel azt a mély meggyőződésemet és megdönthetetlen hitemet, hogy gróf Károlyi Mihály csak nemzetének, az országnak akart szolgálatot tenni. (Ügy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon és a közéven.) Azt a Károlyi-vagyont, amelyet bizonyos iskolai történeti könyvek szerint, is árulással srereztek, egy kései utód kezében a legnemesebb célokra akarták felhasználni, éppen annak a férfiún ak kezében ... Elnök: A képviselő urat ismételten kényleien vagyok félbeszakítani, mert Károlyi Mihály szereplését úgy tünteti fel, mint áldásosat, ami szemben áll a nemzet közfelfogásával. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zajos ellentmondások a szélsőbaloldalon. — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVII. ülése 1929 január 17-én, csütörtökön, 45 Kabók Lajos: Az egységespárt felfogása, nem a nemzet felfogása! — Farkas István: A kurzus felfogása! A janicsárok Kossuthról is azt mondták, amit most Károlyiról mondanak! — Zaj.) Csendet kérek. Várnai Dániel: Be kell fejeznem. Mondom, éppen annak a férfiúnak elhatározásából olyan nemes célokra akarták volna felhasználni azt a vagyont... (Farkas István: Szét akarta osztani!) Elnök: A képviselő urat az elnöki figyelmeztetés után is, megismételt és a nemzeti kegyeletet sértő kifejezéséért rendreutasítom! Ha így folytatja, kénytelen leszek a szót megvonni: (Rothenstein Mór: Jönnek az új házszabályok!) Várnai Dániel:... mint amilyen célokat az előttünk fekvő törvényjavaslat megjelöl. Én azt tartom, hogy az ítélkezésre való jog igen nagy és szent jog, és amint nem lehet azt minden egyénnek, éppen úgy nem lehet minden kornak sem megadni. Azt tudjuk, hogy a kortársak ítélkezéseikben nem elfogulatlanok; a kortárs ítélkezését a közelálló események befolyásolják. (Propper Sándor: Ésaharminchatmiihós vagyon!) Egy kortárs ítélkezése tehát nem lehet olyan, amelyet el lehetne fogadni minden ellenmondás nélkül. Még hozzáteszem ehhez azt, hogy a kortársak között sok olyan akad, aki felelős a háborúért, felelős a háborút megelőzően uralkodó politikáért, felelős azokért az eseményekért, amelyek ennek az országnak 'összeomlását létrehozták. Ezeknek a kortársaknak az ítélkezése nem lehet elfogulatlan, nem lehet olyan, amelyet mindannyian megnyugvással fogadhatnánk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Kérdezzék meg a föld népét! — Zaj.) Amint mondottam, nem megyek bele ennek a törvényjavaslatnak részleteibe, nem kívánok ezzel az üggyel bővebben foglalkozni, bár hiszen lehetnek ellenvetések, hogy egy párt, amely mindig őszintén küzdött az ország, a nép, a nemzet kulturális felemelkedettségéért s minden alkalmat felhasznált arra, hogy kulturális előbbrejutásunkat és felszereltségünket biztosítsa és megerősítse, nem tud elfogadni egy olyan javaslatot, sőt tiltakozni kénytelen ellene, amelynek a címében — legalább a címében — a nemzeti közművelődés szolgaJ eltel van felemlítve. T. Képviselőház! Mi az ország kultúrájáért áldozni sokat tudunk. Mi sok áldozatot követelünk kulturális előbbrejutásunkért, és nekem nem volna semmi kifogásom az ellen, (ha egy nagy általános hitbizományi reform keretében tudnák és akarnák erőteljesen szolgálni kulturális előbbrejutásunkat. Ez a javaslat azonban nem kultúrj avas lat, hanem politikai javaslat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amint megmondottam már, ez a javaslat nem kulturális célokat szolgál, hanem egy bosszúállási folyamat betetőzése és bevégzése. Én ennek a javaslatnak alkalmából csak azt akarom megmondani, hogy a közvélemény ne értse félre ezt a javaslatot, ne értse félre azért, mert címében a «közművelődés» szó foglaltatik. Ez a javaslat, t. Képviselőház, kultúreélok megvalósítását nem akarja szolgálni, hanem szolgálni akar olyasmit, amit maga sem árul el. T. Képviselőház! Legyen szabadi utalnom talán nekem is ebből az alkalomból arra a momentumra, amelyre előttem szólott t. képviselőtársam szintén hivatkozott. Ha igaz volna is mindaz, amit a javaslat szerkesztői igaznak vallanak, ha jogos volna is egy jószándékú ember ellen a bosszúállásnak» az ítélkezésnek 7
