Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-240

ii Az országgyűlés képviselőházának 2 vezetet, amelynek erkölcsi függetlenségében mii..denki megnyugodhatik. Így jöttünk arra a gondolatra, bogy a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsa jelöljön ki független férfiakat, akiket azután a kultuszminiszter a miniszterelnök elé terjeszt és vagy elfogad vagy nem, de .az iniciatíva mindenesetre csak onnét jöhet. így megalakul egy grémium, amely időnként, a magyar nemzet mindenkori szükségleteihez képest megállapítja időrőlidőre ezt. a konkrét célt. Nem hiszem, hogy ez olyan általános lesz, hanem számolni keli azzal, hogy itt nagy vagyonságról van szó és egy ilyen nagy vagyonság céljainak kitűzésénél bizony óvatossággal kell eljárni ós módot keil engedni arra. hogy az a változó viszonyoknak megfelelően nagyobb törvénymódosítás nélkül is módosítható legyen. (Csontos Imre: Az igaz, hogy gyenge volt a honvédelmi miniszteri — Rassay, Károly: Ez igaz! — Bródy Ernő: Meg a népjóléti miniszter!) Ami az ellenőrzést illeti, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) amikor fiatal fogalmazó voltam a miniszterelnökségen, akkor kezdték tárgyalni azt, hogy az alapoknak micsoda ellenőrzését állapítsák meg. (Rassay Károly: Régi kérdés!) És amikor miniszteri székbe kerültem, azután azt hiszem húsz-huszonöt évvel, még mindig ugyanabban a stádiumban találtam az ügyet. (Rassay Károly: Mi lett volna, ha ellenőrzés lett volna? — Zaj.) Itt tehát nem ennek a kormánynak valamely mulasztásáról van szó, hanem nagy tárgyi nehézségekről, amit mutat az, hogy a kérdés ilyen hosszú időn át rendezhető nem volt. De sajnos, az . ügy rendkívül sokat is vesztett jelentőségéből. Azért, mert azelőtt igen nagy értékek, nagy vagyonságok voltak ezek. (Rassay Károly: Ma is!) Az infláció óta azonban mindazok a közalapítványok semmivé váltak, amelyek nem ingatlanban voltak, úgyhogy azóta ezeknek a jelentősége nagyon aláhanyatlott. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A magam részéről mindig barátja voltam a nyilvánosságinak, hiszen talán kevés miniszter viszi ügyeit annyira a nyilvánosság plenerjébe, mint én, (Mozgás.) aki .bármelyik felmerült dologra nézve akár a sajtóban, akár magánbeszélgetésben a legnagyobb készséggel állok rendelkezésre. Hiszen nemcsak a kultuszminisztériumnak, hanem minden tárcának vannak alapítványai. Ha a kormány erre nézve az állami számszékkel megegyezik, én leszek a legboldogabb, ha ezeknek a dolgoknak egyszersmindenkorra vége lesz. (Bródy Ernő: Forster báróval tessék megegyezni! — Zaj,) Itt felvettetett egy kérdés: hogyan van az, hogyha a hitbizományi várományosok a vételáron földet vesznek, ez illetékmentes lesz. Ha nem kötik meg a hitbizományi várományosok ezt az alkut az állammal, akkor ők nem lettek volna kényszerítve ingatlant cserélni, vagyis nekik az a harmad megmaradt volna. Most ők azt mondták: jó, ha célszerűnek látszik az, hogy megfelelő kezelés szempontjából ez a vagyonkomplexum együtt maradjon, és az állam ezt óhajtja, legalább tegyék lehetővé azt, hogy amennyiben ők azután más földet akarnak ezért venni, ez a birtokcsere illeték nélkül jöjjön létre. Hiszen ők nem akarták volna ezt a transakciót, amely annak folytán yált szükségessé, hogy az állam úgy látta célszerűnek, hogy a yagyon együtt maradjon, mégpedig főleg azért, mert hiszen itt nagyobb erdőségekről is van szó. Az állami erdészet annyit vesztett éppen a Kárpátokban, hogy egy ilyen birtoknak rekonstrukciója a földmívelésügyi \0. ülése 1929 január 17-én, csütörtökön. és az erdészeti politika szempontjából is szükségesnek látszott. Itt tehát valami nemzeti ajándék tételéről szólni egyáltalában nem lehet. Azt hiszem, ezek voltak azok a főbb pontok, amelyeket az igen t. képviselő úr érintett és ezekre vonatkozólag akartam én felvilágosítást adni. (Helyeslés jobbfelőlj Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Én azt gondolom, hogy amikor egy ilyen javaslat kerül a törvényhozás elé, a mi pártunknak tulajdonképen igen kevés időt igénybevevő feladatai volnának. Nekünk csak az a kötelességünk volna, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy egy felháborodott és keserű vétóval éljünk az ilyen javaslat ellen, amely tulajdonképpen egy oktalan és esztelen bosszúálló folyamatnak befejezése (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és emlékezetébe idézzük mindenkinek, — a törvényhozásnak éppen úgy, mint azoknak, akik kívül t állanak rajta — hogy a hamaros elsietett ítélkezések mindig megbosszulták magukat, és ama kor után, amely elfogultan, vérbeborult szemekkel ítélkezett, mindig jött nagyon hamarosan egy másik nemzedék, amely igazságot szolgáltatott azért, mert igazságot kellett szolgáltatnia. (Mozgás a jobboldalon^) T. Ház! Röviden kívánok csak a javaslattal foglalkozni és előre bemondom, hogy annak részleteivel nem fogok itt foglalkozni. Az előadó úr egy rossz szokásnak nyomása alatt, az ellenforradalom hullámzó korszakának rossz szokásaként természetesen — Károlyi Mihályról és az októberi mozgalmakról lévén szó — hivatkozott a frontok összeomlasztására, hivatkozott arra, amit úgy közönségesen hátulról jött tőrdöféseknek szoktak mondani. Nagyon ajánlom mindenkinek figyelmébe, aki hajlamos az ilyen alaptalan és száraz frázisokra, hogy időközben itt Magyarországon, Ausztriában és Németországban, de mindenütt az egész háborús világon megjelentek bizonyos emlékezések, amelyeknek összefoglalásaként csak azt lehet mondani, hogy hazug és hitvány mese egytől-egyig mindaz, amit időközben a frontoknak erőszakos felbomlasztásáról, az úgynevezett hátulról jött tőrdöfésekről feltártak. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem méltó sem emberhez, sem testülethez, sem törvényhozáshoz, hogy még mindig ezekhez a frázisokhoz folyamodjék, amikor hiába, a szemekről már kezd leomlani a hályog, a bosszúállás vérvörössége kezd elhomályosodni, az emberek tisztán látnak és nem kapnak már be kritika és ellenőrzés nélkül oly frázisokat, oly vádakat és gyanúsításokat, higy a frontokat így. meg úgy felbomlasztották. (Kuna P. András: Történelmi i tény! — Propper Sándor: Történelmi tény ennek az ellenkezője! — Farkas István: Éheztek a frontokon! — Zaj.) Ebben a Képviselőházban egy időben, éppen a legkritikusabb esztendőkben számtalanszor rátértem azokra a mesékre, amelyek a frontok felbomlasztására hivatkoznak Nem akarok ezekre visszatérni, hiszen azt tartom, hogy október férfiai és október tényei sokkal magasabban állanak annál, semhogy ilyen mesékkel, ilyen frázisokkal szemben védelemre szorulnának. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak röviden hivatkozni akarok és az emlékezéseket ráirányítani akarom arra. hogy mi volt azokban a napokban és minek következtében, minek a nekiindítá-