Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-240
"Az országgyűlés képviselőházának 240. esetleg- felfogják használni a rádiót annak idején választások alkalmával is; ezt is eleve ki kell küszöbölni. (Rassay Károly: Ez fontos!) Igen, ez fontos szempont. Mert a javaslatban benne van, hogy megfelelő helyen lehet felállítani; példán! tehát fel lehet állítani egy szövetkezetnél is ezt a rádiót, a szövetkezet pedis: bizony befolyhat bizonyos tendenciával a választásokba. Ha tehát a rádiót felállítjuk, elsősorban arra kell súlyt helyeznünk, hogy teljesen pártatlanul, miután azt az összes adófizetők pénzéből, állami fennhatóság alatt fogják me ercsin álni. % . (Marschall Ferenc előadó: Nem állami, községi! •— Jánossy Rábor: Minden község- maga állítja fel!) Bocsánatot kérek, közpénzen-e vagy nem? Kérem, ne méltóztassék csak a szavakat nézni, hanem tessék a lényeget is tekinteni: közpénzekből lesz-e felállítva, közüzem-e, igen vasy nem? Ha pedig közüzem ez. akkor mindenkinek az adója benne van. Ennélfogva teljesen pártatlanul kell ezt kezelni, nem szabad ide semmiféle kortespolit-ikát, még gazdaságpolitikai tekintetben sem, belevinni. Azt hiszem, a Ház ezzel teljesen egyetért (Jánossy ßabor: Igaza van!) és e tekintetben nincs különbség a mi felfogásaink közö+t. Ha ez a rádió így fog működni, s én remélem, hogy így foer működni, akkor az egész maoyarországi társadalomnak minden tekintetben egyik igen jó eszköze lesz és ez az oka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot örömmel fogadom el (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon és jnhhfélőt) Elnök: Kíván valaki szólni? Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom» A föl dm ívelésügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! A modem kor legnagyobb vívmánya, a rád'ó 'lehetővé teszi, hogy a hírek a legrövidebb irlő alatt jussanak el az ország bármelv részébe. Ez a lehetőség nagyon előnyösen használható ki a tekintetben, hogy azok a hírek, amelyek a napi élettel kapcsolatosak, a leggyorsabban, a legmegbízhatóbban és a legbiztosabban jussanak el a vidék nénéhez. Ilyen hírek az időjárás-ielentések. ámenek 24 órára szolnak s amelveket a gazdálkodásnál, a napi munkabeosztásnál a gazda íp-en előnyösen tud felhasználni. Ilyenek továbbá a piaci jelentések és a piaci árakról szóló közlések, amelyeket a reális üzleti élet kifejlődése szempontjából úgy a kereskedelem, mint a termelés elsőrangúan tr>d kihasználni és ennek folyamán reális üzleti élet és reális üzleti szellem fog kifejlődni. Tlyenek továbbá a vízállásokról ewólló Jelentések, am el veknek az árvíz ellen való védekezés tekintetében van az ország lakosságára nézve nagy fnntns««p | *uk. Egvéîh jelentőségét ennek az előttünk fekvő javaslatnak, amelyben én felhatalmazást kérek arra. thogy a törvényhatósági és rendezett tanácsú városokban, valamint a nagyközségekben és azokban a kisközségekben, amelyekben körieoyzői széVTiely van. kötelezővé tehessem a rádió beszerzését és ezeknek a közérdekű híreknek közzétételét, az előadó úr már is-en részletesen kifejtette és ezért nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni azzal, bop-y mindazokat újra felsoroljam, amiket az előadó úr elmondott a javaslat jelentőségére nézve. Éppen azért csak Sándor Pál igen t. kénviselőtársamnak egyes észrevételeire kívánok megjegyzést tenni. Ami azt az agitáeiót illeti, amely rádió utján adott le Kege Károly, az Omge titkára által, ezt magam sem tudom helyeselni és azt ülése 1929 január 17-én, csütörtökön. 33 hiszem, hogy egyetlenegy gazda sem fog az után indulni, mert hiszen ma már mindenki tudja, hogy az volna a leggazdagabb ember az országban, aki meg tudná jósolni, mikor legdrágább a búza, mikor legolcsóbb. Azt nagyon jól tudja mindenki, hogy ezt senki sem tudja megállapítani és ezután sem tudja megállapítani, mert hiszen olyan körülmények hatnak közre minden irányban, amelyek szinte kiszámíthatatlanok, és amelyek mellett a legrutinirozottabb üzleti szellem sem tudja kikalkulálni, hogy melyik időpont az, amelyben legmagasabb az ár, és amely a legjobban kihasználható. Itt csak kalkulációk vannak és ma mindenkinek a maga felfogására, józanságára és üzleti taktikájára van bízva, hogyan és miként, mely időpontban tudja kihasználni a niaci helyzetet. Azt hiszem, semmiféle befolyással nem volt ez a rádióelőadás arra, hogy viszatartsák a gabonát vagy ne tartsák vissza, eladják-e a gabonát vagy ne adják el, mert hiszen ebben a tekintetben : jól ismerem a gazdaközönséget, amely a saját maga józan esze és érzéke után indul, ha spekulálni tud; természetes dolog, hogy akkor, amikor kényszerítve van, hogy eladja a gabonát, és gazdasági helyzete nem engedi meg, hogy spekuláljon, akár jónak lati a a niaci helyzetet, akár nem, kénytelen eladni búzáját. Ami azt a másik észrevételt illeti, amelyet Sándor Pál t. képviselőtársam felhozott, hogy az egyik Hangya-titkár a szövetkezetek propagálása tekintetében mit fejtett ki előadásában, én magam is megtettem a szükséges intézkedéseket erre nézve, (Sándor Pál: Helyes!) és hangsúlyozom, hogy a kereskedelmet támadni nem közérdek és nem is jogosult senki részéről. Tessék támadni ott, ahol konkrét esetek vannak, ahol konkrét kilengések vannak tessék az illetőket támadni és ezeket a konkrét hibákat orvosolni vagy a közhatóságok, az illetékesek figyelmét arra felhívni, (Sándor Pál: .Helyes!) azonban általánosítani és rádió útján a szövetkezeteket és a kereskedelmet, amelyek között úgy sincs valami nagy szerelem, még jobban szembeállítani: ez sem közérdek, sem közgazdasági, sem társadalmi, sem országos érdek nem lehet. (Űpv van! Űffir van!) Ëpnen azért én a szükséges intézkedéseket idevonatkozólag megtettem, hogy ez többé meg ne ismétlődhessék és hogy a rádióelőadások során ezek megszűnjenek. Hogy választások esetén, amire Sándor Pál t. kérwíselőtársam hivatkozott, ezek a rádiókészülékek, berendezések politikai szemnontból felhasználhatók ne legyenek: ez önként értetődő, ezt mindenki helyeselni fngja. Nekem ez nem is célom, engem semmiféle ilyen szándék nem vezetett- engem tisztára é a ^kizárólag az a cél vezet, hogy ezek a napi élettel kanosol a to s és szükséges hírek a legközvetlenebbül, a leggyorsabban és a legmee-bízhatóbba-n inssanak el a vidék lakódhoz. Erős a meggyőződésem, hogy ezzel a törvénvjavaslattal, amennyiben azt megmóltóztaitnak szavaJzni, naíry mértékben vittük előre a községek kulturális fejlődésének üayét. (Ügy van! Űay van!) Különösen a bizottságban igen sokan kifejtették azt az aggodalmukat, hogy ez a törvényjavaslat túlságosan nagy költségeket fog róni a községekre. A belügyminiszter úr hozzájárult ahhoz, hogy ott. ahol a községi költségvetés már ki van merítve és ha azt a bizonyos százalékot eléri, ameddig a póta^ók terén elmehetnek, ebben az esetben is beállíthatók azok a költségek, amelyekbe ezek a rádióberendezések kerülnek. Ott, ahol kis köz-
