Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-239

â6 Àz országgyűlés képviselőházának (a jobboldal felé): Ez a helyzet a vidéken 1) Én nagyon kérem az igen t. képviselő urat, hogy támogasson abban az ügyben, miként lehetne szervesen ennek a kérdésnek reformját úgy megcsinálni, hogy a közigazgatás kevese Db túlkapásaival kelljen azután bajlódnunk és arra súlyt helyezni, nem pedig egyes adott esetekkel pellengére állítani a közhatóságnak jóhiszemüieg eljáró közegeit, mert ezzel nem méltóztatik szolgálni azt a konszolidációt, amelynek alapját képezi a hatásági személyeik tekintélye. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azért, mert előfordult Ibrány községben, vagy nem tudom melyiket méltóztatott, felhozni, valamely talán alárendelt községi szervnek nem megfelelő eljárása, kérem, me méltóztassék általánosítani és ne méltóztassék a mi egész adóigazgatásunkat és egész községi igazgatásunkat olyan színbeu feltüntetni, amilyen színben beszédében feltüntetni méltóztatott. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Beszédemben direkte azért nem említettem egyetlen községet és egyetlen tisztviselőt sem, mert beszédem végén azt mondottam, hogy nem ezek a tisztviselők hibásak, hanem a rendszer hibás. Én tehát a magam részéről kénytelen vagyok a miniszter úr beszédének azt a részét tisztelettel visszautasítani, mintha én ezen tisztviselőkkel szemben, nem tudom, mit akartam tenni, s mintha destruálni akartam volna akár az ország, akár a községek hangulatát. A miniszter úr nekem szemrehányást tett — és joggal tehetett volna szemrehányást — azért, hogy nem a miniszter úrhoz megyek ezekkel a kérdésekkel. Én nagyon sok kérdéssel, nagyon sok ilyen üggyel megyek az igen t. pénzügyminiszter úrhoz, sőt a miniszter úr tanúm rá, hogy amikor pénzügyminiszterré lett kinevezve, bátor voltam felkeresni és a miniszter úrnak hosszú órákon keresztül mindazokról a bajokról referálni, amelyekről nekem, mint egyetemleges bajokról, s nem, mint egyes községek és egyes emberek bajairól volt tudomásom. Itt ül ebből az országból, azt hiszem, körülbelül 50—60 olyan képviselő, aki nemcsak Budapesttel, hanem az ország népével is összhangban van, s merném megkérdezni itt a képviselő Urakat egyenként, — amint meg szoktam kérdezni őket egyenként is — hogy az, ő kerületeikben is előfordulnak^ ezek a bajok. Minden képviselő elmondhatja ugyanis azt, hogy, sajnos, a végrehajtások vagy a zálogolások olyan mértékűek, hogy több a foglalás minden községben, mint amennyi az adóalanyok száma. Az emberek nem passzióból nem fizetnek adót, hanem azért, mert 12% kamatot kell fizetniök az egyenes adóhátralékaik után, és 4%-ot kell fizetniök a foglalások után, és az árverési költséget is rajtuk hajtják be, s azért nem fizetnek adót, mert nem tudják mindig kellő időre a mai nehéz viszonyok között előteremteni az adókra szükséges összegeket, amelyek évenként folyton növekednek. Nekem a miniszter úr azt mondotta, hogy jöjjek a miniszter úrhoz. Ezt én megtettem eddig is minden olyan esetben, ahol^ az volt a meggyőződésem, hogy az a jelenség, amelyet az illető panasznál észlelek, szórványos jelenség. De mit tehetek akkor, amikor ezek az esetek, a végrehajtásoknál transzferálásoknál és árveréseknél való esetek nem egyes községeknek, nem Ibránynak és nem tudom, melyik köz239. ülése 1929 január í6-án, szerdán. ségnek esetei, hanem, sajnos, az egész országban ez a helyzet? Itt ül veiem szemben és ezen az oldalon is egy csomó képviselőtársam, tőlük kérdezem: méltóztassanak megmondani, hogy ez nem így igaz-e? Ez így igaz! iáajnos, az egész országban mindenütt az a helyzet, hogy túlságosan sok a végrehajtás, és hogy a jegyzők és azok, akik a végrehajtásokat foganatosítják, mindenütt arra hivatkoznak, hogy nem ők a hibásak azért, ihogy ilyen módon történnek a transzferálások, hanem közvetett úton, a minisztériumtól kapják az utasításokat. T. miniszter úr, méltóztassék Győr vármegyében megkérdezni ezt, ahol például 33 község elöljáróságára és községi jegyzőjére vonatkozólag van kimondva a vagyoni felelősség. Borsod vármegyében a legutolsó közigazgatási bizottsági ülésen Tarnay Gyula felsőházi tag azt a kérdést intézte az ottani pénzügyigazgatóhoz, hogy: Tisztelt pénzügyigazgató úr, én azt látom, hogy az adók most gyorsabban folynak be, mint az előbbi esztendőben? Mi ennek az oka? Nem történnek-e ezzel kapcsolatban bajok? Erre az illető pénzügyigazgató azt mondotta, hogy a községi elöljáróságoknak vagyonilag és személyileg való felelőssé teteje okozta azt, hogy, dacára annak, hogy az idén nagyobbak az adók, mégis, azok gyorsabban folynak be. Méltóztassék megengedni, t. miniszter úr. én hiába jövök a miniszter úrhoz egyes esetekkel, mert magában a rendszerben van a hiba, abban a rendszerben, amely a pénzügyminisz

1 térrumból adja ki a pénzügyigazgatóságokuak. a pénzügyigazgatóságoktól pedig az adóhivataloknak és községi jegyzőiknek az utasítást arra, hogy kíméletlenül és ilyen módon kell az adókat behajtaniok. Ha ez a helyzet, ebben az esetben kérem a mélyen t miniszter urat arra, hogy igenis szervesen méltóztassék a pénzügyminisztériumban azt letiltatni, mert ha a községi jegyzők nem lesznek kényszerítve arra, hogy ilyen módon hajtsák be az adókat, hogy ilyen módon árverezzenek, — nem passzió ez nekik* t. miniszter úr! — akkor semmiesetre sem fogják ezeket az árveréseket és ezeket a foglalásokat ekként lefolytatni. Most pedig az idő rövidségére való tekintettel, méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden, néhány szóval a pénzügyi feleslegek kérdésére legyek bátor a miniszter úrnak válaszolni. Kérem, miniszter úr, ezek az adók, amelyek most az ősszel befolytak, ezek a pénzügyi feleslegek, amelyek most mutatkoznak, többletfeleslegek az előző évi feleslegekkel szemben, és az előző esztendőkben is ez volt a helyzet. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter közbeszól.) Bocsánatot kérek, hiszen a pénzügyminiszter úr kimutatásában benne van, hogy ezek többletfelesiegek. Ha tehát ez a helyzet, hogy a felesleg 31, vagy 32 millió, — a pénzügyminiszter úr szerint minusz 7 millió a felesleg, bár én ebben a kérdésben, bocsánatot kérek, bátor vagyok különvéleményt bejelenteni, azért, mert hiszen az 1925/26. évi zárszámadási bizottsági jelentés alapján ismét kiderült az. hogy több felesleg van, mint amennyit a pénzügyminisztérium a havi jelentésében kimutat — ha tehát, mondom, ez így igaz, t. miniszter úr, és minden esztendőben folyton azt hallottuk, hogy az őszi hónapokban több a befolyó adó és tavasszal a feleslegek tovább mennek előre, akkor én szomorúan látom ezeket a feleslegeket és ezeket az adóbehajtásokat, azért, mert olyan elemek között kap lábra egy szélsőséges hangulat, hogy ez nekem sem kellemes,