Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

324 Az országgyűlés képviselőházának maga programmját az utcán nyomtatvány útján terjeszteni óhajtotta és erre a székesfőváros polgármesterétől engedélyt kért. Hozzám ez a konkrét ügy — mint a legtöbb ilyen ügy — nem került fel, még pedig azért, mert a kérelmező felek a hatóságok határozatait nem fellebbezték meg. Nincs is tehát módomban ebben az ügyben in concreto nyilatkozni. Annyit azonban minden félreértés elkerülése végett megjegyezni kívánok, hogy a rendőrhatóság nem a programm miatt tagadta meg az ülésnek engedélyezését, hanem azért, mert akkor kezdődött meg a munkanélkülieknek mozgalma. (Hegymegi-Kiss Pál : Jobb ha nem tetszik felfakasztani azt a sebet !) A rendőrhatóság ekkor még nem láthatta e mozgalomnak kifejlődését és igen helyesen cselekedett tehát, hogy a közrend és biztonság érdekeinek minden körülmények közt való megóvása okából ezt a gyűlést nem engedélyezte. (Malasits Géza : De rossz lehet a lelkiismeretük!) Maga a székesfőváros polgármestere a program mnak utcán való terjesztését nem engedélyezte ; indokolását ki sem adta, azzal, hogyha a kérelmezők az indokolást kívánják, forduljanak a polgármesteri hivatalhoz és amennyiben a tett intézkedéssel megelégedve nincsenek, módjukban van fellebbezni. Az illetékesek nem kérték az indokolást és a hozott határozat nem is fellebbez tetett meg. Az interpellációk többnyire ily tényállást szoktak a t. Ház elé hozni és az én válaszom is többnyire sablonos, amennyiben hozzám soha egy ilyen ügy appellate útján in concreto nem került. Én most megint csak azt a választ adhatom, ame lyet a legtöbb ilyen interpellációra adhatok, hogy nekem ebben a kérdésben dönteni és határozni módomban nincs. De tájékozásul megjegyezni kívánom azt, —amit máskor is mondottam és most is hangsúlyozok ezeknek a kérdéseknek elbírálásánál — hogy a belügyi kormányzat csak a következő szempontokat tarthatja szem előtt : Vizsgálnunk kell, hogy ilyen gyűlésekkel és ilyen programmoknak nyomtatvány útján való terjesztésével nem súlyosbodik-e a közrend helyzete ; hogy az ilyen gyűlés nem teremt-e olyan állapotot, amely az állam biztonságára veszélyt rejt magában; hogy maga az ilyen gyűlés nem vet-e fel és nem terjeszt-e olyan veszélyeket, amelyekből magukból indul ki a további fejlemények során az a lehetőség, hogy az állam rendjét és csendjét alaposan megzavarják. (Helyeslés jobbfelől.) Ennél a kérdésnél, — mint minden más hasonló kérdésnél — ezek azok a szempontok, amelyeket a belügyi kormányzat figyelembe vett, figyelembe vesz s a jövőben is figyelembe venni óhajt De itt rá kell mutatnom a jelen esetben, nem mint konkrét esetre, hanem arra, hogyha történetesen a saját legfelsőbb hatóságomnak elbírálása alá kerülne egy eféte ügy, a már említett szempontokon kívül nem mellőzhetek még egy szempontot, amelyet nyíltan és őszintén a Ház elé tárok. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a programúiban benn foglaltatik a szabad királyválasztás kérdése, (Mozgás.) egy, a magyar országgyűlés képviselőházában nem képviselt párt részéről. Jól méltóztatnak tudni, hogy ettől a kérdéstői az országgyűlés képviselőházában képviselt pártok, amelyeknek programmjában a kérdés * fel van véve, igen bölcs önmérséklettel tartózkodtak, tartózkodnak a jelenben és reméljük, tartózkodni fognak a jövőben is ennek a kérdésnek felszínrevetésétől. Ennek folytán talán illojálitás volna részemről, ha nem tenném a jövőben meggondolás tárgyává, helyese az országgyűlés pártjain kívülevő pártoknak azt a lehetőséget megadni, hogy amikor itt bent, a parlamentben a pártok lábhoz 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. tett fegyverrel asszisztálnak ennél a kérdésnél, akkor azok vessék fel ezt a kérdést, akik az országgyűlésen kívül állanak és ezzel magukkal ragadják a küzdelembe az eddig itt bölcs mérsékletet tanúsított pártokat. (Igaz! Ügy van! a jobbotdalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez megbontaná azt az egységet, amelyre nemcsak a belnyugalom és a béke érdekében van szükség, de amelynek megóvására — nyomatékkal mondom — külföldi vomatkozájsoklban is országos érdekek kényszerítenek. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.) Mert hogyha az aktiv pártok érzik annak lelkiismereti súlyát és maguk is olyannak ítélik a mai helyzer tet, a viszonyokat és körülményeket, hogy ezt a kérdést nyugtatják mindaddig, míg a maguk belátása szerint ennek a kérdésnek az ország nagy és vitális érdekeinek sérelme nélkül napirendre tűzése lehetséges lesz, azt hiszem, nem jó szolgálatot tennénk, ha adott esetben nem vennők komoly megfontolás és elbírálás tárgyává azt a kérdést, hogy szabadjára ereszszük-e és egyes pártoknak megengedjük-e ezt a propagandát? (Ügy van!) Nem akarok preejudikálni, hogy miképpen fogom elbírálni á hozzám kerülő ilyen kérdéseket, de nyíltan megmondom, hogy ezeket a szempontokat szemelől téveszteni nem fogom. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a belügyminiszter úr egypár megjegyzésére röviden válaszoljak. Azok közül az urak közül, akik ebben a pártalakításban resztvettek, az egyik belügyi államtitkár, a másik belügyminiszter volt. A magam részéről szintén résztvettem a belügyminisztérium rendőri osztályának működésében, tehát arra kérem a belügyminiszter urat, mellőzzük ennek a kérdésnek, mint konkrét ügynek ebben a formában való kezelését, mert azok is nagyon jól tudják, mint ahogy én nagyon jól tudom, hogy egy ilyen kérdés, amikor a közszabadságoknak ilyen súlyos korlátozása áll elő, mint ebben a határozatban előállt, az a belügyi kormány diszkrecionális joga, abban a tekintetben az alsóbb hatóságok nem járnak el addig, amíg a kellő irányítást meg nem kapják. Lehet, hogy nem a belügyminiszter úr személyesen adta meg ezt az irányítást, de megadták ezt az irányítást ezen a téren é« azok nagyon jól tud

L ják, hogy konkrét ügyként, mint jogvitás ügyet ezt a kérdést kezelni nem lehet. Majd hónapok múlva méltóztatik határozatot hozni, hogy méltóztatott a pártgyűlést engedélyezni, vagy annak a programmnak terjesztését megengedi, vagy egy év múlva is, mert ebben nincs kötve a kormány. Ezt diszkrecionális hatáskörében intézi a belügyminiszter úr. Mellőzzük már egyszer itt a parlamentben ennek, mint konkrét ügynek kezelését és mondjuk meg őszintén azt, amit gondolunk, úgy, ahogy a belügyminiszter úr beszéde végén tette, amikor azt mondotta: kérem, én ebből a szempontból nem tartom helyesnek ezt a pártgyűlésezést, és nem tartom helyesnek ennek a kérdésnek röpiratok formájában való tárgyalását. A munkanélküliség kérdésével se méltóztassék ezt kapcsolatba hozni, mert ezen a címen akkor semmiféle egységespárti bankettet, vacsorázgatást (Malasits Géza: Batyúbált!) éppen úgy nem lehetne tartani, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaioldalon. —* Malasits Géza: A Sztranyavszky-bál jobban izgatja a