Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
302 Aß országgyűlés képviselőházának lépett a háború óta és drágábban lehet a követ onnan kibányászni? Az a kő éppen olyan, mint abban az időben volt és semmivel sem kerül drágábba annak kitermelése. Az ott alkalmazott munkások bére a békebelihez viszonyítva legalább 40%-kal alacsonyabb; de talán keveset mondok, lehet, hogy 50%-kal; a technikai berendezés is ma már olyan tökéletes levegőfúró gépek és egyéb technikai újítások révén, hogy a termelési költség ez által is lényegesen olcsóbb, mint, volt békeidőben. Mivel lehet tehát ezt a drágaságot megmagyarázni, főképp miért nem találta szükségesnek a kormány, hogy a kartelleknek ezzel a tipikus árdrágításával szemben erőteljesen fellépjen? Azt fogják esetleg mondani, hogy nincs rá semmi törvényes mód és eszköz. De ez sem kifogás, mert láttam én már 24 óra alatt törvényt csinálni, amikor arról volt szó, hogy^ valakit kifelejtettek a Felsőházból; utólag csináltak törvényt és bevették az illetőt a Felsőházba. Hát én azt hiszem, sokkal fontosabb érdek fűződnék ahhoz, ha a cementkartellt megrendszabályoznák, mint ahhoz, hogy valaki benn van-e a Felsőházban vagy sem. (Farkas István: Az államnak ki kell sajátítania!) Lehet ezen háromféle módon segíteni. Lehet úgy segíteni, hogy az állam megfenyegeti a vállalatokat és azt mondja nekik: ha nem fogjátok^ leszállítani az árakat, akk-jr a belföldi cement szállítására olyan magas szállítási költséget állapítok meg és eízei nemben a külföldről bejövő cementre oijan alacsony tarifát szabok, hogy ezzel kényszeri telek benneteket az árak leszállítására. Lehet az is, hogy valaki állásfoglalásunkból ellentmondásra következtet és aü mondja, hogy mi a magyar ipar ellen akármik állá-tfoglalni. Erre én azt felelem, hogy a magyar ipar védelmének is vannak bizonyos határai, h ha a magyar ipar arra szövetkezik, hogy a belföldi fogyasztókat indokolatlan módon k. 1 zsarolja, akkor véleményem szerint a kormány nak még erre a területre is el kell mennie, búr meg vagyok róla győződve, hogy nem le^ szükség arra, hogy ezt az eszközt igénybe vegye, mert hiszen teljesen elegendő lesz, ha a retorzió kérdését felveti. Nekem nem hivatásom, hogy tanácsot fúljak a kormánynak, hogy mit tegyen; de köte lességem rámutatni a bajodra, rámutatni arra, hogy az állami adókedvezményt spekulánsok fogják felhasználni és azt fogják mon* dani: „A kormány leszállította a jelzálogkö'csön kamatait, harminc évi adómentessége; ad, ezt én be tudom hozni azzal, hogv felen*elem a telek árát, felemelem a kartellbe tömörült vállalatok készítette építőanyag árát, mert a 800 és ezer pengős szobánkénti lakásár még mindig elbírja ezeket a terheket és így nagy jövedelemtöbbletre teszek szert." V'^ eredményben tehát a helyzet az, hogy ezekr.ek az engedményeknek előnyeit nem a köz ? iicii a lakosság fogja élvezni, amely vágyik arra, hogy olcsó lakáshoz jusson, hanem azok a ka.tellek és a körükbe tartozó lelkiism seilen emberek, akik a közre való tekintet néikül folytatják rablógazdálkodásukat, visszaélve az^ ország szerencsétlen lakosságának tehetetlenségével, amely kénytelen minden arat megfizetni, kénytelen lemondani legfontosabb eletszükséötleteiről, a kultúráról, a ruházkodásról, az éle; lemről és sok mindenről, csak hoffy tiirheiő lakást találjon és adófizetőjévé válik az egész ország lakossága a kartellek árdrágításának. Idehoztam ezt a kérdést azért, iiogy one felhívjam a közvélemény figyelmét. Van rá 249. ütése 1929 február 6-án, szerdán, remény, hogy az építkezés tavasszá' meg fog indulni. De ne induljon meg az építkezcs ihen felttéelek mellett, mert ha ilyen feltételek mellett és ilyen anyagárak, mellett indui meg, akkor nincs semmi kilátás arra, hogy a lakások valamivel olcsóbbak legyenek. Ezért a kormánynak már most erőteljesen fel kell lépnie ez ellen a kapitalisztikus árdrágítás, ellen és a kartellek megrends.íabályczása tekintetében meg kell tennie már most a szükséges intézkedéseket. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi államtitkár úr kíván nyilatkozni. Dezseöffy Aurél államtitkár: T. Képviselőház! Peyer t. képviselő úr interpellációjára válaszolva, mindenekelőtt felemlítem, hogy már a múltban is ismételten panasz tárgyává tették az építőanyag drágaságát és ebből kifolyólag azt, hogy ez a körülmény akadályozza az építkezésnek nagyobbmérvben való . megindítását. Ezekre a panaszokra való tekintettel a kormány már a múltban ismételten megvizsgáltatta szakközegek útján ezt a kérdést, hogy valóban mesterséges úton hajtják-e fel az építő anyagok árát a kartellek vagy a vállalkozók, vagy pedig indokoltak azok az áremelkedések és az árak, amelyek egyáltalán jelentkeznek. Az ismételt vizsgálat eredménye a múltban az volt, hogy tényleg emelkedtek a békéhez viszonyítva az árak, ezek azonban nem olyanok és nem olyan mesterségesen felhajtottak, hogy azokat különös- n kifogás tárgyává lehetett volna tenni. Ezeknek a vizsgálatoknak megtörténte óta bizonyos idő már eltelt, úgyhogy éppen Peyer képviselő úr interpellációjának bejegyzése folytán újból megvizsgáltattuk ezeket az árakat. Erre vonatkozólag mindenekelőtt felemlítem, hogy bizonyos — még pedig elég lényeges, — differenciák vannak azok között az árak között, amelyeket Peyer képviselő úr említett és amelyek az én rendelkezésemre állanak mint hivatalos, adatok. Például csak a cementre vonatkozólag fölemlítem, hogy Peyer képviselő úr, ha jól emlékszem, nyolc pengőn felüli árakról beszélt. (Peyer Károly: Js-en, nyolc pengőről!) Az én adataim szerint Budapesten helyben a cement ára 6 pengő 85 fillér. (Peyer Károly: Majd kérem a címet, hol lehet ennyiért megkapni! — Farkas István: Az építő iparc sok nem tudják, hol lehet ilyen áron kapnîî) — Méltóztassék a Cementiparhoz fordulni, ezen az áron feltétlenül szállítania kell, mert nekem ezt a hivatalos árat adta. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Lehetetlennek tartom, hogy más adatot adjon a kereskedelemügyi minisztériumnak, mint a milyen árakat tényleg felszámít. (Zaj a baloldalon. — Kabók Lajos: A termelőtől nem lehet vásárolni, csak a kartelltől!) A téglaárakról megállapíthatom azt, hogy azok megegyeznek, mert körülbelül 52 pengő a tégla ára. (Hegymegi-Kiss Pál: Elég drága!) Ügy emlékszem, Peyer képviselő úr szintén ennyit mondott. A békével szemben konstatálhatom, hogy a mái ár a békével szemben tényleg 20—25%-kai magasabb, erre vonatkozólag áll azonban az, hogy az ipari termeivényekben a békével szemben a legutóbbi indexszám 137, ha pedig mindent összeveszek, a drágasági szám 135. Ilyen körülmények között, ha 25%-os emelkedés van, ebből a szempontból ezt általánosságban kifogás tárgyává tenni nem lehet. (Peyer Károly: Mi drágult meg? A munkabér olcsóbb! — Farkas István; De jó ezeknek a kapitalistáknak!)
