Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

30Ö Az országgyűlés képviselőházának fedezet! Ha majd idejön az állami költségvetés, azt hiszem módunkban lesz rámutatni arra, hogy melyek azok az összegek, amelyek ott szerepelnek, de sokkal messzebb álló célokra használtatnak fel, olyan célokra, amelyeknek megvalósítása várhatna addig, ami*? az ország gazdasági viszonyai annyira javulnak, hogy a nép teherbíróképesebb lesz, a gazdasági élet pedig felemelkedik a mai leromlottságából, amely alatt minden réteg, nemcsak a munkásság, hanem a nagy tömegek fogyasztóképtelensége következtében a középosztály és a középipar is a legsúlyosabb életviszonyok között van. Minthogv mindaz, amit a miniszter úr elmondott, csak reménység és semmi konkrétum benne nincs, ennélfogva én sajnálattal a választ nem vehetem tudomásul. Elnök: A miniszter úr nem kíván nyilatkozni; kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a népjóléti miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Peyer Károly képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz az építőanyag kartell káros hatásainak ellensúlyozásáról. Miután az épitőanyag kartell az építkezési anyagok arának mesterséges felhajtásával a vállalkozást és építkezést gátolja, miiyen intézkedéseket hajlandó tenni a miniszter úr az építőanyag kartell káros hatásainak megszüntetésére? Budapest, 1929. január 28. Peyer Károly». Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Ház! A legutóbbi interpelláció s-napon kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz, hogy a házak adómentessége ügyében mi a kormány álláspontja. A pénzügyminiszter úr erre vonatkozólag kielégítő választ adott, amelyet én tudomásul is vettem. Abban a reményben tettem ezt, hogy ez lényegesen fel fogja lendíteni az építkezést a bekövetkezendő tavasszal. Már az interpellációhoz fűzött indokolásomban rámutattam azonban arra, hogy e kérdéssel óvatosan kell bánni, mert nem volna kívánatos, hogy amikor az állam egyik oldalon engedményt ad, lemond egy^ bizonyos jövedelemről, akkor a magánspekuláció ezt a jövedelmet a maga részére zsebelje be. ';. .Alig hangzott el a miniszter úr válasza késő éjszaka, máris látni kint az életben, hogy megmozdultak azok a tényezők, akik vércse módjára rácsapják magukat a gazdasági életnek arra a. területére, ahol kereseti lehetőség van és máris az építőanyag kartellek, a teleKspekulánsok és egyéb drágítok akcióba léptek és a kormány által esetleg nyújtandó kedvezményt a maguk előnyére kívánják kihasználni úgy, hogyha a, kormány esetleg életbe lépteti is ezt az adóedyezményt, ez nem jelenti az építkezések olcsóbbodását. Rámutattam arra, hogy nem lesz elegendő az adókedvezmény, hanem evvel párhuzamosan a kormánynak érvényt kell szereznie annak az álláspontnak, amelyet a fővárossal^ szemben már érvényesített, hogy a telekértékadót sürgősen meg kell valósítani. (Úgy van! a baloldalon.) Azonkívül szükség lesz más intézkedésekre is, még akkor is "véleményem szerint, ha ez esetleg bizonyos úgynevezett magánérdekeket .sért, (Farkas István: Bizony a kartelleket még kell rendszabály ózni!) mert nem lehet azt szó nélkül tűrni, 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. hogy itt a magánkereskedelem, a szabadkereskedelem és a szabad iparűzés jelszava alatt összeál.ljanak az érdekeltségek, magánmonopóliumokat biztosítsanak a maguk iparága részére és ezeknek jövedelmét magánintézmények, részvénytársaságok foglalják le maguknak. Aki figyelemmel kíséri a kapitalista termelés átalakulását különösen a háború befejezése óta, láthatja, hogy az az elv, amely valamikor fennállt és amelyre különösen a kapitalista termelési rendszer hívei szeretettel hivatkoztak, hogy a kapitalista termelési rend azért helyes, mert hiszen a szabadversenynek lehetőséget nyújt és ez állandóan buzdítólag hat jobb árú előállítására, olcsóbb termelésre és a többire; aki nézi a mai állapotokat, rá kell jönnie, hogy ezek az elméletek ma nincsenek meg a gyakorlatban. Egész más történik a gyakorlatban. Az történik, hogy minden egyes iparásrhoz tartozó szakmák, gyárak, vállalatok igy ekéznek a maguk érdekeinek védelmére kartellekbe tömörülni és ezek a kartellek nem ismernek országhatárokat, ezek sokkal nemzetköziebbék, mint ahogyan nekünk ezt állandóan . a szemünkre hányják. A nemzetközi vaskartell ! pl. ma már ott van, hogy nemcsak azt állapítja meg, mennyiért kell eladni az árút, hanem megállapítja az egyes országokban gyártandó árúk mennyiségét is, hogy esetleg valamelyes túlpro duk ci ó folytán kénytelen ne legyen az árakat leszállítani. Méltóztassék figyelemmel kísérni pl. hogy ma, amikor az állam kiír egy nagyobb, pályázatot vasúti sínekre, t vagy egyéb hasonló dolgokra, mindig úgyszólván egyenlő árakkal találkozunk, mert a nemeztközi vaskartell állapítja meg az árakat, sőt nem egy eset van rá, hogy amidőn valamely nagyobb szállításnál egy fél kapja a rendelést, a kartell f utólag - egyes tagjai között osztja azt szét. Nehéz volna érrevonatkozólag pontos adatokat mondani, mert hiszen nincsen erre nézve semmiféle hivatalos statisztika, amely kimutatást adna arról, hogy milyen kartellek vannak ma már. Ezek a kartellek a kereskedelmi törvény I alapján és a kereskedelmi törvény hézagos | intézkedéseit kihasználva, igyekeznek a maguk ; érdekeinek védelmére szövetkezni. Nehéz megmondani, milyen kartellek vannak ma már, [ de ahogyan én tudom, van már vaskartell, csavarkartell, lemezkartell, fűtőtest-kartell, kályhacső-kartell. drófr és drótszög-kartell, vastartó-kartell, síntartó-kartell, f vasgerenda-kartell, épületvasalás-kartell, szénkartelL téglakartell és azután tegnap alakult meg^ a homoktéglarkartell. Van még azután mész«kartell. cement-kartell, burkolólap-kartell és ki tudná mind elsorolni, hogy az építőiparon kívül álló szakmákban is hányféle kartell van, amely kartellek nem a szerint állapítják meg az eladásra kerülő áruk értékét, hogy mennyi abban az elhasznált nyersanyag értéke, mennyi munkabér van abban, mennyi annak a rezsiköltsége, hanem diktatórikus módon állapítjuk meg annak az árát, legfeljebb figyelembe veszik azt a körülményt, hogy a külföldi áru plusz vám milyen versenyt okozhat nekik. Minthogy egy elgondolásból kifolyólag ezek az ipari cikkek Magyarországon meglehetősem magas vámvédelemben részesülnek. így a belföldi piacon előállított áruval kapcsolata ban elég magas lehetősége van az árak emelésének. En csak egypár számot kívánok elmondani annak illusztrálására, hogy mennyire nem indokoltak azok az árak, amiket ma főképpen