Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
Az országgyűlés hépviselöházánah 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. 297. Kocsin Károly: T. Képviselőház! Szerettem volna az érdekelt kántortanítói tömeggel olyan kedvező választ közölni, amely legalább fixirozta volna, hogy ez az ideiglenes helyzet mikor szűnik meg, de a pénzügyi helyzetre való hivatkozással, mint a miniszter úr válaszából értesültem, az állam nincsen abban a helyzetben, hogy 668.000 pengőt kiszakítson. Én a kérdést felvetettem, hogy a kormány figyelmébe ajánljam. Ezt a választ, bár nem elégít ki, tudomásul veszem, azzal az ismételt kéréssel, hogy a miniszter urak tegyék lehetővé, hogy a jövőben bármilyen formában,, megtakarítás xítján, vagy egyéb módon ez a kérdés, amelyről a miniszter úr is elismeri, hagy nagyon nehéz kérdés, rendeztessék és azok a sérelmek, amelyek fennállanak, orvosoltassamak. Ilyen értelemben a miniszter urak válar szát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a tisztelt Házat, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a pénzügyminiszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Tohler János interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gubicza Ferenc iegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kormányhoz* Van-e tudomása a m. kir. kormánynak a kőbányamunkások szomorú gazdasági helyzetéről s azon sérelmekről, melyeket velük szemben egyes kőbánya-vállalatok elkövetnek? Van-e tudomása a m. kir. kormánynak, bogy, egyes hatosaid közegek a keresztény és nemzeti alapon álló kőbányamunkásság szecrvezését. megnehezítik? Hajlandó-e a m. kir. kormány a kőbányavállalatok által szervezkedésük alkalmával elbocsátott kőbányászokat megvédeni s egyben a szervezkedés és gyülekezési szabadságnak érvényt szerezni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. ! i Tobler János: Tisztelt Ház! A magyar sajtóban hetekkel ezelőtt hírek jelentek meg, melyek arról értesítettek bennünket, hogy a kereskedelemügyi kormány nagyobbszabású útépítő nrogrammot kíván megvalósítani. Közvetlenül e hírt követte egy másik, amely arról értesített bennünket, hogy a magyar kő-kartell a kőbányák termékeinek árát emelte. (Haller István: Mindig így szokott lenni! Sohasem késnek el a kartellek!) Az árkalkulációknál rendesen a munkabérek szoktak jelentős szerepet játszani. Ez esetben legyen szabad adatokkal bizonyítanom, hogy a magyar kőbányavállalatoknál szereplő és ott dolgozó tisztviselők és munkások fizetéseikkel és béreikkel sajnos, nem adtak okot r,rra, hogy a kőbányatermékek árát emeljék. Legyen szabad itt egy-két statisztikával és hivatalos kimutatással rámutatnom — bocsánar tot kérek ezért az erős kifejezésért, — azokra az éhbérekre, amelyekért a magyar kőbányamunkássásr de facto dolgozik. Előttem fekszik a nagybátonyi kőbányamunkások kereseti tabellája, amely többek között kimutatja, hogy az ottani kőbányamunkások heti 72 órát dolgoznak, és ezért a heti 72 órai munkáért 21 pengő díjazásban részesülnek. De ez nem egyedülálló eset, mert hiszen a szomszédban levő Esztergom megyében dolgozó bajóti munkások például egy 97 csillés munka után 19-20 pengőt keresnek: hetenként. (Haller István: A könyvkötő r tanulólányoknak van ennyi itt!) Itt van azután a kezemben az ugodi kőbányamunkások keresetéről egy kimutatás, amely szerint ott az órabér 24 fillér. Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék tudomásul venni azt, hogy ezek a szegény dolgozó emberek egy kiló kenyérért két órát dolgoznak, egy kiló húsért pedig 15—16 órán keresztül kell robotolniuk. (Haller István: Követ fejteniök!) A dunabogdányi kőbányánál dolgozó munkások például azt írják, hogy kőhasító akkordmunkáért 12—13 órai munkaidő mellett heti keresetük 20—22 pengő. Ha ez a fizetés az egész éven keresztül megvolna, ha ez télen-nyáron egyaránt megvolna, akkor ezek a munkások még talán meg tudnának a maguk nyomorával lenni. De itt van előttünk még egy kimutatás, a Dunántúli Mész- és Téglakőipari Részvénytársaság szentgáli gyártelepéről, ahol a munkások most télen rövidített idővel dolgoznak és kéthetenként 28 pengőt keresnek. Van itt három kimutatásom a nemesgulácsi bazaltbánya részvénytársaság telepéről, amelyben a munkások kétheti munkálat után 17, 19 és 23 pengő fizetést kapnak. Magyarországon ma 7000 kőbányamunkás van. Természetes, hogy az ezekből álló dolgozó munkáskategória szervezkedést kíván és a szervezkedésben látja az egyedüli eszközt, amely viszonyain segíteni tudna. A magyar kőbányamunkásság hozzá is fogott a szervezkedéshez. Nem vagyok azonban abban a szerencsés helyzetben, hogy azt mondhassam, hogy ezt a szervezkedést bárki is felkarolta volna. Nincs szándékomban álmagyar hatóságokkal szemben nagyobb és erélyesebb kifakadásokat használni és azt is ki kell jelentenem, hogy nem hinném, hogy^ a magyar belügyi kormány azonosítaná magát azokkal az esetekkel, amelyekre az ügy érdekében kénytelen leszek rámutatni. (Haller István: Nyugodt lehet, igen!) Magam jártam végig azokon a területeden, magam győződtem meg erről a dologról, magam szenvedő alanya voltam egy ilyen szervezési munkálatnak és ezt vagyok bátor a t. Ház tudomására hozni. Magyarország egyik hatalmas nagy bányaérdekeltsége a Badacsonyi Bazaltbánya Részvénytársaság, 1905-ben alakult. Ennek a részvénytársaságnak kétezer munkása van. Kétezer munkás az említettekhez hasonló bérviszonyok közt szenved. Ezek a szegény emberek is azt hitték, hogy szervezkedéssel tudnak önmagukon segíteni és szervezkedni akartak. (Haller István: Hol a belügyi kormány?!) Sajnos, olyan akadályokkal találkoztak, (Za.i a szélsőbaloldalon.) hogy csak nagyon kemény szavakat lehetne arra igazságosan mondani. Elsősorban hosszú utánjárás után végre sikerült egy embert szerezni, aki merészkedett és vett magának annyi bátorságot, hogy azt mondotta, nem bánom, ha kenyeremet is elvesztem, de megkezdem itt a szervezést. Őt a tapolcai főszolgabíró (Ruthen stein Mór: Jó firma!) magához hivatta és kijelentette neki, hogy ezen a területen pedig semmiféle szervezkedés nem lesz, sem keresztényszocialista, sem szociáldemokrata, amíg ő itt lesz, azt nem tűri, sőt kijelentette, hogy ha sokat fog akadékoskodni, akkor ezt az embert arról a vidékről egyszerűen el fogja toloncoltatni. (Egy i hang a szélsőbaloldalon: Ez a szokás Magyarországon!) Azt hiszem, ez az ember semmi államellenes cselekményt nem követett el, amikor kétezer embernek alkotmányadta jogát akarta biztosítani és szervezni akart. (Peyer Károly: Miért nem akart kartellt csinálni? Lehetett
