Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
Az országgyűlés Jcépviselöházának 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. 287 gyógyhatással, gyógyerővel bír és noha e gyógyhatás és gyógyerő mellett immár ezrek és ezrek tesznek tanúbizonyságot, az ma még nagyrészben teljesen kihasználatlan, és az újabb időkben ismét holtpontra jutott az a törekvésünk, amely^ oda konkludált, hogy Istennek ez a drága ajándéka a szó szoros értelmében a szenvedő emberiség javára hasznosíttassék. Amint az a forrás kibuggyant 1925. október 24-én, az egész ország sajtóia és a külföld is foglalkozott vele, különösen azok után az előadások után, amelyeket kiváló geológusok, balneológusok tartottak erről a vízről. Ez a víz akkor nagy érdeklődésnek és pedig nemcsak az országos, hanem mondhatni talán az egész Európára kiterjedő érdeklődésnek középpontjába került, sőt 1927 nyarán, amikor a világ minden részéről való geológusok itt tartották kongresszusukat, kiszállottak Hajdúszoboszlóra is és ott csodálattal állottak meg e forrás mellett. Akadtak olyanok is, akik azt mondották, hogyha ez a forrás nem itt, hanem mondjuk egy nagy, művelt nyugati államban vagy Amerikában buggyant volna ki, ma már talán egész város épült volna körülötte. Küldöttségek jártak, jöttek-mentek fel a kormányhoz, kaptunk is Ígéreteket a támogatásra, sőt hitem, meggyőződésem szerint egy időben talán már ott voltunk, hogy az állam a maga erejével és hatalmával jön támogatásunkra, amikor hirtelen fordulat állott be: egy részvénytársaság alakult és annak kezébe került Istennek ez a drága ajándéka, ez a nagy természeti kincs. A részvénytársaság és a város között létrejött szerződést azonban úgy a pénzügyminisztérium, mint a belügyminisztérium a népjóléti minisztériummal egyetértve megsemmisítette, s egyben annak a véleményének adott kifejezést, különösen a pénzügvminiszter leirata, hogy sokkal f helyesebbnek tartaná, ha a város a házi kezelésbe venné ezt a forrást mindenesetre arra törekedve, hogy kis kezdettel fokozatosan haladjon előre. Ennek a gondolatnak adott kifejezést a népjóléti miniszter úr is. amikor szíves volt nagy kíséretével a városban a forrás körül megjelenni, hogy ő abban az esetben, ha ott szanatóriumok épülnek, hajlandó betegeive] minden férőhelyet benépesíteni, ha kell. ötszáz,, ha kell ezer beteget is be fog oda utalni, tehát így mintegy biztosította a fürdő "jövőjét. De, mondom, hirtelen fordulat állott be, a forrás kicsúszott a város kezéből; a város képviselőtestülete viszont egyhangúlag bérbeadta a forrást, mert várta a megígért támogatást, de azt gondolva, hogy talán az elmarad, mégis jobb rak látta egy fürdőr észvény tár sasággal megkötni az egyezséget és így a forrást kiadta kezébő 1 Most azután a három minisztérium a fürdőrészvénytársaság és a város között létrejött szerződést megsemmisítette, illetőleg a. pénzügyminisztérium utasította a várost, hogy bizonyos hiányokat pótoljon, ha pedig erre a pótlásra a város nem hajlandó, illetőibe:, ha jobbnak látja, vegye házi kezelésbe a fürdőt. A dolog azonban úgy áll, hogy a pénzügyminisztérium leiratában olyan súlvos feltételek vannak, amelyek beveendők lennének a részvénytársasággal úiabban megkötött szerződésbe, mely féltételeket a részvénytársaság semmiképpen sem fogad el, mely feltételek azonban benne vannak a város és a pénzügyminisztérium között létrejött engedélyokiratban, mellyel a pénzügyminisztérium száz esztendőre átadta a forrás kihasználási jogát a városnak, Amikor^ én ezeket á Ház elé hoztam, fel akartam hívni a kormánynak és az országnak figyelmét azokra az állapotokra, amelyek most fennállanak Hajdúszoboszló városában a forrással kapcsolatosan. A város a pénzügyminisztériumtól a szerződést megsemmisítő leiratban úgyszólván biztatást kapott arra, hogy vegye házikezeléshe a fürdőt. A részvénytársaság a szerződést egyoldalún felbontrttnak nyilvánítja, mondván, hogy amit beépítettem, átadom. > természetesen az összes költségek megtérítésével, egyben azonban fenntartom jogomat az elmaradt haszonra. Most már egészen természetes, hogy a város nem tudja mit csináljon, vagyis beteljesedett egy egyszerű atyafinak mondása. Mindjárt másnap, amikor ez a forrás kibuggyant a földből, egy atyafival találkoztam és kérdeztem, mi újság Hajdúszoboszlón? Azt mondotta, valami urak lejöttek Budapestről és csapra ütötték nálunk a földet és most már nem bírnak a vízzel. Akkor mosolyogtam ezen az eredeti ötleten, azonban fájdalommal kell megállapítanom azt, hogy amit az atyafi odavetett, az az állapot Hajdúszoboszló városában. Határozati javaslatot nem adok be, hanem az az alázatos kérésem van a népjóléti miniszter úrhoz, valamint a pénzügy- és a belügyminiszter úrhoz is, — amit a város is kért, — hogy egy miniszterközi bizottság vizsgálja meg az állapotokat, vizsgálja meg a mai helyzetet és állapítsa mefc, hogv mit lehet mo«t már tényleg csinálni, mert a város most kettős malomkő közt őrlődik, ott minden a feieteteién áll é« épp ebből kifolyólag ott a legnagyobb felfordulás van. Az volna az (Hegy megi-Kiss Pál: Ugvanaz az eset. mint Karcagon. A képviselőtestület tagjainak ninos jogúik a városi negyekről tárgyalni!) alázatos kérésem, hogy méltóztassanak ezt a gyógyforrást olyan nemzeti kincsnek venni, amelv nem csupán Hajdúszoboszló városát érdekli, hanem, amint "Ret^pn T=tván mini^terplnök úr 1926. november 28-iká.n a^ forrásnál kijelentette, ez nemcsak ennek a városnak érdeke c°nr»á.n. hanem országos é^dek és a kormánv kötelességének ismeri el mindent elkövetni-a beruházási kiadások rendién, hogv ez a drá^a nagy természeti ki^cs hasznosíttassék. Nem csupán a városnak, hanem az egész országnak valahogy szégyene, hogy az a nagy természeti kincs, amely a föld mélyéből jön fel, mint Isten ingyen ajándéka ennek a szerencsétlen nemzetnek, hogv az elfolvion eo-v patakba. Ki v f ari számítva, hogy koronában naponta milliók mernek kárba, folvnak a patakba. Meg van állapítva, hop-v abból a vízmennyiségből, amely na/nonta kijön, 20 kiló Jódot. 30 kiló brómot és 7fi a sót lehet kitermelni. Ez a 1 * érték mit jelent ennek a szegény szerencsétlen országnak? Me gen fedheti ük-e masninknak art a luxust, hop'v ilven természeti kir»e,s elhasználatlanul heverjen? Kérem a t. Házat és az igen t. kormányt, méltóztassék mindent elkövetni arra nézve, hogy Istennek ez a drága ajándéka ne folyjon a patakba, hanem hasznosíttassék: hiszen olyan szegén vek vagyunk, hogy mindent, még a legutolsó fillért is meg kell ragadnunk, tehát mennyivel inkább ezt az Istenadta ajándékot, amely ennek a szerencsétlen nemzetnek kárpótlásul jut az elveszett Püspök- és Félixfürdőkért, amelyek Mekkái voltak a Tiszántúlnak. Most Hajdúszoboszló, Karcag és Szeged újabb hév vizes forrásai vannak arra hivatva, hogy kárpótolják ezt a nemzetet és a Tiszántúl népfürdői legyenek, amelyek szükség esség éről az előadó úr is megemlékezett. 41*
