Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
28é Az országgyűlés képviselőházának 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. 'nil levő iskolák internátusokkal egészíttessenek ki, amelyek az év tíz hónapjában internátus céljaira szolgálhatnának, az év 2 hónapjában pedig a turistáknak, a nyaralóknak, az utasoknak és a cserkészeknek állhatnának rendelkezésére. Ez a törvényjavaslat tehát csalódást ho* zott nekem abban az irányban, hogy nem találtam benne semmiféle olyan intézkedést, amely a régi fürdők fejlesztésére szolgálna és ennek következtében a hazai publikum, amely 90%-ban a középosztályból rekrutálódik, nem lesz képes az új építkezések drágasága folytán ezeket a szállodákat megfizetni is kénytelen külföldi fürdőkre menni, miután a gazdagok már ú^y is oda járnak és akkor a Balaton körüli fürdők és a hazai fürdők még jobban vissza fognak fejlődni. Az új építkezésekre megállapított adómentesség is igen rövid időre — 15 évre — van kontemplálva, holott az volna a kérésünk hogy legalább 25 évre adassék meg az adómientesség. mert ezen a módon sikerülne talán még ezzel a drága tőkével is építkezni, s különösen a Balaton mentéin villákat építeni, j A bizottsági tárgyalás során volt egy kér résem az igen t. miniszter úrhoz a fürdőorvos megválasztása kérdésénél. Én itt azt a kérést terjesztettem elő, hogy a fürdőorvost ne a főispán nevezhesse ki a fürdőbizottság javaslata alapján, hanem, hogy a fürdőorvos személyének a megválasztásába, illetőleg a fürdőorvos személyének a kijelölésébe beleszólhasson a .fürdőtulajdonos vagy a fürdőbérln is. Meirt például megtörténhetik így, hogy esetleg olyan fürdőorvos kerül a fürdő nyakára, aki állandóan fogja vexálni azt a fürdőtulajdonost vagy fürdőbérlőt, aminek igen szomorú és kellemetlen következményei lehetnek. Kifogás tárgyává tudnám tenni a törvényjavaslattal szemben, hogy megint egy olyan kerettörvényről van szó, amely sok és nagyon sok meghatalmazást ad a kormánynak arra nézve, hogy ezen törvény keretében rendeletekkel kiegészíthessen. Én 1 , aki nagyon jj*' tudom, hogy itt egy újítás előtt állunk és majd a tapasztalat fogja megmutatni, hogy ezen törvény kiegészítésére lesz-e szükség, bizalommal viseltetvén a kormány iránt, ezt kifogás tárgyává nem tudom tenni csak a törvényjavaslatnak annál a nomtjánál, amelynél a bizottságban is voltam bátor felszólalni, tudnillik a 46. § 2. _ bekezdésénél teszek kifogást, amely azt mondja, hogy a fürdőtulajdonos, vagy a fürdőbérlő bizonyos közegészségügyi és közrendészeti berendezéseket két éven belül, ha meg nem teszi a felszólítás dacára, akkor a kormánynak jogában áll az ilyen fürdőket állami kezelésbe venni. Akik ismerjük, hogy mit jelent az állami kezelés és ismerjük a fürdők természetét, nagyon jól tudiuk mit jelent ez. A tulajdonosnak vagy a fürdőbérlőnek a teljes tönkretételét jelentheti. Nem akarok másra rámutatni mint arra, hogy politikai szempontból i« kifogásolható ez, mert utóvégre az a fürdőtulajdonos vagy fürdőbérlő esetleg politikailag nem lesz kellemes a kormánynak és akkor a törvényhatóság első tisztviselője arra utasíthatja az illetőt, hogy ilyen és ilyen drága berendezéseket léte^íteen, amivel aztán vagyoni lag teljesen tönkreteheti az illető fürdőtulajdonost vrgy fürdőbérlőt. Ennen azért kérem, hogy ezt az említett második bekezdést teljesen törölni méltóztassanak. Mintán a fürdőknek az előbbrevitelét várom ettől a törvényjavaslattól és az sok oly rendelkezést tartalmaz, amelyek — mint szakember jól tudom — a fürdők fejlődésére jótékony hatással lesznek, és minthogy f remélem, hogy felhozott kifogásaimat és kéréseimet a miniszter úr honorálni fogja, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) . Elnök: Reischl képviselő úr beszédében bejelentette, hogy határozati javaslatot óhajt előterjeszteni. Minthogy azt csak úgy bocsáthatnám szavazás alá, ha írásban nyújtja be, szíveskedjék határozati javaslatát írásban benyújtani. (Reischl Richárd beadja határozati javaslatát.) Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Fitz Arthur! Fitz Arthur: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy előttem szólt Reischl képviselőtársam beszédére akkor térjek rá és néhány kitételét akkor próbáljam mélyebben megvilágítani, amikor éppen a balatoni viszonyokról szólok. A tárgyalás anyagát képező törvényjavaslat kétségtelenül nemcsak az érdekeltségeknek, hanem a széles magyar néprétegeknek régi kívánságát valósítja meg. Egy ötven év előtti, a változott idők folyamán taián időszerűtlenné vált törvény megreformálását jelenti. Célja az, hogy a magyar gyógyfürdőknek, üdülőhelyeknek, forráslelő helyeknek viszonyait a mai életnek megfelelőkép rendezze. E kérdés rendezése nemcsak a fürdőhelyre menő és az üdülőhelyeket felkereső, azokra rászoruló közönség szempontjából, egészségügyi szempontokból fontos, hanem fontos az ottani lakosság gazdasági szempontjaiból is, amit majd tárgyalásaink folyamán mások és talán szerény magam is bőbebben kifejtünk. Kétségtelen az is, hogy nagy perspektíva nyílik meg külkereskedelmi mérlegünk megjavítása szempontjából. Nem arra gondolok, hogyha sikerül fürdőhelyeinket a mai életnek megfelelően modernizálni, egészségügyi berendezésekkel ellátni, akkor a külföld sokkal nagyobb számban fogja fürdőinket felkeresni, hanem főkép gondolok arra, hogy^ talán sikerül elérnünk azt, hogy megreformált egészségügyi berendezésekkel ellátott, vízvezetékkel, csatornázással felszerelt fürdőinket a magyar közönség i s szívesebben fogja felkeresni és talán elérjük azt, hogy az a népréteg, amely eddig állandóan külföldi fürdőkben keresett üdülést, talán visszaszokik a honi fürdőkhöz. Hogy ez mennyire fontos külkereskedelmi mérlegünk szempontjából is, erre vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy néhány statisztikai adatot állítsak egymás mellé, és ezeknek eredményéből próbáljuk megítélni, hogy mit jelent az idegenforgalom Magyarországon. Vannak szakférfiak, akik azt állítják, hogy évenként átlag 150.000 olyan vízumot váltanak ki az or s 708-ban, amelyeknek célja az hogy az illető küTfÖldön nyaraljon, vagy üdüljön. Ennek a 150.000 embernek kiadását évenként és személyenként 800 pengőben állapítva meg, kiderül, hogy évente 120 millió pengő az az összeg, amelv nvaralás címén Csonka-Magyarországból külföldre megy. 120 millió akkora összeg, amely több- mint az egész búzakívitelünknek pénzben kifejezett értéke. Ez talán a leg-pesszimisztikusabb számítás. Vannak azután talán kevesebb pesszimizmussal, de több realitással más adatok. Az Országos Statisztikai Hivatal 1927. évi adatai szerint Magyarországból 1927-ben 39 millió pengőt vittek ki külföldre nyaralás, üdülés címén, ezzel szemI ben ugyanezen címen csak 7 millió pengő jött
