Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-239

~A&* országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1929 'január 16-án, szerdán. 17 közigazgatási reform címen van előttünk, szintén enged már ennek a véleménynek, amikor a virilisek és a választottak mellett már utat és helyet enged a gazdasági érdekképviseleteknek is. Jövőben a törvényhatóság, a városok képviselőtestülete, a falusi képviselőtestület már nem csupán két tagozatból fog állani, hanem egy harmadikból is, a gazdasági érdekképviseletek kiküldöttei is ott fognak ülni. Ha tehát ez a fejlődés, mint ahogy ez a fejlődés, akkor nem szabad halogatnunk azt, hogy a magyar iparosság hozzájusson ahhoz a szervéhez, amelyet évtizedek óta táplál lelkében és meg akar valósítani. Én jelenthetem a t. Háznak, hogy igen súlyos küzdelmet folytat a magyar iparosság ezért az eredményért, mert érzi és tudja nagyon jól, hogy addig nem lehet súlya ebben az országban, addig nem lehet tekintélye, míg nem lesz országos érdekképviselete, amely ott van mindenkor, amikor az iparosérdekeket meg kell védeni. Mélyen tisztelt uraim! Ezt az mutatja a legszebben, hogy a miniszter úr kérdéseire az egész országban az ipartestületek egymásután kelnek fel, egymásután úgyszólván egyhangúlag foglalnak állást a magyar Kézműipari Kamara mellett. (Ügy van! jobbfelől.) Eddig 35 ipartestület foglalt állást. Ezek közül csak öt volt olyain. amely a Kézműves Kamara ellen szavazott. Ez az arány maradt meg végig, és információim alapján meg vagyok róla győződve, hogy ebben az országban a 3600 ipartestület közül közel 300 fogja kimondani a Kézműves Kamara szükségességét. (Az elnöki széket Pufcy Endre foglalja el.) Amikor ilyen arányt látunk, afkkor nem szabad a magyar törvényhozásnak ölhetett kezekkel nézni azt a küzdelmet, amelyet a magyar kézműiparosság folytat ennek a jogoá kívánságának megvalósításáért. Amikor a legerősebb fegyvert szegezték a magyar iparossággal szembeni hogy: tudja-e vállalni a kamarai illetéket, akikor a nyomorúsága közepette is azt mondta, hogy, igenis, vállalja. Ez az öntudatra ébredésének a legnagyobb fokát mutatja. (Ügy van!a jobboldalon.) Azt azonban egy törronyjavaslatnál sem cselekedték meg, hogy népszavazást rendeltek volna el és megkérdezték volna, hogy kell-e ez, vagy amaz az iparosnak; amikor például a forgalmiadót szavaztuk meg. Amikor a szociális terheket tettük rá az iparosságra, vájjon megkérdeztük-e, hogy vállalja-e ezeket a szociális terheket? A magyar iparosságban tehát az a hangulat lett úrrá, hogy a magyar kormányzat az iparosság ellen van. Éppen azért kérem a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogyha módja lesz válaszolni, jelentse ki, hogy nem ellensége a Kézműves Kamarának, sőt azt szükségesnek tartja, amint számtalan nyilatkozata is biaonyítia ezt Szűkség van a Kézműves Kamarára, hiszen ezt a kereskedelemügyi miniszter is kijelentette néhányszor a magyar parlament előtt. Kik vannak ellene a más-yar Kézműves Kamarának? A Kereskedelmi Kamarák, amelyeknek úgyszólván minden titkára künm mozog vidéken és próbálja az iparosság vezetőit rávenni arra, hogy foglaljanak állást a Kézműves kamara ellen. Előttem mondották akárhány kamarai titkárnak, -hlögy : az uraik 20—30 év óta nem voltak +künn az ipartestületekben, most pedig egyszerre észreveszik a magyar iparosságot. Ezetket a tényeket letagadni nem lehet. A másik dolog pedig az, hogy előkelő fizetésű urak, például Szávay Gyula, a Kereskedelmi Kamara főtitkára 32.000 pengő fizetést élvez, tehát annyit kap, mint a magyar minisz^ terek. Az egyszerű titkárok 24.000 pengőt kapnak, tehát többet, mint a magyar államtitkárok, (Ügy van! a jobboldalon.) a portás többet kap, mint a miniszteri titkár és vannak altisztek, akik többet kapnak, mint az ezredesek. (Jánossy Gábor: Miből kapják? Honnan?) Az iparosság pénzéből is. (Malasits Géza: Nem az égből pottyan le! Manna csak egyszer hullott, akkor is osato a zsidóknak!) Erkölcstelenség tehát, hogy ezek az urak, akik érdekelve vannak a dologban, teljes erővel próbálják az iparosságot letörni. Meg vagyok győződve arról, hogy hiába igyekeznek? az iparosságot letörni; az iparosság öntudata sokkal nagyobb fokon áll, semhogy ezt el tudnák érni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ha ma felhasználtam az alkalmat, ezt csak azért tettem, hogy a kormányzatnak módot adjak arra, hogy a tisztességes, becsületes iparosság mellett szólaljon fel, hiszen az iparosságnak becsülteles céljai vannak, az iparosság nem ellensége sem az államnak, sem a kormányzatnak. Kérem a kormányt és a kereskedelemügyi miniszter urat, cáfolja meg azokat, akik vele szemben és az ő szavaival visszaélve, azt hirdetik az egész országban, hogy a kormány a Kézműves Kamarával szemben foglalt állást. A kormány nyilatkozatai azt igazolják, hogy igenis, elismerte a magyar iparosságnak ezt a törekvését (Ügy van! a jobboldalon.) s azt ké-. renr a kereskedelemügyi miniszter úrtól, válaszoljon^ iïe ntekeim, hanem az iparossáignak arra a kérdésre, hoPT megváltozott-e a kereskedelemügyi miniszter űr álláspontja a Kézműves Kamara felállításának szükségességére vonatkozólag.

1 a kormánynyilatkozat ellenére? Tisztelettel kérem a választ interpellációmra. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) '•• ' Elnök:-"Az interpelláció kiadátik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következik Pey

er Károly képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Interpellációi a 'kereskedelemügyi miniszter úrhoz. f Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a szombathelyi gyufagyárban a munkások életbiztonsága a gyárigazgatóság különféle intézkedései folytán veszélyeztetve van? Van-e tudomása a miniszter úrnak azon tűrhetetlen bérekről, amelyek ezen gyufagyárban vannak? - Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intézkedni, illetve az iparfelügyelőt utasítani, hogv ezen gyárban a munkásod életét veszélyeztető állapotokat szüntesse meg?» Elnök: Az interpelláló kénviselo urat illeti a szó. (Fábián Béla: Hol a kereskedelemügyi miniszter úr? Nem volt elég az egyhónapos szünet? — Jánossy Gábor: A hivatalában dolgozik! — Zaj.) Csendet Ikérek, képviselő urak, Méltóztatnák látni, hogy a szokottnál korábban tértünk át az interpellációkra és így a miniszter uraknak, akik már értesítve letteik, még nem volt módjukban a Házba bejönni, de már útban vannak. Kérem Peyer képviselő urat, méltóztassék interpellációját előterjeszteni.