Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-239

~A&* országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1929 'január 16-án, szerdán. 17 közigazgatási reform címen van előttünk, szin­tén enged már ennek a véleménynek, amikor a virilisek és a választottak mellett már utat és helyet enged a gazdasági érdekképviseletek­nek is. Jövőben a törvényhatóság, a városok képviselőtestülete, a falusi képviselőtestület már nem csupán két tagozatból fog állani, ha­nem egy harmadikból is, a gazdasági érdek­képviseletek kiküldöttei is ott fognak ülni. Ha tehát ez a fejlődés, mint ahogy ez a fejlő­dés, akkor nem szabad halogatnunk azt, hogy a magyar iparosság hozzájusson ahhoz a szer­véhez, amelyet évtizedek óta táplál lelkében és meg akar valósítani. Én jelenthetem a t. Ház­nak, hogy igen súlyos küzdelmet folytat a ma­gyar iparosság ezért az eredményért, mert érzi és tudja nagyon jól, hogy addig nem lehet súlya ebben az országban, addig nem lehet te­kintélye, míg nem lesz országos érdekképvise­lete, amely ott van mindenkor, amikor az ipa­rosérdekeket meg kell védeni. Mélyen tisztelt uraim! Ezt az mutatja a legszebben, hogy a miniszter úr kérdéseire az egész országban az ipartestületek egymásután kelnek fel, egymásután úgyszólván egyhangú­lag foglalnak állást a magyar Kézműipari Ka­mara mellett. (Ügy van! jobbfelől.) Eddig 35 ipartestület foglalt állást. Ezek közül csak öt volt olyain. amely a Kézműves Kamara ellen szavazott. Ez az arány maradt meg végig, és információim alapján meg vagyok róla győ­ződve, hogy ebben az országban a 3600 ipartes­tület közül közel 300 fogja kimondani a Kéz­műves Kamara szükségességét. (Az elnöki széket Pufcy Endre foglalja el.) Amikor ilyen arányt látunk, afkkor nem szabad a magyar törvényhozásnak ölhetett kezekkel nézni azt a küzdelmet, amelyet a ma­gyar kézműiparosság folytat ennek a jogoá kívánságának megvalósításáért. Amikor a leg­erősebb fegyvert szegezték a magyar iparos­sággal szembeni hogy: tudja-e vállalni a ka­marai illetéket, akikor a nyomorúsága köze­pette is azt mondta, hogy, igenis, vállalja. Ez az öntudatra ébredésének a legnagyobb fokát mutatja. (Ügy van!a jobboldalon.) Azt azon­ban egy törronyjavaslatnál sem cselekedték meg, hogy népszavazást rendeltek volna el és megkérdezték volna, hogy kell-e ez, vagy amaz az iparosnak; amikor például a for­galmiadót szavaztuk meg. Amikor a szociális terheket tettük rá az iparosságra, vájjon meg­kérdeztük-e, hogy vállalja-e ezeket a szociális terheket? A magyar iparosságban tehát az a hangu­lat lett úrrá, hogy a magyar kormányzat az iparosság ellen van. Éppen azért kérem a ke­reskedelemügyi miniszter úrtól, hogyha módja lesz válaszolni, jelentse ki, hogy nem ellensége a Kézműves Kamarának, sőt azt szükségesnek tartja, amint számtalan nyilatkozata is biao­nyítia ezt Szűkség van a Kézműves Kamarára, hiszen ezt a kereskedelemügyi miniszter is ki­jelentette néhányszor a magyar parlament előtt. Kik vannak ellene a más-yar Kézműves Ka­marának? A Kereskedelmi Kamarák, amelyek­nek úgyszólván minden titkára künm mozog vidéken és próbálja az iparosság vezetőit rá­venni arra, hogy foglaljanak állást a Kézmű­ves kamara ellen. Előttem mondották akár­hány kamarai titkárnak, -hlögy : az uraik 20—30 év óta nem voltak +künn az ipartestületekben, most pedig egyszerre észreveszik a magyar iparosságot. Ezetket a tényeket letagadni nem lehet. A másik dolog pedig az, hogy előkelő fize­tésű urak, például Szávay Gyula, a Kereske­delmi Kamara főtitkára 32.000 pengő fizetést élvez, tehát annyit kap, mint a magyar minisz^ terek. Az egyszerű titkárok 24.000 pengőt kap­nak, tehát többet, mint a magyar államtitká­rok, (Ügy van! a jobboldalon.) a portás többet kap, mint a miniszteri titkár és vannak altisz­tek, akik többet kapnak, mint az ezredesek. (Jánossy Gábor: Miből kapják? Honnan?) Az iparosság pénzéből is. (Malasits Géza: Nem az égből pottyan le! Manna csak egyszer hullott, akkor is osato a zsidóknak!) Erkölcstelenség tehát, hogy ezek az urak, akik érdekelve vannak a dologban, teljes erő­vel próbálják az iparosságot letörni. Meg va­gyok győződve arról, hogy hiába igyekeznek? az iparosságot letörni; az iparosság öntudata sokkal nagyobb fokon áll, semhogy ezt el tud­nák érni. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ha ma felhasználtam az alkalmat, ezt csak azért tettem, hogy a kormányzatnak módot ad­jak arra, hogy a tisztességes, becsületes ipa­rosság mellett szólaljon fel, hiszen az iparos­ságnak becsülteles céljai vannak, az iparosság nem ellensége sem az államnak, sem a kor­mányzatnak. Kérem a kormányt és a kereskedelemügyi miniszter urat, cáfolja meg azokat, akik vele szemben és az ő szavaival visszaélve, azt hir­detik az egész országban, hogy a kormány a Kézműves Kamarával szemben foglalt állást. A kormány nyilatkozatai azt igazolják, hogy igenis, elismerte a magyar iparosságnak ezt a törekvését (Ügy van! a jobboldalon.) s azt ké-. renr a kereskedelemügyi miniszter úrtól, vála­szoljon^ iïe ntekeim, hanem az iparossáignak arra a kérdésre, hoPT megváltozott-e a kereskede­lemügyi miniszter űr álláspontja a Kézműves Kamara felállításának szükségességére vonat­kozólag. 1 a kormánynyilatkozat ellenére? Tisztelettel kérem a választ interpellá­ciómra. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) '•• ' Elnök:-"Az interpelláció kiadátik a kereske­delemügyi miniszter úrnak. Következik Pey er Károly képviselő úr in­terpellációja. Kérem a jegyző urat, szívesked­jék azt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «In­terpellációi a 'kereskedelemügyi miniszter úr­hoz. f Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a szombathelyi gyufagyárban a munká­sok életbiztonsága a gyárigazgatóság külön­féle intézkedései folytán veszélyeztetve van? Van-e tudomása a miniszter úrnak azon tűrhetetlen bérekről, amelyek ezen gyufagyár­ban vannak? - Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intéz­kedni, illetve az iparfelügyelőt utasítani, hogv ezen gyárban a munkásod életét veszélyeztető állapotokat szüntesse meg?» Elnök: Az interpelláló kénviselo urat illeti a szó. (Fábián Béla: Hol a kereskedelemügyi miniszter úr? Nem volt elég az egyhónapos szünet? — Jánossy Gábor: A hivatalában dol­gozik! — Zaj.) Csendet Ikérek, képviselő urak, Méltóztatnák látni, hogy a szokottnál koráb­ban tértünk át az interpellációkra és így a mi­niszter uraknak, akik már értesítve letteik, még nem volt módjukban a Házba bejönni, de már útban vannak. Kérem Peyer képviselő urat, méltóztassék interpellációját előterjeszteni.

Next

/
Thumbnails
Contents