Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-247

Az országgyűlés képviselőházának 2'. között nem volna érdektelen és tanulság nélkül való, hogy kimutassam azt az összefüggést, amelyet a statisztika régen megállapított és amely fennáll a földbirtokmegoszlás, tehát a földbirtokpolitika és a népesedés, mégpedig úgy a népszerűség, valamint a népszaporodás között. Nem. akarom untatni a t. Házat a statisztika a ma mindennap használt szolgálatainak felsorolásával, amelyekkel lépten-nyomon találkozunk a hétköznapi életben, hiszen, ha valamely község iskolát, iárásbíróságot, adóhivatalt, vasútállomást vasry vásár jogot kér, kívánságát a statisztikai adatoknak óriási tömegével szokta alátámasztani. T. Ház! Befejezésül csak arra akarok még rámutatni, hogy Trianon égbekiáltó igazságtalanságai ellen is leghathatósabb fegyver éppen a statisztikai szolgálat. A statisztika mutatta ki azt, hogy a nemzeti államok kialakításának és a nemzetiségi önrendelkezési elvnek ürügye alatt három és félmillió magyart szakítottak el tőlünk azért, hogy a történelmi Magyarországnál még sokkal kevertebb népességű új államokat hozzanak létre. Egy tekintet megmutatja, hogy Cseh-Szlovákiában a csehek 50%-át sem teszik a népességnek, hogy Jugoszláviában a szerbek csak 40%-ot alkotnak, pedig a történelmi Magyarországon a háború előtti utolsó népszámlálásnál a magyarság már 55%-ot alkotott. Es a statisztikus az, aki a maga tárgyilagos adatainak ismeretében joggal kérdheti, bármily képtelenségnek is tetszik az, hogyha az Európa sorsát intéző hatalmak nemzeti államokat akarnak, miért nem gondolnak arra, hogy a három fajú Svájcot népessége szerint német, francia és olasz Svájcra darabolják; vagy miért nem gondoltak arra, hogy Belgiumot vallon és flamand lakossága szerint kettészakítsák? Úgy-e, még gondolatnak is szörnyű, pedig méltóztassék elhinni, hogy a nemzetiségi territoriális elv keresztülvitele Magyarországon még ennél is képtelenebb, mert Magyarországon a fajkeveredés egész a községekig lemegv. Magyarország községeinek 40%-a, sőt az általam legjobban siratott Erdélyben a községeknek több, mint 50%-a vegyesnyelvű, vagyis olyan község volt, ahol két, helyenként három, sőt négyfajta nép lakott évszázadok óta békés boldogságban. Bővebben kifejtettem én ezeket az adatokat abban a memorandumban, amelyet évekkel ezelőtt gróf Apponyi Albert megtisztelő^ felszólítására készítettem Anglia egykori bécsi nagykövete, lord Bryce számára, aki, mint annyi más nemes honfitársa, nagy megértéssel viseltetik a magyarok igazsága iránt. Ugyanott az én igen t. barátomnak, hivatali tanítványomnak, a Statisztikai Hivatal nagyérdemű igazgatójának: Kovács Alajosnak adataival rámutattam arra is, hogy a háború előtt a, szerbek három helyen laktak: a magyar anyaországban, a Dráván túl: Horvát-Szlavonországban és a független szerb királyságban. És t. Ház, az elnyomott, — itt méltóztassék gondolatban, idézőjelek közé tenni az «elnyomott» szót —• az elnyomott magyarországi szerbek 49%-a tudott írni-olvasni, a horvát-szlavonországbelieknek 32%-a, a szerb királyságbeli szer* beknek pedig 20%-a. Mentől távolabb estek tehát a szerbek a magyar centrumtól és mentől nagyobb önállósággal bírtak, annál több volt közöttük az analfabéta. Éppen így Erdélyben az erdélyi oláh újoncok 70%-a tudott írniolvasni, a regátbeli, a román királyságbeli újoncoknak pedig 59%-<a. Ez nem lep meg senkit, hiszen mindenki tudja, hogy Románia ér'. ülése 1929 február 1-én, pénteken. 247 telmiségi importra szorul és fog is még szorulni sok ideig. Azért hoztam fel mindezeket, hogy méltóztassék látni, hogy a magyarság kulturális felsőbbségét és kulturális hivatottságát Európa keletén kötetekkel sem lehetne jobban jellemezni, mint ezzel az egynehány, a maga helyén megfelelően alkalmazott számadattal. Ebből pedig az következik, hogy meg kell érdeme szerint becsülnünk, munkásságában támogatnunk, megfelelő szervezettel ellátnunk, erkölcsi és anyagi erővel felruháznunk a statisztikát, mint állami életünk irányításának és igazságunk nemzetközi érvényesítésének egyik legfontosabb eszközét. Minthogy pedig a javaslat ezt a célt sikerrel szolgálja, azt örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jooboldalon és középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernőt Bródy Ernő: T. Képviselőház! Nagy élvezettel hallgattam a mélyen t. előttem szóló képviselőtársam fejtegetéseit. Ö úgyis mint a parlamentnek egyik legkiválóbb szónoka, úgyis, mint szakférfiú, mindig a legnagyobb figyelemre tarthat számot. (Ügy van! a középen.) Éppen ezért legelsősorban azt a pontot keresem, amelyben teljesen egyetértek vele és ez a pont, amely beszédének utolsó részére vonatkozik, az, amikor a magyar igazságot kereste és a magyar igazság érdekében ezt a statisztikai adatgyűjtést a legfontosabbnak jelezte. Ebben a tekintetben teljes mértékben egy vagyok az én igen t. képviselőtársammal, mert minden alkalom, minden mód, minden . eszköz, amellyel a mi szörnyű szerencsétlenségünket és azt az igazságalanságot, amelyet a magyar nemzettel szemben elkövettek, reparálni és megvilágítani lehet, alkalmas lehet arra, hogy a nemzeteknek, a nemzetközi közönségnek szemé ben bennünket rokonszenvre méltó és érdemessé tegyen. Ebben a tekintetben tehát a mélyen t. képviselőtársammal teljesen egyetértek. Más kérdés most az, hogy vájjon az a körülmény, amely ebben a javaslatban jelentkezik, amelyet mélyen tisztelt képviselőtársam mellékesnek jelez, hogy tudniillik ez az egész Statisztikai Hivatal a miniszterelnök úrnak hatáskörébe utaltatik át, megfelel-e ennek. Ebben a tekintetben méltóztassék megengedni t. képviselőtársam, hogy hivatkozzam nem magamra, hanem egy kiváló statisztikusra, Laky Dezső műegyetemi tanárra, aki a következőket mondja ebben az irányban: (olvassa): «Tartok tőle, hogy a külföldön, ahol még akkor is perbeszálltak a magyar statisztikai adatok hitelességével, amikor a gyanú árnyéka se fért azokhoz, friss buzdítást nyernek a hitelrontók munkájukban, ha magunk is alapot adnánk arra a feltevésre, hogy a statisztika irányításában immár eminenter politikai szempontok is szerepet nyernek.» (Kenéz Béla: Méltóztassék Benest megkérdezni. Cseh-Szlovákiában is Benes alá tartozik! — Simon András: Az ilyen nyilatkozatok adnak tápot a gyanúnak!) Bocsánatot kérek, ez egy statisztikusnak, egy egyetemi tanárnak nyilatkozata. (Simon András: Elég baj. Meggondolhatta volna!) ö azt mondja, hogv «olyan időpontban, amikor a gazdasági problémák uralják a statisztika egész birodalmát, a legfőbb politikai tényezőt állítjuk a statisztikai szolgálat fölébe». Ezt ő nem tartja helyesnek. Én tehát mint laikus, igazán nem tudok most már eligazodni, mert az, amit a mélyen t. képviselőtársam az ő előadá-