Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-237
8 Az országgyűlés képviselőházának 237. Nincsen tehát semmiféle szempontból semminő kiélezett oldala ennek az intézkedésnek, és én valóban meg sem tudom érteni azt az érzékenységet, hogy amikor arról van szó, hogy ebben az ülésteremben nyilvánvalóan nem szabad másnak bent lennie, mint az országgyűlés tagjainak s amikor az egyik oldalról, a bejáró ajtónál, ezt éppen a képviselő urak szabad mozgása érdekében biztosítani kívánjuk (Kabók Lajos : Nem panaszkodtunk! — Györki Imre: Eddig nem volt rá szükség !), intézkedésemet kifogásolni méltóztatnak. Egyszerűen azt akarjuk meggátolni, hogy arra jogosulatlan személyek oda bemehessenek. Én ezt az intézkedést fenn fogom tartani (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) és kijelentem — tisztán csak azért, hogy a nagy nyilvánosság előtt szereplő esetleges ferde beállításokkal szemben a tényállás tisztáztassék, — hogy mostani intézkedésem csak egészen csekély mértékben való visszaállítása annak a régi jogállapotnak, amely hosszú éveken, évtizedeben keresztül fennállott, hogy tudniillik mind a két keresztfolyosó el volt zárva mindenki elől, aki nem tagja az országgyűlésnek. Az ellen, hogy egy ilyen csekély mértékben való helyreállítása a régi jogállapotnak teljesen indokolatlanul, egyoldalúlag, sőt azt merem mondani, rosszindulatúkig és elferdítve magyaráztassék, tiltakozom és azért adtam módot arra, hogy — bár a házszabályok keretébe nem egészen beillő módon — a tisztelt képviselő urak ezt a kérdést itt felvethessék, hogy válaszképpen megállapíthassam a most elmondottkat. (Bródy Ernő: Ne bántsák a sajtót ! — Derültség jobbfelöl és a középen.) Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy ha valaki tudja becsülni a sajtó nagy hivatását, úgy az én vagyok és távol áll tőlem, hogy bármi tekintetben olyan intézkedést tegyek, amely a sajtónak működését, vagy a nyilvánosságot korlátozza. Ha valaki nekem meg tudná magyarázni, hogy a sajtó azon az egy elzárt kis folyosón miféle közérdekű működés kifejtésétől esik el, akkor szó lehetne róla, hogy ezt az intézkedést módosítsam. (Fábián Béla: Gessler-kalap !) Kérem, ha a t. képviselő úr Gessler-kalapot akar látni, akkor gondolatvilágából nem tudom kitörölni azt, hogy ne támasszon fel önmagának kísérteteket. (Ügy van! jobbfelöl.) T. Ház ! Ebben a kérdésben egyéb nyilatkozatot nem szándékozom tenni sem itt, sem másutt a nyilvánosság előtt, sem intézkedésemet nem szándékozom megváltoztatni. (Helyeslés jobb felöl és a középen.) Újból hangsúlyozom a képviselő urak felszólalásával szemben azt is, hogy nekem senki sem hozta tudomásomra hivatalos helyről, hogy a sajtószindikátus előttem kifejezésre juttatott megnyugvását bármilyen okból megváltoztatta volna. Teljesen méltatlannak is találom azt a támadást, amelyet az én jóbiszemű magatartásommal szemben harmadik személyek — nem a képviselő úr, — esetleg olyanok, akiknek a képviselő úr információját köszönheti, ebben a kérdésben elkövettek. Hitelesítették : Nánássy Andor s. k. naplóbiráló'bi ütése 1928 december 20-án, csütörtökön. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének ... (Fábián Béla: Kérem, én jelentkeztem l) Milyen címen kíván a képviselő úr szólani? Fábián Béla: Félreértett szavaim helyreigazítása címén! (Felhiáltások jobbfelől: Nem értettük félre! Ki értette félre?)' E.nök: Tessék! Fábián Béla : T. Képviselőház! Én az előbb felszólaltam (Györki Imre: Akartál!), illetőleg fel akartam szólalni (Györki Imre: így a helyes!) és őszintén megvallva ezt a kérdést illetőleg ugyanazokat akartam elmondani (Simon András : El nem mondott félreértett beszéd ! — Derültség jobbfelöl.), amiket Pakots t. képviselőtársam már elmondott. Most a magam részéről nem beszélek más témáról, mint ami az én napirendi feliratkozásomnak tulajdonképpeni célja volt, hogy tudniillik a Ház kérjen pardont a karácsonyi ünnepekre, a karácsonyi ünnepek előtti és utáni időre, mondjuk január 15-éig, hogy az országban ez alatt ne legven árverés, transzferálás és végrehajtás az adózókkal szemben. Elnök : A képviselő úr, azt hiszem, saját megállapítása szerint sem beszél a tárgyhoz. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Fábián Béla : Én, t. Képviselőház, módot kerestem és keresek arra, hogy itt az ország egész közvéleménye előtt megszólaltassam a Képviselőházat. Elnök : A t. képviselő úr — s azt hiszem, hogy teljesen tisztában van vele a képviselő úr is — csupán ezt a mondatot óhajtotta valamilyen formában elmondani, de azt én semmi körülmények között meg nem engedhetem, hogy egy új ülésszak kezdetén a Ház egy teljesen helytelen joggyakorlatot kezdjen. Fábián Béla : Hát. t. Ház ... Elnök : Én appelláíok a képviselő úr jogászi mivoltára és jogászi belátására, ne méltóztassék tehát ezt a kérdést feszegetni. Fábián Béla : T. Képviselőház ! Meghajlom az elnök úr személye előtt ; az új házszabályokat nem tartom helyeseknek, de azokkal szemben is kénytelen vagyok deferálni, ellenben meghajlom azon piedesztál előtt, amelyen az elnúk úr ül. (Helyeslés jobbfelől.) Én csak azt szeretném, ha ez a mondat eljutna innen a Háaból a pénzügyminiszter úrhoz és a pénzügyi adminisztrációhoz. Elnök : Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a mai ülés jegyzőkönyvét felolvasni ! Fitz Artur jegyző (olvassa az ülés jegyzökönyvét.) Elnök : Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre ? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Mielőtt még szétoszlanánk, a t. Háznak, t. képviselőtársaimnak kellemes karácsonyi ünueteket és boldog új évet kívánok! (Éljenzés jobbfelől és a közéoen, — Felkiáltások : Éljen az elnök !) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 10 perckor.) Szabó Zoltán s. h. i tagok.
