Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 163 a célt szolgálja, hogy felhívjam a kereskedelmi kormány figyelmét azokra a szomorú állapotokra, amely szomorú állapotok közt a munkanélküli munkásság van. Kérem a kereskedelmi kormányt, hogv a közérdekű munkákat és főkép azokat a munkákat, amelyek a kereskedelmi tárca körébe tartoznak, minél előbb kiadni szíveskedjék. Elnök : A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Malasits képviselő írnak igaza van. Hosszú a téma, amelyet a költségvetési vitában talán igen, de egy ilyen interpelláció keretén belül nem lehet elintézni. Különösen nem lehet elintézni akkor, amikor csak saját csekélységemre még 16 darab interpelláció vár. Ügy, hogy csak a következőket vagyok bátor megjegyezni. (Propper Sándor : Jó ha egy kis munka is jár a hivatallal!) A költségvetésben beruházásokra rendelkezésre áll kereken a Máv.-nál 22 millió, utakra 20 millió, tehát összesen 42 millió, és a postánál 18 millió pengő, tehát összesen 60 millió pengő. 60 millió pengő ebben az országban óriási nagy pénz és én abszolúte nem helyezkedhttem arra az 1918-as és 1919-es állapotra, hogy ne nézzük azt, mibe kerül valami, hanem menjünk neki bolond fővel a falnak. (Kabók Lajos : Mennyit költöttek Lillafüredre %) Ügy, hogy ebben az évben nagyon meg kell nézni, mire fordíttatik ez a 62 millió pengő. (Zaj. — Peyer Károly : 1918-nak köszönhetik, hogy itt vannak! Meddig akarnak ebből élni ? — Kuna P. András : Maguk is annak köszönhetik, hogy itt vannak! — Krisztián Imre: És hogy kevesebben vannak itt, mint szeretnék! —Zaj .) A 22 millióból a Máv.-nál a mai napig kiadtunk 20 milliót. Mivel pedig ez az összeg június végéig szól (Zaj.), a hátralévő hónapokra már csak két milliót tartottunk vissza. Vagyis a munkálatok kocsikra, mozdonyokra, motorkocsikra és így tovább, állomásbiztosításra kiadattak. Az utaknál és hidaknál 20 millióból kiadatott 18,500.000 pengő. Ettől égés/

en különválasztva, most folyik a versenytárgyalás az útépítésre és ezek a munkálatok a legrövidebb idő alatt ki lesznek adva. A postánál rendelkezésre áll 18 millió, ebből ki van adva 11*6 millió, úgyhogy minden megtörtént, hogy azok az összegek, amelyek rendelkezésre állanak, ki is kerüljenek. Én inkább azt sajnálom, hogy már csaknem mindent kiadtunk és a hátralévő hónapokra már csak ilyen kevés áll rendelkezésre. Ennyit a kérdés első részére. A második részre, az új beruházásokra vonatkozólag én csak azt akarom szemneállítani, hogy micsoda folytonos vádak hangzanak el a nagy feleslegekről. A feleslegek mind beruházásokra mentek és most egyszerre megint azt halljuk, hogy még többet kell beruházni, ami azt jelenti (Kabók Lajos: Nem úgy kell beruházni, ahogy eddig beruháztak !), hogy még további feleslegek kellenek. Ez olyan dolog, amit én nem fogadhatok el egészen komolynak, (Propper Sán-, dor: Ne fúrják be a földbe Lillafüreden a pénzt!) A helyzet az, hogy a kormány igenis, mindent elkövet a beruházási tevékenység érdekében, de természetesen tekintettel van egyébként a pénzügyi viszonyokra is. Ami azokat az ajánlatokat illeti, hogy belföldi tőke áll rendelkezésre ezekre a beruházásokra, azt mi igenis tudomásul vettük és a legkomolyabb tárgyalások folynak a pénzügyminiszter úrral éppen ebben az irányban, és az egész hitelprobléma megoldása az, ami őt elsősorban foglalkoztatja. (Kabók Lajos közbeszól.) De ez nem olyan téma, amit egy interpelláció keretében el lehet intézni. Kérem válaszomat tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza : T. Képviselőház! A miniszter úr, azt hiszem, a hangulat hatása alatt velem szemben is 1918-cal példálódzóit. Bátor vagyok a miniszter urat figyelmeztetni arra, hogy az analógia teljesen azonos, 1918-ban a kereskedelemügyi kormány az akkori viszonyok hatása alatt nem tudta magát elhatározni arra, hogy nagyobb munkákat gyorsan véghez vigyen, mert az idő s a körülmények olyanok voltak (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Én 1919 et is említettem!), hogy halomra döntötték a kalkulációkat 24 óra alatt, s nem különben a külpolitikai helyzet is olyan volt, hogy semmit sem lehetett csinálni, ennélfogva nem áll fenn az a vád, hogy 1918-ban egészen vaktában, az ország kárára egészen haszontalan beruházások történtek volna. Ha történtek volna is, akkor is az idő parancsolta volna azokat. Tessék csak visszaemlékezni — hiszen a történelmi könyvekben olvassuk, — hogy 1848-ban Bécsben, amikor a bécsi forradalom kitört, az akkori kormány a munkanélkülieket kirendelte a Schmelzre és ott árkot ásatott velük. Mindenki, aki árkot ásott, kapott naponta egy forintot. Másnap ezután ezt az árkot betömték és megint újra ásták s megint kaptak egy forintot, mert az akkori reakciós kormány, amely annyira még sem volt reakciós, mint a mai kormányok, belátta, hogy a munkanélküliség nemcsak az egyénre káros és veszedelmes, hanem káros és veszedelmes magára a társadalomra is és ha valamelyes áldozatot kell is hozni megszűntetésére, azt is meg kell hozni, csak azért, hogy azokon a munkanélkülieken keresztül a társadalom ne szenvedjen. Azt mondja a miniszter úr, hogy 60 millió pengő a beruházás. Én többet mondok ! Én azt mondtam, hogy 1924 óta több mint 800 millió. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Nálam 1) Csakhogy ezek láthatatlan beruházások, amelyeknek nyomán alig fakad munkaalkalom. Ez a nehézség ! Mi is prédikáljuk beszámoló gyűléseinken, hogy a kormány 800 milliót költött beruházásokra, de abból munkaalkalom vajmi kevés van. Mondom éppen ez a nehézség. Azt méltóztatott mondani, hogy a postaberuházásokra ennyit meg ennyit költött. Ennek túlnyomó része anyag, kábelek, amelyeket a föld alá fektettek, ami igen kevés munkaalkalmat ad, mert a kábeleket gépek készítik, fóldberakásukhoz pedig alig kell ember. Ellenben postapaloták, új postaépületek emelése és a meglévő félig kész postaépületek befejezése^ a posta-, táviró-, rádióberendezések tökéletesítése terén és a budapesti automata-centrálé kiépítése terén bizony nagyon kevés történik s ami történik is, csigalassúsággal történik. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Annyi történik, amennyit 11,600.000 pengőből meg lehet csinálni !) A miniszter úr válasza nem elégít ki, mert a munkanélküliek ebből egy falat kenyeret nem kapnak. Ezenkívül sajnálattal nélkülözöm válaszát a hidakra nézve is, amelyet pedig az érdekelt lakosság igazán érdeklődéssel vár s ezért válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök : A miniszter úr nem kíván nyilatkozni. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Meg történik.) Többség A Ház a választ tudomásul vette. Következik Malasits Géza képviselő úr második interpellációja. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : «Interpelláció 23«