Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-245
148 Az országgyűlés JcépviselöházánaJc Arra kérem a miniszter urat, hogy ezt a nyilatkozatot méltóztassék megtenni. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik!) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Szilágyi Lajos képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni ! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : «Interpelláció a m. kir. Miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása az igen t. miniszterelnök úrnak arról, hogy az Első Dunagőzhajózási Társaság alkalmazottai a legnyomorúságosabban fizettetnek, azok megélhetési színvonala mélyen a létminimum alatt van? Hajlandó-e a t. kormány a társaság vezetőségét a kormányhatalom rendelkezésére álló alkalmas eszközökkel arra bírni, hogy magyarországi alkalmazottai megélhetési lehetőségét legalább is az ausztriai, németországi, csehszlovákiai és jugoszláviai alkalmazottak életszínvonalára emelje és fzon tartsa? Hajlandó-e a t. kormány a munkaügyi kollektív szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítését ettől a vállalattól kikényszeríteni és ezzel a szerződés erejébe vetett hitet is megvédeni ? Hajlandó-e a t. kormány Csonka-Magyarország több, mint 100.000 főnyi magánalkalmazottjának védelmére a paritásos fizetésegyeztető hivatalt mielőbb felállítani, illetve a miniszterelnök úr debreceni beszédében kilátásba helyezett reformokat életbeléptetni ? Végül hajlandó-e a t. kormány a 28 év óta késlekedő kormánytartozást, a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot sürgősen előterjeszteni ?» Elnök : Az interpelláló képviselőt illeti a szó ! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Amint méltóztattak hallani, interpellációmat a miniszterelnök úrhoz intézem. Őhozzá intézem azért, mert a kereskedelemügyi miniszter urat minden tiszteletem és nagyrabecsülésem mellett is gyengének tartom azzal a hatalommal szemben, amely hatalom ellen interpellálok akkor, amikor a Dunagőzhajózási Társaságnak, illetőleg alkalmazottainak helyzetét teszem szóvá, és a miniszterelnök úrhoz kívánom intézni interpellációmat azért U, mert az ő egyik kormány Programm járói, egyik kormányigéretéről : a fizetésegyeztető hivatalok életbeléptetéséről is kívánok szólani (Farkas István : Ház határozat is van rá, mégsem csinálták meg!), végül egy olyan törvényjavaslatot sürgetek, amelyet évtizedek óta sürgetnek már az ellenzéki és a kormánypárti padokról egyaránt, értem ezalatt a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot. Kiindulok egy konkrét esetből, veszek egy olyan szívtelen, kegyetlen, ridegen önző és kapzsi vállalatot, amilyen vállalatról már szólott ma Vanczák János képviselőtársam. Ez semmit sem különbözik ettől, immoralitás tekintetében teljesen azonos színvonalon van a Duna Gőzhajózási Társaság igazgatósága azzal a vállalattal, amelyről képviselőtársam interpellált. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. Szilágyi Lajos : Ha erről a Duna Gőzhajózási Társaságról, amely ráadásul mindnyájunk bosszantására osztrák vállalat ( Jánossy Gábor : Mindent megmagyaráz !), szívem egész mélyéből szabadon nyilatkozhatnék, minden második szavamnál elnöki csengetés hangzanék el és felszólalásom olyan gyűlöletet támasztana megint az osztrákok ellen, amilyen gyűlölet jogosult minden magyar emberben, ha katonai kérdésekről van 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán, szó, vagy ha a háború alatt a magyar nemzet véráldozatára gondol. Erről a Duna Gőzhajózási Társaságról, erről az osztrák vállalatról itt már a megbélyegzés hangján beszéltünk akkor, amikor a magánalkalmazottak nyugdíjvalorizációs törvényjavaslatát tárgyaltuk és nem volt párt, nem volt képviselő, aki vette volna magának azt a bátorságot, vagy azt a hálátlan feladatot, hogy egy jó szót emelt volna e mellett a társaság mellett, mert ezt a társaságot a törvényhozás termében csak korholni lehet, ezt a társaságot csak megbélyegezni lehet innen a törvényhozás ülésterméből. Az akkori pénzügyminiszter úr, Bud János, kilátásba helyezte azt, hogyha észreveszi, hogy valamelyik vállalat a nyugdíjvalorizációs törvénnyel játszik, ha valamelyik vállalat a törvény megszavazását a maga önző, anyagi előnyére és az alkalmazottak rovására használja fel, akkor közbe fog lépni. (Csík József: Kijárás!) Itt hozok egy konkrét példát, a Duna Gőzhajózási Társaságot, amely perben áll nyugdíjasaival, nyugdíjasainak csak egyrészével egyezett ki, a másik részével perben áll és ezt a perbeli helyzetét csúf módon arra használja fel, hogy mindaddig, amíg a perben jogerős ítélet nincs a kezében, tényleges alkalmazottainak fizetését sem akarja rendezni. Ez rút visszaélés ! (Igaz, úgy van! jobbfelől.) Nem ezt akarta a törvényhozás akkor, amikor a nyugdíj valorizációs törvényjavaslatot megszavazta, nem azt akarta, hogy ez ürügyül szolgáljon viszont arra, hogy mivel a nyugdíj kérdéssel nincs tisztában a vállalat, tehát nem rendezi a tényleges állományúak járandóságát. Hogy méltóztassanak tudni, miről van szó, ennek a Duna Gőzhajózási Társaságnak van körülbelül 80 gőzhajója, 400 teheruszálya, számos kikötője és elevátor-berendezése, néhány hajógyára, csupán Budapesten van néhány bérpalotája, az ő tulajdona az ó-budai hajógyári nagy sziget, az egész nagy sziget, az ő tulajdonai a pécsi szénbányák, a Mohács-pécsi vasút, ingatlanai és nagyértékű vagyontárgyai vannak ezenfelül Bajorországban, Ausztriában, Csehországban, Jugoszláviában, Bulgáriában és Romániában, és érdekkörébe tartozik számos olyan vállalat, amelyet névleg nem említettem meg. Ez a vállalat a magyar kormány és a magyar törvényhozás türelme mellett meg merészeli tenni azt, hogy manapság a ténylegesek törzsfizetését nem rendezi, úgyhogy konkrét számadatokat felsorolva egy felügyelői rangban lévő, tehát felelősségteljes vezetőállást betöltő tisztviselőnek havi törzsfizetése cirka 20 pengő, hajóskapitánynak törzsfizetése cirka 15 pengő, gépüzem vezetőjének törzsfizetése havonta cirka 15 pengő, gőzhajókormányosnak a havi törzsfizetése 12 pengő, művezetőknek havi törzsfizetése 15 pengő. (Mozgás.) A többi járandóságot furfangosan és ravaszul pótlékok formájában adják. A törzsfizetésnek ez a számjegye azzal a furfangos operálással, ahogyan megmaradt az aranykoronák számjegye a papírkoronák számjegyei mellett, megmaradt akkor is, amikor a pengőszámításra tértünk át. Tehát a társaság nem hajlandó pengőben kimutatni, nem hajlandó pengőben megállapítani a törzsfizetést, hanem van egy ilyen a régi időből visszamaradt, csekély, koldusösszeg számbamenő törzsfizetési összeg és vannak különböző pótlékok. Ez tehát a helyzet a törzsfizetés kérdésében. A másik szégyenteljes helyzet a lakáskérdésben van- Nincsen olyan vállalat egész Magyarországon, de azt hiszem egész Európában sincsen olyan vállalat, amely a lakbérkérdést úgy magyarázza, mint ez a vállalat. Nem is hinné el valaki, aki nem merül el a részletekbe, ez a vállalat
