Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-245
142 Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. zal, hogy anyagot, munkabért az államépítészeti hivatal útján a népjóléti minisztérium állít oda az építkezéshez és az építkezés vezetőjének, vállalkozójának az anyagértéknek és munkaibérértéknek megfelelő százalékban adja meg azt a megszolgált bért, amelyet az építés vezetéséért ez a vállalkozó pályázatában a maga számara kikötött. Meg vagyok róla győződve, hogy a vállalkozónak is van esze és az államépítészeti hiva-' tálnak is van érzéke ahhoz, hogyha egy vállalkozó ilyen munka elvégzésére vállalkozik, az milyen százalékban, mennyi díjat számíthat fel magának. Ez abban a szerződésben, amelyet a vállalkozó annak a munkának elvégzésére kötött, kétségtelenül meg volt állapítva. Becsületes ember és becsületes vállalkozó úgy állítja be a maga szükséges jövedelmét az építkezésből, hogy szerződését szószerint betarthassa. Ebben az esetben azonban az történt, hogy ez a vállalkozó mellékesen akart magának hasznot biztosítani és ezt úgy iparkodott elérni, hogy az államépítészeti hivatalhoz benyújtott heti bérlistákat magasabb munkabérek, órabérek beállításával állította ki, mint amennyit ő a munkásoknak tényleg fizetett. Az államépítészeti hivatal teljes jóhiszeműséggel kifizette a vállalkozó által beállított munkabéreknek megfelelő hetibérkereseteket a munkásoknak. Jött aztán a vállalkozó és a munkásoktól azt a különbözetet, amely az általa beállított munkabérek és a munkásokkal való megegyezés alapján létrejött munkaibéreik között felmerült, a munkásoktól egyszerűen visszaszedte. Ez tehát erkölcstelen abból a szempontból is, hogy a vállalkozó a maga csalásába bevonta a munkásokat. De másik hátránya is volt ennek. Minthogy neki szüksége volt arra, hogy csalásához olyan munkások Jegyének, akik intelligencia dolgában nem 1 elég magasan állanak ahhoz, hogy ezt a csalást szó tárgyává tehessék, panasszal éljenek, beállítottak egészsen alacsony-rendű munkásokat. Ilyen alaesonyrendű munkások beállítása egyúttal azt is jelentette, hogy ez az építkezés a munkásoktól nem kapta meg azt az elsőrendű munkát, munkateljesítményt, munkaelvégzést, amelyre ilyen állami intézménynél szükség van. Nem mindegy az, hogy én szákembert állítok be vagy napszámost, akinek semmi szakértelme nincsen. Minthogy pedig őí vonakodott attól, hogy hozzáértő, elég- intelligens munkásokat állítson be, hogy csalásai ne legyenek leleplezve, ennélfogva alacsonyabb munkateljesítményű munkásokat állított munkába. így aztán a másik oldalon megkárosította a közt azzal, hogy silány, másod-harmad-negyedrangú munkát állított elő ennél a gyermekmenhelynél. ;• » ! ; i! I ; I! I ! : • , n : (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Bár interpellációm elmondásával elkéstem, mégis szükségét éreztem annak, hogy elmondjam, hos-y a jövőre nézve ilyen csalásoknak elejét vehessük. Mert kétszeres itten a hátrány. Egyrészt az államot károsítják anyagilag, másrészt erkölcsi károsodást idéznek elő azzal, hogy a vállalkozók az ilyen manipulációba, az ilyen csalásba bevonják azt az egyszerű szimpla munkást és így szereznek azután maguknak jogosulatlan hasznot, azt hi vén, hogy a közvagyon arra való, hogy aki ahhoz hozzájut, az aztán könyökig vájkáljon benne. Tehát — mondom — ebből a szempontból tartottam szükségesnek, hogy ezt itt elmondhassam. Ügy tudom, hogy a Vizsgálat annak ideién már megindult. Ez a vizsgálat már valószínűleg befejezést is nyert. Meg vagyok arról győződve, hogyha ezek a vádak — amelyek ott felmerültek és amelyeket az ott felvett jegyzőkönyvek, amelyek a kezemben vannak, igazolnak — bebizonyultak, akkor az a vállalkozó már meg is kapta azt a megtorlást, amelyet kiérdemelt. Mert hiszen a közmunkáik és a közvagyon nem arra való, hogy azt spekuláns vállalkozók kihasználva maguknak jogosulatlan hasznot szerezzenek. De az én szememben fontos ass is, hogy ha már visszaél az a vállalkozó az állam vagy a közhatóság- jóhiszeműségével, ebbe a svindlibe, ebbe a csalásba legalább ne vonja be a munkásokat, ne demoralizálja a munkásság helyes megértését azzal, hogy különböző fenyegetésekkel, a mindennapi száraz kenyér elvonásával fenyegetve kényszerítse őket arra, hogy neki az ilyen csalásban segítségére legyenek. Tisztelettel kéreni a népjóléti miniszter urat, szíveskedjék erre vonatkozólag nekem megnyugtató választ adni. Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláló képviselő úr ennek az úgynevezett visszaélésnek a velejét egészen helyesen mondotta el. Talán csak azt a részletet nem domborította ki, amely azt dokumentálná, hogy az államnak semmiféle szempontból sem volt kára. Nevezetesen az eset a következő. Az a vállalkozó, aki egy bizonyos átalányösszegért pályázat útján kapta az építési munkálatok vezetését, amint az építési munka előre haladt, kereseti igényeket jelentett be, mert hiszen mindegyik vállalkozó arra törekszik, hogy lehetőleg kevés tőkéje legyen immobilizálva és teljesen jogosan kéri a már végzett munka arányában a vállalati költségnek részletenkint való kifizetését. Az . ilyen kereseti igényben feltűntetik a munkabér összeget is a végzett munkával kapcsolatban. Megállapítást nyert, hogy ez a vállalkozó abból a célból, hogy^ nagyobb összeget kapjon ki az államkincstártól, a munkabéröszszegeket nagyobb mértékben számolta el, mint amilyen mértékben tényleg kifizettek az illető munka folyamán,. Végeredményben az államkincstárt kár nem érheti, mert hiszen akárhogyan manipulál a vállalkozó a kereseti öszszegekkel, nem kaphat többet, mint amennyi az elfogadott r vállalati Összeg. (Jánossy Gábor: A szerződés!) Ügy van. Eiunek következtében az államkincstárt pénzügyileg nem. érte veszteség. De nem érhette veszteség a teljesített munka szempontjából sem, mert hiszen minden egyes kereseti kimutatás alkalmával, amikor ezt érvényesíteni kívánják, szakszerűen felülvizsgálj áik a végzett munkát éppen az államépitészeti hivatal részéről. Ha tehát tényleg fennállana is az állítás, hogy kevéssé képzett munkásokkal dolgozót ez a vállalkozó, maga a munkateljesítmény, a munkaeredmény kifogástalan volt. Az államkincstárt tehát nem érte semmiféle kár. Ebbői^ következik t. Ház az, hogy nekem tulajdonképpen nincs auktorátusi jogom, nincs eljárási jogom az illetővel szemben, mert engem, az államot, az államkincstárt nem károsított meg. Hogy vájjon megkárosította-e munkásait, vagy sem, ez rajtam kívül eső jogi kérdés, amely magánjogi elbírálás alá tartozik % Egyébként a kérdés minden részleteivel együtt teljesen kivizsgáltatott, de semmiféle büntető szankció a kezemben nincs, nem lévén kára az államkincstárnak. Természetesen gondoskodni fogunk arról, hogy olyan vállalkozók, akik morális szempontból kifogásolható niódo-
