Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés hépviselöházának 245. ülése 1929 január BÓ-án, szerdán. 133 a borszőlőnek van nagyobb keleté, akkor át­térhetnek arra. Ebben a tekintetben nem lehet eléggé hatalmas és széles terjedelmű propagan­dát kifejtenie a földmívelésiigyi minisztérium­nak, mert megvallhatóuk, hogy még nagyon sok tenni való van azon a téren, hogy kellő­képpen felvilágosítsuk szőlőtermelő gazdáinkat. Mert ők a szőlőt talán meg tudják művelni, el tudják ültetni, megkapálni, megkacsolni, meg­permetezni tudják, de a szőlőkereskedelmi érté­kesítést, a piacok felkeresését és elérését, már egy kisember nem tudja a maga erejéből meg­csinálni és itt jönnek azután ezek az intézkedé­sek, amelyekben már igen tiszteletreméltó és eredményes tevékenységét láttuk a m. kir. kor­mánynak speeiell a piacok felkeresése, felkuta­tása tekintetében. En a magam részéről szintén meg kívánok emlékezni a minisztériumnak ebbeli intézkedé­seiről, hiszen módomban volt látni az ered­ményt, midőn legutóbb kint jártam Hamburg­ban. (Usetty Béla közbeszól.) T. képviselőtár­sam tanúsíthatja az én tapasztalataimat és igazolhatja, hogy az ottani magyar borházban bevezetett kiváló típusú borok igen szép kelen­dőségnek örvendenek. Meg vagyok győződve arról, hogy ezeknek a borházaknak nemcsak propaganda jelentősé­gük és eredményűit van, hanem a mellett ki­való gazdasági eredményeket is fognak felmu­tatni és a magyar kiiáiyi földmíveiésügyi mi­nisztérium ebben az irányban befektetett tőké­jét az én szerény megítélésem és tapasztalataim szerint igen szépen fogják anyagilag is kama­toztatni. Egy állami vállalkozásnak nem az a célja, hogy hasznot hajtson, hanem mindig első­soiban erkölcsi célokat kell kutatnia, azt mégis megállapítom, hogy a magyar borházak erköl­csi célúkat máris elérték és el fogják érni még tökéletesebben, mert meg vagyok győződve ar­ról, hogy nemcsak annyi bort fognak ott meg­inni a magyar termésű borokból, amennyit az a borház elad, hanem ezzel kapcsolatban, a be­vezetett kitűnő márkák megízlelése és megíté­lése után, Magyarországról közvetlen rendelé­seket is fognak eszközölni. T. Ház! Ezzel már rövidesen érintettem a típus-borok kérdését is. Végtelen nagy jelentő­séget tulajdonítok annak, hogy ne lehessen a borértékesítés körül kalózkodni, ne lehessen idegen tollakkal ékeskedni, vagy hogy máskép­pen, képletesen fejezzem ki magam: ne lehessen idegen lobogó alatt árut csempészni, hanem, ha ráírják arra a borvignettára, hogy ilyen vagy olyan vidéki típus-bor, akkor annak olyannak is kell lennie. Én nem tudom eléggé helyeselni ennek a novellának azokat az intéz­kedéseit, amelyek az ilyen típus-borokkal való visszaélést szigorúan büntetik. Hiszen termé­szetes, hogy külföldön, ha valaki megszeretett egy bort, — de belföldön is így van — azt kí­vánja megrendelni, akárhová megy, és ha nem. azt kapja, természetes, hogy elsősorban azok­ról fog rossz véleményt alkotni, akik azt a bort előállították. Azt fogja mondani, hogy romlott a bor és le fog mondani esetleg egy kiváló már­kájú és minőségű magyar bor élvezetéről és használatáról. A magam részéről a típus-borok definícióját látva a törvényben, azt helyesnek tartom, mert hiszen eddig vita lehetett a felől, hogy mi tulajdonképpen- az a típus-bor, mi­csoda kellékekkel, ismérvekkel kell annak ren­delkeznie, hogy olyan márkájú és típusú-bor elnevezése alatt forgalomba jöhessen. Ez csak tisztázni fogja a helyzetet és meg fogja köny­nyíteni a forgalmat. Nagyban , és egészben a magyar borfogyasztók vásárlóképessége és bor­használata adta meg az eddigi évekig a ma­gyar bortermelés határát. Nem lehetett tovább terjeszkedni, mint ameddig a magyar belföldi fogyasztás ereje ment. Nagyon helyes, hogy most kapuikat aka­runk nyitni a bor kivitelével, hogy lehetőleg a külföldet is bevonjuk a magyar bor élveze­tébe. Én szintén látom a belföldi fogyasztás­nak olyan nehézségeit, amelyeken megfelelő intézkedésekkel segíteni lehetne, igaz ugyan, hogy konkurrál egyrészt a sör, másrészt kon­kurrálnak a különböző forgalmi és fogyasztási adók, harmadsorban konkurrálüak a szállítási költségek; mindezek oly nehézségek, melyek a boritalfogyasztást igen kérdésessé teszik azokra nézve, akik szívesen fogyasztanak bort. Hiszen a bor tulajdonképpen roppant egészséges ital, sőt — mint t. képviselőtársam mondotta — bizonyos esetekben orvosság. Méltóztassék figyelembe venni ennek a nagy közegészségügyi vonatkozásait is. Hiszen annyit beszédnek, írnak, gyűléseznek, propa­gálnak, az alkoholizmus ellen. Pedig micsoda nagy jelentősége van annak, ha nem azt az ide>gromboló -szeszt isszáik, — hiszen az is mezőgazdasági érdek, én egyiknek az érde'két sem akarom sérteni — de kétségtelen, hogy sokkal egészségesebb, ha tiszta bort ihatnak. (Gaál Mihály: Kis mértékben!) T. képviselő­társam, ha orvos is, de ha betegének bort ren­del, ezáltal nemcsak orvosi kötelességének tesz eleget adott esetben, hanem mir den esetben Magyarország elárvult bortermelőinek érde­két is erősíti. Meg vagyok győződve róla, hogy ezt meg is teszi akkor, amikor erre alkalma van. A külföldi piac bekapcsolásával kapcsola­tosan megfelelő intézkedéseket kell tenni. El tudom képzelni azt, hogy a külföld ha meg­szokott egy borfajtát, azt szeretné állandóan kapni, mert azt már megismerte. Hogy azon­ban ezt itthon Magyarországon előállíthassuk, ahhoz nem elég egy két embernek e>gyöntetű termelése, borkezelése, manipulálása 5—10 hol­don, hanem ehhez nagyobb erő összehozása szükséges, mert így megfelelően tudják azt a bort tisztítani, kezelni, átalakítani, módosítani, hogy megfeleljen a külföldi vevő ízlésének. Ezt nagyon helyeslem, s ezen a téren az első lépést a m. kir. földmíveiésügyi minisz­térium talán akkor tette meg, amikor négy ilyen bortípust előállító pincét létesített szö­vetkezeti alapon, s támogatja azokat. A ma­gam részéről el tudóin, képzelni a szövetkezete­ket mindenütt, ahol kellő szakismeret és kellő tőke van. A törvénynek ez az intézkedése egy lépéssel tovább megy, mint az eddigi rendelke­zések. A szövetkezeti elgondolás mindenesetre a kisemberek termését is alkalmassá fogja tenni arra, hogy típusborokat tudjanak elő­állítani, így nem kényszerülnének arra, hogy úgy adják el borukat, ahogy a vevők akar­ják. (Zaj.) Hiszen már közmondásossá vált, hogy egy köszönésért adnak egy hordó bort a vidéken, mert nem tudnak vele mit csinálni. (Jánossy Gábor: Merre van az a vidék? — Derültség.) Nem beszélek most a választások idejéről, t. Képviselőház. Mindenesetre a bor árait összhangba kell hozni a termelésű költsé­gekkel, s ha mi oly borokat tudun'k előállítani, melyeket a külföld szeret, akkor bizonyára nagyobb lehetőségekkel megyünk az értékesítés elé. Azt csak nem helyeselheti senki, hogy a szódavíz drágább legyen, mint a bor. (Ügy van! Úau van!) Ez lehetetlen állapot. Mi lehet ennek az oka? A termelői borárra gondolok, hiszen mindnyájan tapasztaljuk,

Next

/
Thumbnails
Contents