Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

130 Az országgyűlés képviselőházának Borászati Hivatalnál lehetne lépéseket tenni abban az irányban, hogy a külföldi borhamisításokat egy konvenció alapján a Nemzetközi Borászati Hivatalban egyesült államok •erőteljesebben, t intenzívebbem lé!s erediményesebben üldözzék. (Helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy a diplomáciai eljárás meglehetőísien hosszadalmas, és az a borhamisítások tekintetében, amelyek a magyar bor ártalmára történnek, nem vezet annyira eredményre, mint ha a Nemzetközi Borászati Hivatal maga is közbelép és segítséget nyújt-ebben a tekintetben. A javaslattal kapcsolatban szobák érült a Házban a^ magyar bornak belföldön való könnyebb értékesítése. Csatlakozom azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik ebben a tekintetben szorgalmazzák a borfogyasztási adó kérdésének rendezését. A borfogyasztási adó csökkentésével, illetőleg eltörlésével szemben sok oldálnóll halljuk azt az ellenvetést, hogy ez nem a szőlősgazdáknak válnék javára, hanem a borkereskedőknek és a kocsmárosoknak. Én ezzel szemben azt tartom, hogy minél kevesebb teher terhel egy terményt értékesítése útján, annál könnyebb azt értékesíteni. (Ügy van! jobbfelől.) Már pedig kétségtelen, hogy a magyar bor fogyasztási adója ma 10 és 20 fillér kö'Zött mozog községekben és városokban. Ez a mai borárakhoz képest, amikor a termelői ár 20 és 30 fillér között mozog általában, olyan magas teher, amely egyáltalában nincs arányban a termelői árral, de nincs arányban egyéb termények és iparcikkek adójával sem- Meg vagyok győződve, hogy a fogyasztási adónak fokozatos, nem azonnali, de fokozatos eltörlése feltétlenül megkönnyítené a bor értéke stés ét. A magyar szőlősgazdák országos gyűlésén a legutóbbi napokban jelen voltunk és ígéretet is tettünk, hogy a képviselők szorgalmazni fogják a borfogyasztási adó rendezését. Tisztázni kell azonban a dolgot. A földmívelésügyi miniszter úr és a volt pénzügyminiszter úr is nem arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ellenzik a borfogyasztási adó eltörlését, hanem ellenkezőleg, a választók előtt, — mert hiszen ezt hangsúlyozták a szőlősgazdák gyűlésén is — a pénzügyminiszter úr azt a kijelentést tette, hogy nincs semmi kifogása az ellen, ha a városok és a községek a borfogyasztási adót eltörlik. Igaz, hogy ezzel szemben a városok és községek meg azt mondják, hogy jelentékeny adóbevételtől, jelentékeny fedezettől esnek el, és ezért azt más bevételekből kellene fedezni. (Jánossy Gábor: Ügy van! A pótadó emelkednék!) Kétségtelen, hogy a községeknek és városoknak ezt a problémáját a pénzügyi kormánynyal együttesen kellene megoldani, mert hiszen honorálni kell azt, hogy város és község egy nagy adóbevételi tételt azonnal nem nélkülözhet. Az igazsághoz azonban közelebb járunk akkor, amikor a borfogvasztási adóból eredő nagyobb bevételt arányosan osztjuk el az adóbevételek között. (Ügy van! jobbfelől.) Csontos Imre t. képviselőtársammal egyetértek abban a tekintetben, hogy arányos teherviselés vitessék keresztül ezen a téren is, és hogy a magyar bortermelés és borforgalom ne terheltessék meg aránytalanul nagy adóteherrel. Szóvá kell tennem itt azt is, hogy Wolff Károly t. képviselő úr a múlt év őszén felhívást intézett a falvak képviselőihez, hogy mozdítsuk elő. a városok, speciel a főváros és a falvak közötti egyetértést. Minden jó magyar 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. embernek csak azzal lehet erre válaszolni, hogy a legnagyobb örömmel működünk közre abban hogy a főváros, a városok és a falvak között teljes egyetértés jöjjön létre minden tekintetben. (Jánossy Gábor: Nincs ellentét!) Akkor, amikor csak nyolcmillió magyar él szabad területen, nem szabad mesterséges válaszfalakat emelni, és ezért én keresem is az utakat arra, hogy a főváros és a falvak között minden ellentét, minden nézeteltérés kiküszöböltessék, keresni kell ezek során a módját annak, hogy leromboltassanak azok a magas védőfalak, amelyek Budapest székesfővárost körülveszik a magyar termeléssel szemben. Nem akarok most más kérdést szóvátenni, csak azt, hogy speciell a magyar bortermékek igen magas terheket viselnek, míg a budapesti fogyasztók asztalára kerülnek. Talán itt kell keresni részben annak okát is, hogy olyan árkülönbözet van a termelői ár és a budapesti vendéglői ár között. Igen magas a differencia általában a termelői ár és a vidéki vendéglői árak között is, amire Csontos képviselő úr nagyon helyesen rámutatott, ami a szőlősgazdák körében méltán okoz elkeseredést, de még magasabb az a differencia, amely a budapesti vendéglői árak és a termelői árak között van. Magam megfigyeltem egypár jobb éttermet. A budafoki palackborokat, amelyeket nagyjában 2 pengős áron szállítanak, vendéglőkben 5-^6 pengő között számítják. (Héjj Imre: Ez gátolja a fogyasztást!) Nem akarom most a budapesti vendéglősökre és borkereskedőkre egyszerűen, vizsgálat nélkül rámondani, hogy aránytalanul nagy hasznot iparkodnak húzni, de szükség lenne ennek megvizsgálására. Annak idején, amikor a drágaság aránytalanul kezdett emelkedni, Vass miniszter úr égy ankétot hívott össze, amelyen a termelők, a kereskedők és az iparosok képviselői ültek össze és vizsgálták a különböző momentumokat, amelyek a drágulást előidézik. Szükség volna arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a bortermelőket, a borkereskedőket és a vendéglősöket közös megbeszélésre hívja össze, amelyen mindegyik igazolná a maga tételeit, igazolná azt, hogy mire van szüksége, hogy a rendes polgári hasznot elérje (Helyeslés a jobboldalon.) és talán e réven sikerülne ráakadni azokra az indokolatlan haszonhúzásokra, amelyek a magyar bor értékesítésének útjában állanak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A magyar bornak nagy versenyt okoz a sör is. Világért sem szabad azt mondani, hogy a magyar sörgyártást. terheljük meg olyan terhekkel, amelyek a söripart megbéníthatnák. A magyar söriparnak nagy érdemei vannak, mert hiszen a külföldi söriparral már versenyezni képes, (Felkiáltások: Jobb!) a külföldi sör importját ki tudta szorítani, sőt bizonyos mértékben már exportál is. Felállítom azonban a másik tételt: a söriparnak viszont nem lehet előnyöket nyújtani, hogy a magyar borral ok nélkül versenyezzen. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Azon az állásponton vagyok, hogy a magyar bor- és sörtermelésre nézve a paritást kell biztosítani, (Helyeslés.) paritást az adózás tekintetében és paritást a vasúti szállítás tekintetében. így a bortermelők ellenszenve is meg fog szűnni a söriparral szemben. (Héjj Imre: Egyenlő elbánást!) Igen t. Ház! Még csak egy kérdést szeretnék a javaslattal kapcsolatbán szóvátenni. A földmívelésügyi kormány elismerésreméltó törekvéssel fáradozik a borexport elősegítésén. (Rassay Károlv: Antialkoholizmust hirdetnének inkább!) Mindenesetre kívánatosnak tar-