Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-244

116 Az országgyűlés Mpvisélöházánah . mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy vájjon a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése, amelyet a bizottságban hirtelen, váratlanul — nem akarom^ mondani azt, hogy puccsszerűleg — hoz­tak be és fogadtak el, előmozdítja-e a bor for­galmát I Én úgy vélem, nekem az a felfogásom, amit tisztelettel bátor vagyok ismételni, (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) hogy ez a paragrafus nem mozdítja elő a bor forgalmát, hanem ellen­kezőleg megnehezíti. Nem ismerém a statisztikai adatoka t,nines módom ahhoz, hogy azokat ismerjem, a népjóléti miniszter úrnak ez bizonyára inkább van módjában, mert hiszen ez a kérdés, nem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat érdekli, hanem a mélyen t. népjóléti miniszter urat. Én valahogy azt hiszem, hogy a gyógybor nem nagy mennyiségben hozatik forgalomba. (Meskó Zoltán : Minden bor gyógyít !) Majd erre is rátérek t. képviselő úr, mert itt is aggályaim vannak a gyógybor elnevezés tekintetében. Meghallgattam a szakértői véleményeket arra nézve, hogy mi a gyógybor. A szakértői vélemények azt mondják, hogy akár természettől nyeri az a bor az ő gyógy­tartalmát, akár pedig mesterségesen adják neki, egyként gyógybor. Kérdezem én: vájjon a jövőben csakis a pati­kában lehet-e árusítani a tokaji bort? (Meskó Zoltán: Nem!) A tokaji bor kétségtelenül gyógy­tartalommal rendelkezik és kétségtelen, hogy ezt tudós szakvélemények megállapították. Itt van most a nagy kérdés. Ha mi törvényhozási úton azt mondjuk, hogy a tokaji bor nem gyógybor, vaijon nem rontjuk-e a tokaji bor renomméját? (Meskó Zoltán : Az nem szakértő, aki ezt állítja képviselő úr!) Viszont kétségtelenül az is lehe­tetlen állapot volna, hogy a jövőben a tokaji bort gyógyszertárakban gyógyszertári áron — mint a köznép mondja, patikaáron — árusítsák. A végre­hajtási utasításba kétségtelenül fel kell venni — legalább is én úgy gondolom, ez az én szerény véleményem — olyan pontot, amely megmagya­rázza, hogy mi is tulajdonképpen az a gyógybor és kifejezésre kell juttatni azt, hoay a tokaji bor nem gyógybor, mert abban az esetben, ha ez nem jutott kifejezésre, lehetnek olyan hatóságok, akik meghallgatnak egy szakértői véleményt és ennek alapján azt mondják, hogy a tokaji bor igenis gyógybor, a jövőben tehát tokaji bort csakis gyógyszertárban lehet forgalomba hozni. Semmi esetre sem ez a törvény intenciója. (Meskó Zoltán: Nem lehet!) Foglalkozni óhajtok még a törvényjavaslat 24. §-ával. A törvényjavaslat 24. §-a a következő­képpen szól (olvassa): «A munkaadó vagy a fel­ügyelettel megbízott egyén a 42—44. §-okba ütköző cselekményekért büntetőjogi felelősséggel tartozik, ba a cselekményt az ő tudtával alkalmazottja vagy hozzátartozója (1878 : V. te. 78. §) követi el, úgyszintén ha üzemének köteles ellenőrzését szán­dékosan vagy súlyos gondatlanságból elmulasztja.» Én a magam részéről nagyon szeretném, ha a törvényjavaslatokban precíz és határozott ren­delkezések foglaltatnának. Igaz ugyan, hogy ez nehézségekbe ütközik, még pedig azért, mert az egyetem jogi fakultásán mindenre megtanítottak bennünket, csak arra nem, hogyan kell törvényt szerkeszteni. Társadalomtudományt, statisztikát stb., mindent tanítottak, ellenben egyetlen kollé­gium sincs arra, hogy a törvényszerkesztés tech­nikáját ismertessék. (Zaj a jobboldalon.) A törvény­szerkesztést nem az élet kell, hogy tanítsa, hanem az efeyetem és éppen azért vannak olyan hosszú törvények, mert nem tanítják a törvényszerkesz­tést az egyetemen. Amikor bekerül egy fiatal­ember a minisztériumba, akkor rábízzák mint segódfogalmazóra, vagy mint fizetéstelen segéd­244. ülése 1929 január 29-én, hedden. fogalmazóra egy törvényjavaslat szerkesztését­Akkor tanulja meg, mert egyáltalában nincsen egyetlen kollégium sem, amely ezt tanítaná. Nincs egyetlen egy professzor, aki foglalkoznék ezzel, s ezért van az, hogy sokszor, sok esetben, 100—120 oldalas törvények is létrejönnek. Kérdezem, hogy ilyen 120 oldalas törvények bevihetők-e az életbe? (Meskó Zoltán: Nem!) Hiszen tudjuk jól magunkról, hogy az egyes törvényjavaslatokat nem vagyunk képesek átta­nulmányozni annak ellenére, hogy nekünk ez az egyetlen kötelességünk. Hogy kívánhatjuk mi meg attól a szerencsétlen jegyzőtől, hogy az ösz­szes törvényeket ismerje, amelyeket a parlament hoz, mert ez a parlament dolgozik és nem áll az ellenzéknek az az álláspontja, hogy nem dolgozik. Olyan viszonyok, körülmények és életlehetőségek vannak itt, amelyeket mind szabályozni kell. Ha a kormány dolgozik, az a baj, ha a kormány nem dolgozik, akkor meg az a baj- (Farkas István: A kormány rosszul dolgozik!) Amint előbb említettem, magunk is tapasz­talhatjuk, hogy nem vagyunk képesek az összes törvényjavaslatokat áttanulmányozni, legalább is olyan értelemben, hogy azt magunkévá tegyük, hiszen itt volt a népjóléti miniszter úrnak a tár­sadalombiztosító intézetre vonatkozó javaslata. Ez egy egészen nagy stúdium volt, ezt az egye­temen legalább egy évig tanították volna s ha én az egyetemen tanultam volna ezt a dolgot, akkor hetenként legalább három-négy órát foglalkoztam volna ezzel a dologgal. Mondom, t. Képviselőház — ez volt beszédem kiindulópontja —, hogy a törvényt kétségtelenül precizen kell szövegezni, s én nem azért, mintha akadályt óhajtanék gördíteni az igen t. föld­mívelésügyi miniszter úr nagyszabású munkája elé, azt a szerény észrevételt teszem, hogy a 24. § utolsó sorában a «súlyos» szó nagyon tág fogalom. Ez a szakasz azt mondja, hogy «súlyos gondat­lanságból elmulasztja». Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy súlyos diszkrecionális joga van az ítélkező hatóságnak. Én ettől a diszkrecionális jogtól mind­addig nem féltem az állampolgárokat, amíg a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr ül a miniszteri székben, de azért mégis helyesnek, cél­szerűnek tartanám, ha a jövőben — ha már ezt a javaslatot nem is küldtük vissza a bizottsághoz, bár vissza kellene küldeni — szabatosabb kifeje­zéseket használnának. Én inkább a «rosszhiszemű» szót alkalmaznám. Ez, azt hiszem, jogilag találóbb. Én nem gon­dolom magamról, hogy pápa vagyok, és nem hiszem, hogy az én véleményem csalhatatlan. A földmívelésügyi miniszter úr gazdagtudású, gazdag gyakorlata van, lehet, hogy az ő véle­ménye teljesen helyes, de mégis úgy érzem, helye­sebb volna ez a «rosszhiszemű» szó. amely kevésbbé tág, amely szűkebb körre szorítkozik. Ugyancsak stilisztikai szempontból van kifo­gásom a 27. § ellen is. (Olvassa:) «Borkereske­delmi vállalatok cégük elnevezésében valamely borvidékre, vagy termőhelyre utaló jelzést csak abban az esetben használhatnak, ha az illető bor­vidék, vagy termőhely borainak árusítása válla­latuk főüzletága.» Mély tiszteletid kérdem, milyen kifejezés az, hogy főüzletág.? Én félek a hatósá­gok diszkrecionális jogára bizni, hogy a hatósá­gok állapítsák ezt meg, mert ha a hatóságok diszkrecionális jogára bízzuk ezt, akkor az egyik hatóság abban az esetben is megengedi a vonat­kozó borvidék megjelölését a vállalat cégében, ha az illető borvidékről a cég 50%-ot vesz át, a másik hatóság pedig esetleg nem fogja meg­engedni. Én a magam részéről célszerűbbnek tartanám, ha a törvényjavaslat pozitív szá­mokkal fejezné ki, mit ért főüzletág alatt Én

Next

/
Thumbnails
Contents