Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-244

Az országgyűlés képviselőházának Û is foglalkozott és bár a törvény szelleméből egészen világosan kitetszőleg ezek a rendelkezések nemcsak a borra, hanem a mustra is vonatkoznak, mégis, miután az expressis verbis nem nyert kifejezést az 1924 : IX. tc.-ben, szükségessé vált az, hogy ezeket a rendelkezéseket ebben a novellában a mustra is kiterjesszék, mégpedig olyképpen, hogy míg a kénezett bor literje legfeljebb 200 milligramm összes, illetőleg 20 milligramm szabad kénessavat, addig a kénezett must literje legfeljebb 200 milligramm összes, illetőleg 60 milligramm szabad kénessavat tartalmazhat. Ez a 60 milligramm szabad kénessav nem olyan mennyiség, amely a bor ízét, alkatát vagy egész természetét megváltoztathatná. Megengedi továbbá a javaslat a ferrocyankáliummal való derítést megfelelő ellenŐrzés mellett. Ez a kitűnő derítőszer a környező államokban úgyszólván már mindenütt alkalmazásban van, ami által borainknak erős versenyt okoznak. Ezzel a szerrel a borokat sokkal hamarább lehet deríteni és palackéretté tenni, ezért szükségessé vált éppen boraink versenyképességének és a kivitelnek előmozdítása céljából, hogy a kormányzat nálunk is engedje meg a ferrocyankáliummal való derítést. Miután azonban itt mérges anyagról van szó, ez a derítés csak megfelelő hatósági ellenőrzés mellett történhetik. Megengedi továbbá a kormányzat, hogy vegytiszta szénsavas ammóniumnak a musthoz vagy borhoz váló hozzáadásával az élesztő működését elő lehessen mozdítani. Ez nitrogéntartalmú anyag, amely az élesztők működését

% vitalitását fokozza, mert a gyakorlat és a kísérletek beigazolták, hogy a magas cukortartalmú mustok erjedése sokszor nem kellő fokban és kellő mértékben megy végbe, aminek magyarázata az* hogy az élesztő táplálása nem kielégítő. Az élesztő táplálását előmozdítani, az élesztők vitalitását fokozni: erre van hivatva a szénsavas ammónium, ezért a kormányzat ebben a javaslatban megengedi, hogy a musthoz vagy a borhoz az élesztő működésének előmozdítása céljából vegytiszta szénsavas ammónium hozzáadassék. A javaslat 4. §-a egy fontos kérdéssel foglalkozik: a sűrített musttal való javítás kérdésével. A sűrített musttal való javítást megkönnyíti a javaslat, amennyiben 12 térfogatszázalék szesztartalomig csak bejelentést ír elő és csak ezen a szesztartalmon túl kívánja az előzetes engedélyezést. A gyakorlati élet tapasztalatai azonban kötelességévé tették a kormányzatnak azt, hogy ebben a tekintetben is bizonyos korlátozásokat állítson fel, ezért kimondja a javaslat, hogy az így megjavított mustból származó bor teljesen erjedt állapotban legfeljebb 3 térfogat-százalék szesztartalommal emelkedhessek, de 12 térfogatszázalék szesztartalmat meg ne haladjon. Szabályozza továbbá a javaslat az ecetsavban kifejezett illósavtartalom mértékét, amennyiben olyan ecetesedéinek indult bort, amelynek i'll »savtartalma ecetsavban kifejezve az eddigi 1*8 gramm helyett literenként fehérbornál 1*4 grammot, siller és vörös bornál 1*6 grammot, aszúbornál pedig 2-0 grammot meghalad, közfogyasztás céljára forgalomba hozni tilalmaz. Egyik legfontosabb szakasza a javaslatnak a 6. §, amely a földmívelésügyi minisztert felhatalmazza arra, hogy rendeletben állapítsa meg azokat a fokozottabb védelemre szoruló kiváló hazai borfajtákat, amelyek származását a hatósági ellenőrzés során származási bizo4. ütése 1929 január 29-én, kedden. 111 nyítvánnyal kell igazolni. Ez elkerülhetetlen szükségesség volt, hogy az egyes speciális értékkel bíró márkázott borfajtáinkkal űzött visszaélések megakadályozhatók legyenek. Hangzatos címek alatt napról-napra kapunk borokat, amelyek bizonyos márkázott borvidékeink címkéivel ellátva nemcsak ennek a borvidéknek hírnevét, hanem egész hazai borgazdaságunk hírnevét is rontják. Az ipari életben nemcsak az egész vonalon látjuk a védjegynek és a márkának védelmét s csak egy olyan nagy nemzeti kincsünknél, mint a bor, van megengedve különböző hangzatos címek alatt mindenféle, Összetételükben teljesen bizonytalan és teljesen megállapíthatatlan folyadékokat hozzanak forgalomba. Méltóztatnak tudni, hogy badacsonyi, azután somlói, egri és ilyenféle címkék alatt micsoda borok jutnak a fogyasztó asztalára. Kétségbeejtően azt kellene talán megállapítani, hogy annak az illető borvidéknek a nívója szállott alá, amelyről szó sincs, hanem itt azoknak az egyéneknek a lelkiismeretlensége játszik közre, akik ilyen nagy nemzeti közkincset, amilyen borgazdaságunk elég könnyelműen feláldoznak. Egy további rendelkezése ennek a javaslatnak, hogy a házasított borok származási hely szerinti megjelöléísét újból szabályozza, amenynyiben kimondja, hogy más borvidékről, illetve termőhelyről származó borral, vagy musttal történt házasítás esetén a házasított bor vagy must azon borvidékre, illetve termőhelyre való utalással is forgalomba hozható, ahonnan a házasított bornak legalább 65%-a származik, és ha ezen borvidék, illetve termőhely borainak jellegét megtartotta. Itt is a gyakorlati élet tette szükségessé, hogy ez a rendelkezés a javaslatba felvétessék, s azt hiszem, hogy ez megfelelő eredménnyel is fog járni. További rendelkezése a javaslatnak, hogy felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert, hogy a tokaj hegyalj ai bornak minőségi kellékeit rendeleti úton szabályozza. Erre is már régen szükség volt nemzeti közkincset képező borunkkal, a tokaj hegyalj ai borral szemben, amellyel szintén nagymérvű visszaélések folynak; nemcsak az országon belül, de sajnos az országon kívül is mindenfelé olyan italokat hoznak forgalomba, amelyek soha nem látták a tokaji hegyvidéket és ennek az évszázados nemzeti értéknek a jelentőségét aláássák. Megállapítja a javaslat a típusbor fogalmi meghatározását, felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert, hogy a típusbor .- elnevezés használatára, a típus-borok előállítására, forgalombahozatalára és ellenőrzésére^ vonatkozó részletes szabályokat rendelettel állapíthassa meg. A típus-bornak fogalmi meghatározását és ennek a fogalomnak a mi szőlősgazdaságunkba való bevitelét igen gyakorlati szempontok tették szükségessé. Evek óta hangzik az a panasz, hogy borkrízisünknek, a borértékesítésnek tulajdonképpeni leglényegesebb pontja, hogy típusbort nem tudunk előállítani. Nagyon sok jó borunk van, de ezekből megfelelő mennyiséggel nem rendelkezünk. Amikor a földmívelésügyi kormányzat nagy áldozattal külföldön borházakat állít fel és amikor tapasztaljuk azt, hogy ott bizonyos márkák, bizonyos típusok, bizonyos borvidékről származó borok belemennek a kötudatba, s amikor ennek a folytatása kellene hogy jöjjön, akkor nincs módunkban megfelelő mennyiségeket kiszállítani; olyan dolognak csinálunk tehát propagandát, amely van, de nincs. Ez tehát régi kérelme a szőlősgazdatársadalomnak és mindazoknak, akik Magyar-