Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-244

Az országgyűlés képviselőházáénak 2 Elnök: Csendét kérek minden oldalon! Friedrich István: Én mint a polgári társadalom képviselője igyekszem polgártársaim bőrét megmenteni, mert látom, hogy az önök testvérei fegyverkeznek. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon. — Várnai Dániel: Meskó ma az inspekciós felháborodó! — Zaj.— Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Malasits képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Jánossy Gábor: Ez komolyabb dolog, semhogy vicceljenek!) Jánossy Gábor képviselő urat is kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Meskó Zoltán: Az elvtársaik a külföldön fegyverkeznek, ez ellen kell védekezni!) Meskó Zoltán képviselő urat is kérem. (Várnai Dániel: A képviselő úr nagy tévedésben van!) Várnai Dániel képviselő urat is figyelmeztetem. Friedrich István: De, t. Képviselőház, az időelmélet azért sem helytálló, mert a háborús generáció lassan kipusztul, a honvédségnek nem lesz idejében megfelelő utánpótlása, tehát valaminek történnie kell. Történnie kell első sorban annak, hogy a nemzet fiatalsága megfelelő előképzésben, megfelelő dresszurában részesüljön. Ezt a különböző sportegyesületekben és különböző tornaszervezetek útján el lehet érni. De itt vagyunk, miniszter úr, megint mi polgárok, akiknek ebben a honvédelemben szintén részt kell vennünk, hogy az esetben, ha például akaratunkon kívül valamely szomszédos szocialista hatalom minket bajba sodorna, meg tudjuk önmagunkat védeni. Én tehát újból sürgetem, méltóztassék a magyar honvédelmet szélesebb alapokra fektetni, olyképpen kiegészíteni, hogy minden, amije csak van a. természettudományok terén " ennek a nemzetnek, ebbe a feladatba tisztán védelmi szempontokból beállítható legyen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mégis szükségesnek tartanám, hogy a miniszterelnök úr ezt az álláspontját vegye revizió alá és vesse fel mégis csak a Népszövetségnél ezt a 104. $-t, amely a honvédségnek még azt is megtiltja, hogy az országot adandó pillanatban megvédje. Mert még ezt is tiltja. Ebben látom én az egész békeszerződésnek legkatasztröfálisabb pontját. (Várnai Dániel: Másutt is tiltja a védelmet a békeszerződés?) Nem, a többi pont nem tiltja meg a védelmet, de a 104. cikk ezt igenis megtiltja. (Várnai Dániel: Nem jó út ez, Friedrich képviselő úr! Ez egy szép nacionalista beszéd, de nem jutunk vele semmire. — Jánossy Gábor: Józan beszéd!) Megmondom, lelkem mélyén minden porcikámmal demokratikus gondolkodású ember vagyok, (Várnai Dániel: Momentán!) de csatlakozom annak a bizonyos angol miniszterelnöknek mondásához, aki önökhöz nagyon közel áll, aki csodálkozott azon, hogy a magyar szociáldemokratapárt 1919 óta nem tudott még a magyar nemzethez közeledni. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Hát miért nem tudnak önök a nemzeti gondolathoz közeledni 1 (Br. Podmaniczky Endre: Nem is fognak közeledni! — Zaj.) Amikor egy nemzet a parlamentjében arról tanácskozik, hogy tudja esetleg megvédeni önmagát, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akkor ezt önök nacionalizmusnak tartják? Ez nem nacionalizmus, és ezt a nacionalizmust nem is vállalnám. Beszédem végén még két dologra kívánom a miniszter úr becses figyelmét felhívni. (Várnai Dániel: Szerezzen meg 150.000 gázálarcot! Ha ezt eléri ez is nagy teljesítmény lesz!) Ön is kap ebből a gázálarcból egyet és az ön családjának is fog belőle jutni egészen bizonyol ülése 1929 január 29-én, kedden. 107 san. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot. (Várnai Dániel közbeszól.) Várnai képviselő urat, minthogy az elnöki figyelmeztetés dacára ismételten közbeszólt, rendreutasítom. Friedrich István: Az egyik az, hogy nagy sajnálattal hallottam, hogy a Ludovica Akadémiában, valószínűleg szintén a békeszerződés rendelkezései miatt, a fiatal tisztjelölteknek nincs módjukban a modern technikai felszereléseket, különösen a modern tüzérségi anyagot természetben tanulmányozni. Lehet, hogy a békeszerződés tiltja, — sőt tudom, hogy tiltja — mondjuk, egy modern ágyú tanulmányozását, de méltóztassék azt kis ártatlan modellek alakjában beszerezni, hogy az illető tisztjelöltek e kis modellek segítségével ezekkel a dolgokkal foglalkozhassanak. A másik, amit szintén sajnálattal tapasztaltam az, hogy a Ludovica Akadémia növendékei nem tudnak nyelveket. Méltóztassék odahatni, hogy mindegyik tisztjelölt legalább is egy szomszédos nyelvet tanuljon meg; (Helyeslés a jobboldalon.) például tótul vagy horvátul tanuljanak meg. Azonkívül feltétlenül kötelezővé kellene tenni, hogy egy világnyelvet — vagy a franciát, vagy a németet vagy az angolt — megtanuljanak. Azt mondja a miniszter úr, hogy e tekintetben már történtek intézkedések. En ezt megnyugvással veszem tudomásul, azonban ezek az intézkedések eddig még nem mutattak fel elég eredményt. Tudok arról, hogy a tiszti kaszinóban vannak ilyen nyelvtanfolyamok, azokról informálva vagyok s ott nagyon szép eredményekkel dolgoznak. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr kíván szólni. Gr. Csáky Károly honvédelemügyi miniszter: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Először is köszönetet mondanék azért az elég terjedelmes, mélyreható és minden kérdést felölelő vitáért, amelyben a t. Ház ezt a javaslatot részesítette. Olyan kedves ragaszkodás és tisztelet nyilatkozott meg általában véve az egész vita folyamán a honvédséggel szemben, amelyért nem mulaszthatom el, hogy a honvédség nevében köszönetemet ki ne fejezzem. Méltóztassék azonban nekem megengedni, hogy csak azokkal a kérdésekkel foglalkozzam, amelyek többé-kevéísbbé hozzátartoznak és szorosabb összefüggésben vannak ezzel a javaslattal, mert hiszen tulajdonképpen az összes kérdések felmerültek, amelyeket minden költségvetési vita során hallunk és amelyeket pár hét múlva természetszerűleg újra fogunk hallani és ott lesz helye annak^ hogy én ezekkel a többi kérdésekkel részletesebben foglalkozzam. (Helyeslés jobbfelől.) Itt most a vita során két főmoinentum merült fel, amelyek összefüggenek ezzel a javaslattal. Az egyik gondolatmenetet a legrövidebben talán úgy jellemezhetem, hogyha bár szükség van erre a javaslatra a jelenlegi toborzási rendszer mellett, de kívánatos volna, hogy ne legyen rá szükség, hogy ne legyen toborzott hadseregünk, hanem legyen általános védkötelezettségen alapuló hadseregünk. {Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Meskó Zoltán: Hatkrajcáros baka!) Itt előáll az a furcsa helyzet, hogy az egyetlen kormánypárti képviselő úrnak okoskodását, aki a javaslatot nem fogadja el, bizonyos tekintet16*