Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

76 Az országgá illés képviselőházán« k tatnia az intézet igazgatójának. A közel kétmillió magyar kisebbségnek évszázadok alatt nehéz munkával, verejtékkel, gonddal, hangyaszorgalommal és szeretettel összegyűjtött és féltékenyen megőrzött szellemi közkincseit így prédálta el a mai oláh kormányzat, melynek még a trianoni békeparancs értelmében is gondoskodni kellene ott élő nemzeti kisebbségének szellemi előrehaladásáról. (KálnokiBedő Sándor : Visszaadjuk nekik ! — Jánossy Gábor : Mit szól ehhez a genfi szent szövetség 1) így pusztult el Erdélyben 1924. év végén 152 könyvtár 669.091 művel, közte 54 tudományos jellegű magyar könyvtár 400.684 munkával, 50 középfokú iskolai ifjúsági könyvtár 127.273 művel, 10 polgári jellegű közkönyvtár 96.669 művel és 38 szakirányú közkönyvtár 42.935 művel. (Erődi-Harrach Tihamér: Nekik nem kell a tudomány ! — Jánossy Gábor : Rablók, zsiványok, tolvajok!) — Azt hiszem t. Ház, hogy ezeket az adatokat nyugodtan bocsáthatjuk minden kommentár nélkül a művelt világ közvéleményének elfogulatlan ítélőszéke elé. (Jánossy Gábor : Jó helyre küldjük!) Ezekután méltóztassék megengedni, hogy a Csehszlovákia által elszakított területek kultúrhelyzetét ismertessem. — (Jánossy Gábor : Egyformák!) — Tényleg igaza van t- képviselőtársamnak, teljesen azonos itt is a helyzet. Csehszlovákiában eleinte a magyarországi nyomtatványokat nem általános rendelettel, hanem csak szóbeli jeladás alapján tiltották ki az egyes zsupánok. Ezt az eljárást lehetővé tette az a körülmény, hogy a megszállás kezdetén Magyarországgal mindenféle postai összeköttetés megszakadt és a forgalom szünetelése később is többször ismétlődött. Azon nyomtatványok terjesztésének megakadályozására, melyek Magyarországon 1918. október 28-ika után jelentek meg, 1921. május 7-én az Uradné Noviny-ben leközölt és 1921. március 12-én kelt szám nélküli rendelet adatott ki, melyet Szlovákia kormányzásával meghatalmazott miniszter bocsátott ki. Az 1914. évi XIV. te. 10. §-ának harmadik bekezdése alapján a Slovensko kormányzásával meghatalmazott miniszter a magyar állani területén megjelenő összes lapoktól egyszersrnindenkorra megvonta a postai szállítás jogát és a kolportázst, különösképpen nyomatékosan eltiltva azoknak a nyomdatermékeknek terjesztését, amelyek 1918. október 28-ika után láttak napvilágot, ugyancsak eltiltván azokat is, melyekről pontosan meg nem állapítható, hogy előbb jelentek meg. Ha valaki e rendelet hatálya alól felmentést óhajt szerezni, úgy kérvényt tartozik szerkeszteni, melyhez a nyomtatvány egy példányát csatolni kell, 50 oldalig a szószerinti cseh vagy tót fordítást, 50 oldalon felüli terjedelemnél a tartalom megközelítő feltüntetését, melyre csak akkor nincs szükség, ha oly szépirodalmi vagy tudományos könyvről van szó, melyet nem magyar író írt, hanem valamely más idegen nyelvből lett fordítva, s melynek fordítása a Csehszlovákia területén használt nyelvek valamelyikén már közkézen forog. Hogy a pozsonyi szlovák minisztérium a kérvény sorsának elintézése elé mily akadályokat szokott gördíteni, arra nem óhajtok kiterjeszkedni, legyen szabad erről annyit mondanom, hogy kétséges esetekben a bizonyítás a kérvényezőt térbeli. Mikor 1925-ben a párizsi Nemzetközi szaksajtókongresszus a magyar szaklapoknak e kitiltás miatti panaszukat ismételten magáévá téve, azokat a Nemzetek Szövetsége elé terjesztette, a csehszlovák külügyminiszter 1927. július 7-én megengedte egyes sajtótermékek bebocsátását, melyeken kifejezetten fel van tüntetve, hogy 1918 október előtt jelentek meg. Szaklapokra és folyóiratokra bebocsátási engedélyt azonban még sem adott és 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. így csak gazdasági katalógusok, prospektusok és hasonló jellegű nyomtatványok nyernek bebocsátási engedélyt és 1918 október utáni időben kiadott szellemi termékek közül csak azok továbbíttatnak, melyek közismert külföldi nyomdatermékek magyar fordításait tartalmazzák. Talán nem volna érdektelen itt a Ház színe előtt felsorolni néhány tisztán szakszerű magyar sajtóterméket azok közül, melyek az utódállamok nézete szerint még 1928-ban is indokoltan veszélyeztetik területi integritásukat és védekeznek ellenük, annak ellenére és azok után, hogy a Pen-Clubok szövetségének VI. nagygyűlése Oslóban a szellemi művek szabad forgalmának elve mellett újból lándzsát tört és az 1928. aug. 27—31-én Genfben tartott negyedik nemzetközi szaksajtó-kongreszus teljes ülése teljes egyhangúsággal erőteljesen követelte a szaksajtó-termékek szabad és az 1924-i stockholmi postakongreszus alkalmával az összes utódállamok által biztosított postai kézbesítését. A trianoni határra tehát veszedelmesek a következő szakfolyóiratok : Az «Állategészségügy» című szaklap, amely politikától teljesen mentesen állatorvosi tudományos cikkeket közöl és állatorvosi hírekről tájékoztat. E lap legutóbb két levelet küldött Pöstyénbe (Pistyán). Az egyik levélben előfizetésre való felhívás, egyszerű körlevél volt, a másik az említett szaklapnak 1928. január 15. számát tartalmazta. Ez utóbbi számban közlemények voltak bakteriológia köréből, továbbá a felvidéki sajtbaktérium flórájáról, a lovak havi vakságáról, stb. (Derültség!) Mind a két közlemény «non admis» jelzéssel visszaérkezett. Az orvosi szaklapok közül több bizonyítja ugyanezt az eljárási A «Magyar Orvos» című orvostudományi és orvosgazdasági szemle mindannyiszor visszaküldetett, valahányszor annak számait a román, cseh vagy jugoszláv postával megkísérelték terjeszteni. A «Bőrgyógyászati, Urológiai és Venerológiai Szemle» orvostudományi lap, amelyet a pozsonyi, jelenleg a csehszlovák egyetem hivatalos kiadványai helyett cserébe küldtek, soha rendesen nem kézbesíttetett Pozsonyban, minélfogva kénytelenek voltak ezt a . kiadvány cserét kölcsönösen megszüntetni. Romániában és az S. H. S. királyságban szintén gyakran nem kézbesítik ki az előfizetőknek ezt a lapot. Az «Üzlet» című közgazdasági újság kísérletet tett az említett három állam kormányánál, hogy behozatali engedélyt kapjon, de beadványukat még válaszra sem érdemesítették. A «Budapesti Bazár» c. magyar divatlapot az említett három államban sohasem kapják meg, vagy visszajöttek a határról a lapszámok, vagy nyomtalanul eltűntek. A «Budapesti Építőmesterek Ipartestületé»-nek lapja, habár teljesen politikamentes nem jutott el az utódállamodban levő cimzettekhez. A «Gabona- és Terményújság» című budapesti gabonatőzsdéről híreket közlő lap az elszakított területeken lévő előfizetőknek nem kézbesíttetik. A «Georgikon» c. mezőgazdasági szaklap nem kapott beviteli engedélyt, sőt kérelmére választ sem adtak. A lappéldányokat sokszor visszaküldik azzal, hogy a sajtótermékek bevitele nincs megengedve. Az «Illatszerész» (Der Parfumeur) című szaklap, mint a kikézbesíttetlenül visszaérkezett több lappéldány bizonyítja, nem jut el a Pozsonyban («Bratislava») lakó címzettekhez és más címzettekhez sem. A «Köztelek» c. mezőgazdasági lapot, amely egyik gazdasági egyesületnek folyóirata, Románia