Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-218
70 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. holott az alapszabály módot ad nekik arra, hogy az általuk létesített, a munkásfilléreken vásárolt otthonukban szórakozhassanak és olt az időt eltölthessék. (Györki Imre: Ezeket az állapotokat jelentse Genfben, miniszterelnök úr! — Kuna P. András: Maguk jelentenek eleget!) Oly brutális eljárás ez, amit szó nélkül hagyni nem lehet. Míg az egyik oldalról azt látjuk, hogy a kapitalizmus a legmesszebbmenő úton végrehajtja a maga szervezkedését, nemzetközileg legjobban kiépítheti kartelljeit, trösztjei! s ezt senki sem akadályozza meg, a kormány nem áll oda a kapitalizmussal szemben a csendőreivel, hogy a nemzetközi szervezeteik kiépítését megakadályozza, addig a munkásokat, midőn védekezni akarnak a kizsákmányolás ellen, az ellen az állapot ellen, amely a legalacsonyabb sorsba taszította ie őket, s midőn kissé fel akarnak emelkedni az emberibb nívóra, brutálisan szétverik, a kenyértelenségbe, kétségbeesésbe dobják őket s megakadályozzák, hogy ily módon szervezkedhessenek és a szervezkedéssel önmagukon segítsenek. Az ily nagyszabású inunkáselbocsátás különösen a határszélen egészen más jelenség, mert itt egyrészt kolonizált munkásokról vau szó, másrészt pedig nines ott más vállalat, amely őket alkalmazhassa. A vállalat tudatában van annak, hogy mit tesz, tudatában van annak, hogy teljes kétségbeesésbe kergeti az embereket. Éppen azért csinálja ezt, hogy elvegye a kedvüket, elvegye azt a lehetőséget, hogy a saját sorsukon segítsenek. T. Képviselőház! Én ezt oly ténykedésnek tartom, amelyet nemesakhogy magunk nem hagyhatunk szó nélkül, hanem feltétlenül elváljak, hogy a kormány is, miután nyilvánosan hozom tudomására ezeket, tegye meg a szükséges intézkedéseket, melyekel elkerülhetetlenül meg kell tenni, s a kormány is biztosítsa a munkásoknak a miniszterileg jóváhagyott alapszabályokban biztosított jogait, adja meg a lehetőséget, hogy a munkás a kizsákmányoló kapitalizmussal szemben védekezhessék, ne adjon csendőri segítséget a kapitalizmusnak, ne verje ki a munkásokat csendőri segítséggel saját otthonukból, mert ez oly vérlázító, oly tel háborító ténykedés, amit semmi körülmények között sem tűrhetnek el. Ha a kormány jelét akarja adni annak, hogy igenis, a szegény, földretaposott munkások mellé áll, akkor intézkedéseket fog tenni, vagy legalább az egyenlő elbánás elvét gyakorolja. Amit szabad a kapitalizmusnak, azt legyen szabad a munkásoknak is. A hatalmas tőke mindennel körül van véve, ami ebben az országban található, minden segítségére van a kapitalizmusnak. A kapitalizmus azonban ezzel nem elégszik meg, ezenkívül szükségesnek tartja, hogy szervezkedjék, nemcsak az ország határain belül, hanem a határokon kívül is. Tessék tehát a munkásoknak is biztosítani ugyanezeket a jogokat. Nem szabad, hogy megtorlás nélkül maradjon az, hogy az államhatalom fegyveres erőt ad oda segítségül a kapitalizmusnak, hogy továbbra is kizsákmányolhassák, kiszipolyozhassák azokat a munkásokat, mert hogy ki vannak zsákmányolva, azt különösebben bizonyítani nem kell, bizonyítják azok a munkabérek, amelyek ott találhatók. Ma, amikor szerte az országban mindenütt munkanélküliséggel találjak szemben magunkat és \ülöuöseu most tél felé. amikor a fokozódó, ismételten ijesztően fokozódó munkanélküliség bontakozik ki minden iparágban, éppen a kormánynak kell megakadályoznia, hogy egy ilyen hatalmas ipari kapitalizmus, mint a Rimamurányi is, a munkanélküliek számát szaporítsa. Oda kell állnia a kormánynak, leinteni azt a kapitalizmust, amely most a nyomorúságot, az amúgy is tűrhetetlen nagy nyomorúságot még nagyobbá, még elviselhetetlenebbé akarja tenni. Én várom, hogy a kormány e tekintetben tegye meg a kötelességét, biztosítsa az egyenlő elbánás jogát a munkásoknak, mert egyébként a legvégső elkeseredésbe fogja belekergetni a munkásokat és nem lehet tudni, mit fog majd az ilyen állapot szülni. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni! Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én ebben a percben nem vagyok abban a helyzetben, hogy tájékoztatást adjak a mélyen t. Háznak arról a kérdésről, amelyet Kabók Lajos t. képviselőtársam felvetett, miután az esetet nem ismerem. Azonban mindenesetre kilátásba helyezem azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, valamint a belügyminiszter úr vizsgálat tárgyává fogják tenni az esetet és amennyiben tényleg bebizonyosodnék az,hogy az állami közegek, vagy hatóságok a munkások szervezkedési jogával szemben visszaéltek volna hatalmukkal, ebben az esetben a megtorlás részükről meg fog történni. Kérem bejelentésem tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfáől.) Elnök: Kíván-e valaki az elnöki napirendi indítványhoz még hozzászólni*? Ha senki szólni nem kíván, az elnöki indítványt, amely nem támadtatott meg, elfogadottnak jelentem ki.. Következik a vallás és közoktatásügyi miniszter úr írásbeli válasza Kéthly Anna t. képviselőtársunknak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, 1226. számú rendelete tárgyában, előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Nagyméltóságú Elnök úr! Kéthly Anna országgyűlési képviselőnek folyó évi június hó 16 án elmondott interpellációjára a következő választ adom: Az 1876 : XXVIII. te. 1. §-a értelmében a népiskolaügy közigazgatását a vallás- és közoktatásügyi miniszter vezeti. Ebben a minőségben az állami, községi, izraelita, társulati és magániskolákban (1926. óta az érdekeltségiekben is) őt illeti a rendelkezés joga, a többi hitfelekezeti elemi iskolákban pedig az állami főfelügyeletet gyakorolja. Ezek szerint a törvények korlátai között és azoknak szellemében a vallás- és közoktatásügyi miniszter köteles gondoskodni a felmerült kérdések rendezéséről, a mutatkozó bajok orvoslásáról és az iskolai munka sikerének biztosítékairól. A Kéthly Anna országgyűlési képviselő által kifogásolt rendelet ebben a jogkörben adatott ki, a törvények szelleméből folyik, régi gyakorlaton alapul s így jogosultságuk el mm vitatható. Hogy ez így van, azt már az 1868. évi XXXVIII. te. értelmében 1877 : ben kiadott elemi népiskolai tanterv is igazolja, amely felsorolja a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott tanszereket s ezek között a tan könyvek csoportjában a vezérkönyvekel is. Tehát a vezérkönyvek már a népoktatási alaptörvény végrehajtásának első időpontjában is tanszerek gyanánt szerepeltek s a használat szempontjából más taneszközökkel és tankönyvekkel egyformán bíráltattak el, engedélyezés
