Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-218
Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. 59 sommal, ha megállaptíom, hogy ez a törvényjavaslat azok közé a ritka javaslatok közé tartozik, amelyek a Ház minden oldalán pártállásra való tekintet nélkül megértésre találnak. (Úgy van! JJaii van!) Előttem szólott t. képviselőtársam sem általánosságban bírálta a javaslatot, nem is kifogasolt minden egyes tételt, hanem megérthető emberi és képviselői szemPontok irányítottálk őt akkor, amikor az ő vidékének nagyobb támogatást és a rábatoroki duzzasztó gátnak teljesen az állam költségén való kiépítését kérte. Én tehát, amidőn megállapítom, hogy igen t. képviselőtársamnak ellenzéki felszólalása, mint ellenzéki felszólalás, ezúttal nem sikerült, vagyok bátor annak a felfogásnak kifejezést adni, hogy éppúgy, mint én, többi képviselőtársaim is melegen pártolják ezt a törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat megérdemli, hogy minden egyes képviselő melegen lelkesedjék iránta, mégpedig megérdemli mezőgazdasági, kereskedelmi, szociális és kulturális szempontból. (Ugy van jobbfelől.) Mezőgazdasági szempontból azért, mert ha mindazok e gondolatok, mindazok a műszaki tervek, amelyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, valóin válnak, ikkor megszűnnek azok a veszedelmek, amelyek eddigelé a parti birtokosokat a folyók mentén, a zabolátlan patakoki és vízállások mentén állandóan fenyegetik. Ha el fognak tűnni nagyobb folyóinkon azok a zátonyok, amelyek alkalmasak arra, hogy jégképződé* keletkezzék, hogy a jégtorlasz a téli vizet felduzzassza, ha majd el fognak tűnni azok a mederkiszélesedesek, az átmetszések túlfejlődései, amelyek ma évente talán száz és száz holdat elvisznek a parti birtokosok területéből, ha meg fog szűnni az az aggodalom, amely ma egyes öblözetekben előáll, amikor az illető közelfekvő folyó áradásba megy. akkor a gazdaközönség, amely ezeken a víz által veszélyeztetett területeken sok millió holddal van érdekelve, sokkal nyugodtabban fogja fejét álomra hajtani, mert ágy fogja tudni, hogy nem hiába vetett, hogy .íratni fog, hogy földje népies nyelven kifejezve «biztos» lesz s ennél fogva az ő földjénél is meglehetős értékemelkedések fognak előállani. Üdvözlöm ezt a javaslatot a kereskedelem szempontjából is. Nem közömbös, hogy milyen hosszú az a víziút, amely felett rendelkezünk és a már sajnosán nemzetközivé vált Dunánkon nem hiszem, hogy alkalmas volna a mi sokat hangoztatott kulturfölényünknek bizonyítására az a körülmény, hogy így ősszel, kis víz Ideién egyre-másra megállnak a hajók, zátonyra jutnak, úgyhogy két-három hajónak i« segítségül kell mennie. A nemzetközi kereskedelem, amely Európának eme legnagyobb viziútján átmegy, ugyancsak nagyobb szimpátiával lesz a magyar nép iránt, 'ha ez a kereskedelem, akár a nemzetközi is, zavartalanul bonyolódhatik le. De üdvözlöm ezt a javaslatot szociális szempontból is. Hiszen kétségtelen, hogyha ceruzával számítást csinálunk, látjuk, hogy évente közel 5 millió pengő jut forgalomba egyrészt anyagok bevásárlására, másrészt a munkáskezek táplálására, hogy sok száz és ezer család fogja áldani a törvényhozást, fogja áldani ennek a törvényjavaslatnak megalkotóját, amikor előreláthatólag 15 évre, de ha folytatják a törvényjavaslat gondolatát, akkor 45 esztendőre látják el munkával azt a sok munkáskezei, amely ezt a javaslatot régóta várja. Még egy szempontból üdvözlöm ezt a javas latot és pedig kulturális szempontból, mert ha ezek a védművek ki lesznek építve, ha azok a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVI. műszaki munkák mind végre lesznek hajtva, akkor ezek igenis beszédes propagandistái lesznek a magyar műszaki tudománynak, a magyar technika fejlettségének. Amidőn azonban röviden, dióhéjban rámutattam ennek a törvényjavaslatnak előnyeire, nem mulaszthatom el, hogy egyúttal fájdalommal ne vegyem tudomásul azt, amit már az előadó ár is volt szíves beszédéiben felhozni, hogy tudniillik ez a 15 esztendő hosszú idő arra, hogy ezek a javaslatok, ezek a tervek valóra váljanak. Azt olvassuk a törvényjavaslatban, hogy a magyar kormány 5 millió pengőt bocsát rendelkezésre ezeknek a munkálatoknak, ameb ek csak a legsürgősebbeket jelzik, végrehajtásara. De azt is olvasom ebben a javaslatban, hogy összesen 190 millió pengő volna szükséges mindazoknak a munkálatoknak végrehajtására, amelyeket a vízügyi műszaki személyzet és a földmívelésügyi minisztérium sürgősnek, elengedhetetlenül fontosnak tart. Ha vizsgálom ezeket a kérdéseket, akkor azt hiszem, hogy nekünk nem szabad letennünk arról a gondolatról, hogy időnkint sürgessük az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, sürgessük a pénziigvminiszter urat, hogy keressen olyan forrásokat, amelyek ezt a hosszá időt meg fogják rövidíteni. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy óva inteni az igen t. földmívelésügyi miniszter urat attól, hogy betartsa strikte e törvényjavaslat és az indokolás minden részletének gondolatát, mert időközben adódhatnak olyan események a folyók medrében, amelyek sürgőssé teszik az olyan munkákat, amelyekre ma ez a törvényjavaslat akként allndál- hogy az még ráér arra, hogv tizenöt esztendő elmultával Legyen végrehajtva. Legyen szabad nekem is egy cseppet hazabeszélnem, amikor rámutatok arra, hogy a dana] munkálatokra az ordas—fajszi szakaszon kontemplálva van 500.000 pengő. Megnvugyással vettem az egyik bizottsági ülésen tudomásul a szakreferens szájából azt. hogv époen városomnak. Kalocsa városának Irányában a foktő] Dunaszakaszon van egy elfajult Duna meder, amelynek helyreállítási költsége 300.000 pengői igényel. Sajnálattal hallottam azonban, hogy ez nem tartozik azok közé az igen sürgős munkalatok közé, amilyen például a több] átmetszésekrendezése, a földmívelésügyi minisztérium úgy látja, hogy ennek a szakasznak helyreállítása rendkívül sürgős. Ezzel szemben én, aki ismerem a helyzetet, elismerem a szakreferens urakkal szemben azt, hogy a hajózásra ez a szakasz ma még nem nngvon veszedelmes, de ha az elfa.inlás annyira fei1ő r1 'k, ha a Dűlniük ez a szakasza annvira romlik, akkor sokkal naBrvobb költséggel kell maid ezt idővel megcsinálni, mintha megcsinálnák most talán a jövő esztendőben, avagy pedig a következő esztendőben. Iffen örülnék, ha az itten t. földmívelésü»v i miniszter úr erre vonatkozóan megnyugtató kijelentéseket tenne. Mehetnek tovább, iiren t. Kéovíselőház. de nem akarom a Ház figyelmét untatni oK-an kérdésekkel, amelyek ma nem aktuálisak. Csak szomorúan szögezem le azt a tényt, hogy habár niee-lelx'tősen na^v T>én'/f">s«'/Pírről vol'm itt «zó, ismételten, 57 millió pengőről, méffifl olyan általános kívánságról, mint példán! a magyar tengernek Európa legnagyobb ví/nít iával való összeköttetése hajózás szemnontjából crváltnláhan szó sincs, inert erre olyan összeérek kelle nek, amelyek a későbbi nagy beruházási ÖSSVOÜhől volnának fedezendők. (Sándor Pál: Van szó róla! A komp-hajózásnál!) Van szó róla, 9
