Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. 59 sommal, ha megállaptíom, hogy ez a törvény­javaslat azok közé a ritka javaslatok közé tar­tozik, amelyek a Ház minden oldalán pártál­lásra való tekintet nélkül megértésre találnak. (Úgy van! JJaii van!) Előttem szólott t. képvi­selőtársam sem általánosságban bírálta a ja­vaslatot, nem is kifogasolt minden egyes tételt, hanem megérthető emberi és képviselői szem­Pontok irányítottálk őt akkor, amikor az ő vi­dékének nagyobb támogatást és a rábatoroki duzzasztó gátnak teljesen az állam költségén való kiépítését kérte. Én tehát, amidőn meg­állapítom, hogy igen t. képviselőtársamnak el­lenzéki felszólalása, mint ellenzéki felszólalás, ezúttal nem sikerült, vagyok bátor annak a felfogásnak kifejezést adni, hogy éppúgy, mint én, többi képviselőtársaim is melegen pártol­ják ezt a törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat megérdemli, hogy minden egyes képviselő melegen lelkesedjék iránta, mégpedig megérdemli mezőgazdasági, kereskedelmi, szociális és kulturális szempont­ból. (Ugy van jobbfelől.) Mezőgazdasági szem­pontból azért, mert ha mindazok e gondolatok, mindazok a műszaki tervek, amelyek a tör­vényjavaslatban foglaltatnak, valóin válnak, ikkor megszűnnek azok a veszedelmek, ame­lyek eddigelé a parti birtokosokat a folyók mentén, a zabolátlan patakoki és vízállások mentén állandóan fenyegetik. Ha el fognak tűnni nagyobb folyóinkon azok a zátonyok, amelyek alkalmasak arra, hogy jégképződé* keletkezzék, hogy a jégtorlasz a téli vizet fel­duzzassza, ha majd el fognak tűnni azok a me­derkiszélesedesek, az átmetszések túlfejlődései, amelyek ma évente talán száz és száz holdat el­visznek a parti birtokosok területéből, ha meg fog szűnni az az aggodalom, amely ma egyes öblözetekben előáll, amikor az illető közelfekvő folyó áradásba megy. akkor a gazdaközönség, amely ezeken a víz által veszélyeztetett terüle­teken sok millió holddal van érdekelve, sokkal nyugodtabban fogja fejét álomra hajtani, mert ágy fogja tudni, hogy nem hiába vetett, hogy .íratni fog, hogy földje népies nyelven kife­jezve «biztos» lesz s ennél fogva az ő földjénél is meglehetős értékemelkedések fognak elő­állani. Üdvözlöm ezt a javaslatot a kereskedelem szempontjából is. Nem közömbös, hogy milyen hosszú az a víziút, amely felett rendelkezünk és a már sajnosán nemzetközivé vált Dunánkon nem hiszem, hogy alkalmas volna a mi sokat hangoztatott kulturfölényünknek bizonyítására az a körülmény, hogy így ősszel, kis víz Ideién egyre-másra megállnak a hajók, zátonyra jut­nak, úgyhogy két-három hajónak i« segítségül kell mennie. A nemzetközi kereskedelem, amely Európának eme legnagyobb viziútján átmegy, ugyancsak nagyobb szimpátiával lesz a ma­gyar nép iránt, 'ha ez a kereskedelem, akár a nemzetközi is, zavartalanul bonyolódhatik le. De üdvözlöm ezt a javaslatot szociális szempontból is. Hiszen kétségtelen, hogyha ceruzával számítást csinálunk, látjuk, hogy évente közel 5 millió pengő jut forgalomba egyrészt anyagok bevásárlására, másrészt a munkáskezek táplálására, hogy sok száz és ezer család fogja áldani a törvényhozást, fogja ál­dani ennek a törvényjavaslatnak megalkotóját, amikor előreláthatólag 15 évre, de ha folytatják a törvényjavaslat gondolatát, akkor 45 eszten­dőre látják el munkával azt a sok munkáskezei, amely ezt a javaslatot régóta várja. Még egy szempontból üdvözlöm ezt a javas latot és pedig kulturális szempontból, mert ha ezek a védművek ki lesznek építve, ha azok a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVI. műszaki munkák mind végre lesznek hajtva, akkor ezek igenis beszédes propagandistái lesz­nek a magyar műszaki tudománynak, a ma­gyar technika fejlettségének. Amidőn azonban röviden, dióhéjban rámu­tattam ennek a törvényjavaslatnak előnyeire, nem mulaszthatom el, hogy egyúttal fájdalom­mal ne vegyem tudomásul azt, amit már az elő­adó ár is volt szíves beszédéiben felhozni, hogy tudniillik ez a 15 esztendő hosszú idő arra, hogy ezek a javaslatok, ezek a tervek valóra váljanak. Azt olvassuk a törvényjavaslatban, hogy a magyar kormány 5 millió pengőt bocsát rendel­kezésre ezeknek a munkálatoknak, ameb ek csak a legsürgősebbeket jelzik, végrehajtásara. De azt is olvasom ebben a javaslatban, hogy összesen 190 millió pengő volna szükséges mind­azoknak a munkálatoknak végrehajtására, amelyeket a vízügyi műszaki személyzet és a földmívelésügyi minisztérium sürgősnek, elen­gedhetetlenül fontosnak tart. Ha vizsgálom ezeket a kérdéseket, akkor azt hiszem, hogy nekünk nem szabad letennünk ar­ról a gondolatról, hogy időnkint sürgessük az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, sürges­sük a pénziigvminiszter urat, hogy keressen olyan forrásokat, amelyek ezt a hosszá időt meg fogják rövidíteni. Legyen szabad rámu­tatnom arra, hogy óva inteni az igen t. földmí­velésügyi miniszter urat attól, hogy betartsa strikte e törvényjavaslat és az indokolás min­den részletének gondolatát, mert időközben adódhatnak olyan események a folyók medré­ben, amelyek sürgőssé teszik az olyan munká­kat, amelyekre ma ez a törvényjavaslat akként allndál- hogy az még ráér arra, hogv tizenöt esztendő elmultával Legyen végrehajtva. Le­gyen szabad nekem is egy cseppet hazabeszél­nem, amikor rámutatok arra, hogy a dana] munkálatokra az ordas—fajszi szakaszon kon­templálva van 500.000 pengő. Megnvugyással vettem az egyik bizottsági ülésen tudomásul a szakreferens szájából azt. hogv époen városom­nak. Kalocsa városának Irányában a foktő] Dunaszakaszon van egy elfajult Duna meder, amelynek helyreállítási költsége 300.000 pengői igényel. Sajnálattal hallottam azonban, hogy ez nem tartozik azok közé az igen sürgős munka­latok közé, amilyen például a több] átmetszések­rendezése, a földmívelésügyi minisztérium úgy látja, hogy ennek a szakasznak helyreállítása rendkívül sürgős. Ezzel szemben én, aki isme­rem a helyzetet, elismerem a szakreferens urakkal szemben azt, hogy a hajózásra ez a sza­kasz ma még nem nngvon veszedelmes, de ha az elfa.inlás annyira fei1ő r1 'k, ha a Dűlniük ez a szakasza annvira romlik, akkor sokkal na­Brvobb költséggel kell maid ezt idővel megcsi­nálni, mintha megcsinálnák most talán a jövő esztendőben, avagy pedig a következő esztendő­ben. Iffen örülnék, ha az itten t. földmívelésü»­v i miniszter úr erre vonatkozóan megnyugtató kijelentéseket tenne. Mehetnek tovább, iiren t. Kéovíselőház. de nem akarom a Ház figyelmét untatni oK-an kérdésekkel, amelyek ma nem aktuálisak. Csak szomorúan szögezem le azt a tényt, hogy habár niee-lelx'tősen na^v T>én'/f">s«'/Pírről vol'm itt «zó, ismételten, 57 millió pengőről, méffifl olyan álta­lános kívánságról, mint példán! a magyar tengernek Európa legnagyobb ví/nít iával való összeköttetése hajózás szemnontjából crváltn­láhan szó sincs, inert erre olyan összeérek kelle nek, amelyek a későbbi nagy beruházási ÖSSVOÜ­­hől volnának fedezendők. (Sándor Pál: Van szó róla! A komp-hajózásnál!) Van szó róla, 9

Next

/
Thumbnails
Contents