Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-234

522 Az országgyűlés képviselőházának 234. ülése 1928 december 14-én, pénteken. Hogy olyan magyar emberekkel, olyan magyar képviselőkkel... (Zaj.) Ne tessék zavarni Petőfi szellemét, nem Jánossy Gábor beszél, ezt Petőfi Sándor mondja az 1848-as nemzetgyűlésnek és az ő lelke mondja nekünk: «Ott álltok a teremnek küszöbén. Melyből a nemzet sorsa jön ki majd, Megálljatok, ne lépjetek be még, Hallgassátok ki intő szózatom... Egy ember szól, de milliók nevében! Az a hon, melyet őseink szereztek Verítékökkel, s szívok vérivel, Az a hon többé nincs meg, csak neve Bolyong közöttünk, mint a temetőből Éjféli órán visszajött kísértet... Az a hon többé nincs meg, falait Elmorzsolák a múltkor férgei. S az új vihar szétfújta födelét, S lakói most az ég alatt tanyáznak, Mint a vadállat és mint a madár. Mit őseink egy ezredév előtt Tevének, azt kell tenni most ti nektek: Bármily erővel, bármily áldozattal, Bár mind egy szálig elvesztek belé, Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok. Egy új hazát, ahol ne légyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák, Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő. Hogy minden ember lásson s ép legyen. Akit nem égő honfiérzelem És tiszta szándék vezetett ide, Kit a hiúság vagy silány önérdek Csábít e helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre, Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd, Átok s gyalázat lesz kísérete, Mellyel haza s később a sírba megy.» Ezt mondta Petőfi 1848-ban az akkori képviselőkhöz ós százszor, ezerszer mondja ma a ma törvényhozóihoz... ( Propper Sándor: Hogy: kovácsoljátok a 'bilincseket!) Ne zavarja Petőfit, t. képviselőtársam. (tlmi van! — Mozgás jobb felől.) Komolyan mondom ezt; magyar keserűségemnek égést lávája ömlik ki lelkemből az ajkaimon át. mikor ezeket elmondom, mert tudatára emelkedem annak a szörnyű tragikumnak, amelybe ez a nemzet érdemetlenül esett. Azt mondja továbbá — be is fejezem, nem untatom tovább ezzel önöket: «Ti, kik szívéből bálványistenek Ki nem szoríták az igaz nagy Istent, Kiknek szívében a hazaszeretet Mint szentegylinzi oltárlámpa ég. Eredjetek be és munkáljatok, Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés, Hogv bámulatiában, majd ha látni fogják, Megálljon rajta a világ szeme, A bennlakókat vallja boldogoknak És istenítse, akik építették!» Ezt üzeni Petőfi. (Propper Sándor: A bilincskovácsolás, ez a dicső munka, ugy-e?) Ezt üzeni nekünk annak a halhatatlan költőnek ma is élő, intő, dorgáló, tanító szelleme. (Esztergályos János: Ejh, ha ma Petőfi élne, mit mondana! — Propper Sándor: Ha Petőfi élne. Vácon ülne! — Zaj.) Kiüldözné a kufárokat a nemzet templomából. (Györki Imre: Akkor az egységespárt nem volna itt, mert Vácott le lenne csukva! — Zaj.) Elnök: Csendet kéreik! Jánossy Gábor: Azért mondom, hogy a házszabály, a legtökéletesebb házszabály sem fogja átalakítani az embereket, a képviselőket, a Képviselőházat, hanem igenis, magunkon áll, hogy akár ezekkel a házszabályokkal, akár a legtökéletesebb házszabályokkal emelkedjünk rettenetes sorsunk tudatára, irtózatos kötelességeink magaslatára; a felelősség tudata, a kötelességérzet legyen bennünk a legnagyobb s innen a Házból induljon ki a közszellem meggyógyításának, a beteg magyar lélek miazmáktól való megtisztításának folyamata. (Propper Sándor: Nyolcvan igazgatósági tagsággal !) I Értsük meg egymást, támogassuk egymást, segítsük egymást, akkor kötelesség-ünket teljesíthetjük és akkor házszabályrevizió nélkül, vagy azzal is megfelelünk hivatásunknak és elérjük a végső célt. T. Képviselőház! Általában — mondom — helyeslem, szükségesnek tartom mindazt, amit ez a hatalmas elaborátum magában foglal. (Györki Imre: Mindjárt gondoltuk! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon szép!) Ne tessék engem megakasztani, mert mindjárt olyant mondok, (Propper Sándor: Petőfi szellemében!) aminek t. képviselőtársaim is, — legalább azt hiszem — bólintani fognak. (Györki Imre: Ez a házszabály felel meg Petőfi szellemének? — Propper Sándor: «Csörg< ss ifjú, csörgésem átok», — ezt is mondta Petőfi. — Kuna P. András: Aki sárga szemmel nézi. sárgának látja! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Mondom, szükségesnek tartom a beszédidő megállapítását, szükségesnek tartom az indítványok megtevésének bizonyos precizírozását, szóval mindent szükségesnek tartok, ami a Ház munkaiképessége teljességének lehetőségét kimeríti, magában foglalja és ami a mai rettenetes gazdasági, politikai s társadalmi helyzetben ezt a nemzetet előbbre viszi. Azonban sajnálom, én, aki Kossuth Lajos tanításait olvasgatom és Igyekszem követni, ott, ahol állok... (Malasíts Géza: Abban a pártban?) Mindenki ott teliesítse kötelességét, ahová az isteni Gondviselés, a sors és a választók bizalma őt állította. (Ügy van! Ű.02/ van! a jobboldalon. — Esztergályos János: Nyílt szavazással?) Mondom, t. araim, én azt a bizonyod angol-magyar rendszert, amelyet annak méltóztatnak nevezni, nem tudom magamévá tenni. (Helyeslés.) Az én lelkületemhez, meggyőződésemhez, de úgy gondolom, a magyar hagyományokhoz, a magyar lélftkhez, a magyar ember természetéhez is közelebb áll az a kisebbségi javaslat, amelyet Rublnek István t. barátom terjesztett elő. Én azonban még ezt snn valósítanám meg. hanem elégségesnek t ártaná ni cs.ik a beszédidő korlátozását, mert hiszen ad infinitum lehetséges beszélni. Két év óta végighallgattam az összes költsé^^tési beszédeket, öt hal órás beszédeket is hallgattam végig; végighallgattam a munkásbiztosításról szóló javaslat vitájájt, végigolvastam magát a javaslatot, amelynek könyveit, vaskos kódexeit igyekeztem átolvasni és megérteni. ezenkívül töb három-négy hétig tartó vitát is hallgattam végig nyolcórás üléseken és bizony,