Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-234

Az országgyűlés képviselőházának 234. ülése 1928 december 14-én, pénteken. 517 még drágább. Ez azt mutatja, hogy az egész közéletben meglevő közszellem a kereskedői életbe is átment. Hol találjuk meg az ilyen kereskedőt nálunk, aki ágy állítja oda ;i portékát, hogy «ez a kesztyű olcsóbb, mert ez még 1914bői való, a későbbi drágább, az 1917-cs még drágább?» Ez csak ott lehetséges, ahol a közületen kérésziül átüli élődik a józan, tisztességes erkölcsi felfogás mindenkibe. Csak ott lehetséges, hogy ilyen emberek alakuljanak ki és ennyire elterjedjen ez a berendezkedés. Hivatkoznak mármost Angliára, ahol olyan fontos volt és annyira kifejlődött és kialakult a két pártrendszer. Ott ma már három pártrendszer van, a konzervatív párt, a liberális párt és a munkáspárt. Mind a három párt volt már kormányon, Angliában olyan kicsiny dolgokon bukik meg a kormány és olyan kicsiny dolgokon bukhat meg, mert a közélet annyira érzékeny Angliában, hogy egy időközi választás is befolyásolhatja a kormány sorsát. Itt, ha nem fogadják valami nagy szeretettel a kormánynak egy javaslatát, vagy ha a hangulat künn a parlamenten kívül a javaslat ellen szól, a kormány vagy visszavonul, vagy visszavonja javaslatát, vagy megegyezik a pártokkal. Másutt, ahol pártrendszer van, ahol a kormányzatban egyik párt felváltja a másikat, nem úgy jönnek létre a javaslatok, mint nálunk, hogy a kormány meg se kérdezi az ellenzéket. Még a saját párljnl sem, (Jánossy Gábor: Maguk se hiszik ezt!) hanem kénytelen a többi pártokkal megegyezni és közösen állapítják meg a Ház munkaprogrammját. (Györki Imre: Tudták önök, hogy gazdasági tominiszteri állást szerveznek? Meg sem kérdezték! — Jánossy Gábor: Bejelentette itt a miniszterelnök úr hónapok előtt! — Györki Imre: Két hónappal utólag! — Propper Sándor: Azt se tudták, hogy a pénzügyminiszter megbukott és új pénzügyminisztert kapnak! Ma sem tudják, hogy van! Senki sem tudja! — Zaj.— Krisztián Imre: Ezt a politikát csak magukra vonatkoztathatják! —Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi van a kisüsttel? — Krisztián Imre: Annak köszönheti a létét, hogy itták a pálinkát a papája kocsmájában! — Malasits Géza: ön pedig annak köszönheti, hogy itt Kun Béla volt valamikor! Azelőtt semmi sem volt! — Zaj és közbeszólások.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat mindkét oldalon, hogy méltóztassanak csendben maradni. Farkas István: Hivatkoztak itt Angliáira. Én is hivatkozom rá és felolvasok Ferenczy Árpád «Az angol parlamenti szólásjog és fegyelem története és fejlődése» című művéből, amelyet 1912-ben, vagy 1913-ban adtak ki bizonyos tendenciával, amikor annak idején a ház«zabálvokat módosították. (Propper Sándor: Tisza István megbízásából.) Ebből a könyvből azt látjuk, hogy ott a pártrendszerek és a vélemények olyan különbözőek voltak, ahol a nemzetiségi kérdésben, különösen pedig az lr kérdésben, ahol a kormánynak egy-két szótöbbsége volt; ahol a fegyelmi jog gyakorlását az elnök függetlensége révén nem hajtotta végre; csak két tényre hivatkozom és ei-re a két tényre vonatkozólag idézek adatokat. Az áll ebben a könyvben, hogy Angliában a választói reformot egyetlen egy 'szótöbbséggel szavazta meg a Ház 1832-ben, amikor a liberális párt harcolt és küzdött és minden áron keresztül akarta azt hajszolni. Lord Melbourne minisztériumát 1841-ben egyetlen egy szavazattöbbséggel buktatták meg s Pittmann-nak az Írországgal való nniójavaslata is csak egy szótöbbséggel ment keresztül. Angliában tehát, ahol olyan állapotok voltak, hogy kormányokat buktattak 2—3 szavazattöbbséggel s oazszabályozat akartak behozni a különböző pártok egyöntetű felfogásával és hozzájárulásával, mert olyan volt az általános berendezkedése a parlamentnek, ott természetes dolog lehetett ennek a rendszernek a megesinálása, de ahol egy ilyen többség van, mint nálunk és ellenzék nincs, s nincs egy ellenzéki párt, amely átvehetné a kormányzatot, mire való ez a megszorítás? A fegyelmi jog tekintetében is az a helyzet, hogy a fegyelmi jogot többször kiterjesztették. Azt mondja ez a jelentés, hogy az 1882-iki klotürszakasz nehézsége volt közelebbi oka annak, hogy az ügyrendi szabályok módosítását újra napirendre tűzzék. Az említett szabály tudniillik csak a speaker iniciativájára tette lehetővé a klotűr alkalmazását, ámde a Ház elnökének ilyen funkcióval történt felruházása a gyakorlatban nem vezetett a kívánt eredményhez, különösen miután az elnökök igen érthetően nem szívesen tették kockára pártatlanságuk hírnevét a klotűr kezdeményezése által. Ott tehát az elnök független volt, független a pártoktél, nem pártban lévő ember volt; ott az elnök tehát nem hajtotta végre a klotűrt; megtartotta a maga pártatlanságát. Meg méltóztatnak látni ebből a könyvből, ha elolvassák, hogy Angliában mindenhol végigvonul az az elv, hogy a rendszabályok alkalmazása tekintetében a kisebbségek az elnök részéről védelemben részesültek, az elnökök mindenhol a fegyelmi jogot, a szólásjog kérdését úgy gyakorolták, hogy abból a kisebbségre kár ne háramoljék, vagyis a kisebbség szempontjából kedvezően gyakorolták. (Propper Sándor: Az elnöknek vétó-joga van a klotűr ellen a kisebbség érdekében!) Ezt a rendszert, amely így alakult ki Angliában, amely tehát egészen más, mint a mienk, itt úgy alkalmazni nem lehet és nem célszerű és ilyen értelemben itt nem is lehet hivatkozni reá. De Kenéz Béla képviselő úrtól azt hallottuk felszólalása során, hogy az országban sok az analfabéta; számokat is olvasott föl és szembeállította a kérdést, hogy olyan országban, ahol sok az analfabéta, nem lehet a titkos választójogot megcsinálni. (Propper Sándor: Ahol ilyen tanárok vannak, természetes!) Már utaltam Belgiumra és utaltam más államokra Is. Igen szomorú, hogy ezer év óta a mi országunkban államférfiak és egyetemi tanárok még mindig azt emlegethetik, hogy azért nem lehet a titkos választójogot megadni a népesség egy nagy részének, mert az nem elég művelt, nem elég érett, még vannak analfabéták. (Jánossy Gábor: Csak az urak mondják, ezt itt senki sem mondja! — Györki Imre: A miniszterelnök mondja! — Jánossy Gábor: A helyzet nem érett reá!) Bocsánatot kérek, azt is mondotta a képviselő úr, hogy olyan helyeken szárnyalta lui a szociáldemokráciát a bolsevizmus, amely államokban nagy az analfabétizmus. Ez így általában igaz. (Propper Sándor: ügy van!) De fordítsuk meg a tételt s ha ezt a tételt megfordítjuk, akkor azt látjuk, hogy ott támadt bolsevizmus, ahol az állami organizmust megmerevítették, a választójog szűk volt, kiváltság volt és csak egy osztálynak uralma, egy osztálynak felfogása tudott érvényesülni és az államra befolyást gyakorolni, vagyis ahol mereven elzárkóztak a nép vágyai, kívánságai elől, ahol nem vezettték be a népet az alkotmány sáncaiba és így a gyakorlati 77*