Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-233

5l2 Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése 1928 december 13-án, csütörtökön. Ghyka képviselő úr, Caluc kolozsmegyei oláh pre­ektus és sok más oláh közéleti ténye/ő, minde­nekfelett pedig az az amerikai bizottság, amely Erdélyben járt az ottani kisebbségi egyházak sérelmeinek tanulmányozására és amelynek most jelent meg rendkívül értékes kötete. Ajánlom szíves figyelmükbe, méltóztassék elolvasni : «Rou­mania after ten years», Románia tíz év után. Ha nz ember ezeket el mondja, meg kell hogy feled­kezzék önuralmáról. (Ügy van! a jobboldalon.) Mert bár én egész életemet egy szigorú ön­fegyelmezést kívánó munkában töltöttem és úgy vélem, hogy talán tudok is magamon uralkodni, (Ügy van! a jobboldalon.) de amikor hallom, hogy a román tömlöcök abban az országban, ahol általános egyenlő titkos választójog és szigorított házszabály van, magyar vértől harmatoznak, hogy az oláh hadseregben a magyar fiúkat bo­tozzák és csonkítják, ezer meg ezer magyart földönfutóvá teszuek az agrártörvény alkalmazá­sával, amikor tudom, hogy elnémítják ajkukon a magyar szót, letépik keblükről a magyar triko­lórt, a magyar szívek e szentháromságát, akkor elhagy önuralmam, amikért bocsánatot kell kér­nem, de álmatlan éjszakákon sokszor egynek érzem magamat Ocskay brigadérosnak azzal a marcona katonatisztjével, Szörényi százados-kapitánnyal, aki a magyar nemzet ezer esztendős tragédiájának öntudatlan átérzésében a földre vetette magát és ott felüvöltött: oh, én nyomorult nemzetem. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Ennek a nyomorult nemzetnek nevében kérek mindenkit, hogy maradjon meg a minket boldo­gítható realitásoknál. Ne fussunk mi az általános titkos választójog lidérofénye után (Bródy Ernő: Benne van a programúiban ! — Barabás Samu : Védik az oláhokat és a cseheket!) és mindenek­felett ne vádoljuk önönmagunkat el nem követett mulasztásokkal és bűnökkel. (Zaj a szélsőbalolda­lon.) Mindenekfelett kérek mindenkit — és ezzel egészen közel jutottam tárgyamhoz —, hogy ne méltóztassék magatartásukkal azt a látszatot kel­teni, hogy Magyarország a demokratikus beren­dezkedés hiánya m>att nem érett meg a házszabály­revízióra, az utódállamok demokráciája ellenben elbírja a házszabályszigorítást, mert mindnyájan tudjuk, hogy az a demokrácia, amely a minket körülvevő államokban van : hazugság (Ügy van! a jobboldalon.) és vagyunk egynéhányan, akik ennek a hazugságnak hiteles bizonyítékait fel­jegyezzük, megörökítjük és átadjuk a történelem ítélőszékének, mint megdöbbentő tanuságtételeit annak az áldemokráciándk, amelynek egyik fő­célja a területükön élő magyarság elpusztítása. (Ügy van ! a jobboldalon.) Vagyunk egynéhánvan, akik hangtalanul, csöndben dolgozunk, soha nem lankadó remény­séggel, mert tudjuk, hogyha a halál kiüti is ke­zünkből a tollat, jönnek helyettünk, utánunk má­sok. És hogyha az örök hallgatás egyszer elné­mítja az én ajkamról a szót a katedrán, nyu­godtan távozom, mert én az ifjú nemzedékek egész seregét igyekeztem, talán szerény tudással, de tiszta jellemmel nevelni a tudomány és a haza szolgálatában. (Kabók Lajos közbeszól.) És ha egyszer elmegyek, nyugodtan megyek, mert tudom, hogy sok ifjú lelkében gyújtottam fel a nagy magyar puszták tüzét és ezek el fogják ta­lán érni azt a nagy célt, amelyet mi elérni nem tudunk. És minthogy én minden olyan intéz­ményt, amely ezt a nagy célt szolgálja, bár tá­vúiról és csak egy lépés előbbretételével is, öröm­mel üdvözlök, annálfogva a házszabályok módo­sítását, amely hivatva van arra, (Farkas István: Hogy újabb forradalmat idézzen elő!) hogy né­zetem szerint a nemzeti akarat célszerű és méltó megnyilvánulását lehetővé tegye (Farkas István: Bolsevizmust teremtenek, mert az következik, a forradalom!) és a Ház rendjét és munkaképes­ségét, kifelé pedig tekintélyünket emelje ós ezzel a nagy célok eléréséhez közelebb visz, a benyúj­tott többségi javaslatot általánosságban a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyes­lés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik. — Rothenstein Mór: Éljen a reakció és az általános titkos vá­lasztójog! — Kuna P.András: Nemzetköziek! — Zaj. — Rothenstein Mór : Éljen az általános tit­kos választójog! — Kuna P. András : Nemzet­közi, nem ért ahhoz!) Elnök : T. Képviselőház ! A tárgya'ásra ki­tűzött időt néhány perccel azért hosszabbítottam meg, mert ezt az igazán szakszerű beszédet (Zaj a szélsőbaloldalon.) nem akartam megszakítani. (Kabók Lajos: Eltemette a titkos választójogot!) Mindössze 35 perc állt ugyanis rendelkezésére a szónoknak. Ez az eset a jövőre nézve precedensül nem szolgál. (Zaj.) Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést te­szek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Kabók Lajos: Szegény egyetemi hall­gatók !) Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 14-én pénteken délelőtt 10 órakor tart­suk és annak napirendjére tűzessék Ha házsza­bályreviziós bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatom­hoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, ilyen érte­lemben mondom ki a határozatot. Rassay Károly képviselő úr személyes kér­désben kíván szólni. A szót megadom. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyei­ket elfoglalni. Rassay Károly : T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Amikor pár perccel ezelőtt az ülés­terembe beléptem és Kenéz Béla t. képviselő­társam bi szédébe egy közbeszólást tettem, akkor ennek semmiféle sértő célzata nem volt. T. kép­viselőtársam azonban a vita hevében egészen jogosan megapprehendálhatott. Én t. i. azt mon­dottam képviselőtársam egy okfejtésére, hogy ezt nem tartom komolynak. Ne méltóztassék felre­érteni, én nem akartam Kenéz Béla t. képviselő­társam személyét a legtávolabbról sem érinteni. Én értékelem az ő kiváló tudását és kiváló tehet­ségét, meg kell azonban magyaráznom egy pil­lanatra, hogy miért mondottam ezt. T. képviselő­társam azzal felelt vissza, hogy most jöttem be az ülésterembe. Bocsánatot kérek, nem szórako­zásból voltam kinn. (Kenéz Béla : Nem is vontam kétségbe \) Legalább olyan közvetlen összekötte­tésben álltam a házszabályok módosítására ki­küldött albizottság jelentésének tárgyalásával, mint Kenéz Béla t. képviselőtársam, aki itt beszélt. (Kenéz Béla: Rendben van, nincs semmi­féle differencia közöttünk !) Meg kell mondanom, miért tettem ezt a megjegyzést. Képviselőtársam azt állította, amikor én ide beléptem, hogy Ame­rikában, a demokrácia hazájában az általános titkos választójog hazájában jelentkezik ennek egyik tünete, a korrupció. (Kenéz Béla : Akkor félre méltóztatott érteni. Azt mondottam, hogy annak el énére jelentkezik, hogy ott általános titkos választójog van! — (Zaj. — Elnök csen­get.) Ugyanakkor t. képviselőtársam minden át­menet nélkül beszélni kezdett arról, hogy jelent­kezik ez a demokrácia Cseh Szlovákiában, Jugo­szláviában, Romániában. (Kenéz Béla: Megma­gyaráztam előzőleg ! — Zaj. Elnök csenget.)

Next

/
Thumbnails
Contents