Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

414 .1: országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1928 december 7-én, pénteken. hogy mennyire pusztulnak a magángazdasági egyedek s amikor a kisexisztenciák romlásáról hallunk szörnyű es kéts gbeejtö nyilatkozatokat, akkor a t miniszter úr közömbösen nézi, (Zuj.) hogy itt ilyen ötletszerű vállalkozás hogyan alakul meg és hogyan részesül kedvezményekben. Én tehát nem vagyok abban a helyzetben, hogy honoráljam a t. miniszter úrnak azt a jószándékát, amely megnyilvánult a kisipari exisztenciák részére, amikor felemelte a taxi-rendszámok mennyiségét. — (Egy hang jobbfe>öl : Ez nem az ő dolga! — Zaj!) Az nem a miniszter úrhoz tartozik, hogy a főváros tanácsa kiknek osztotta ki ezeket a rendszá

iuok.it

, de az igenis a miniszter úrhoz tartozik, hogy megvédje a magyar iparostársadalm it és a kisipari exiszieueiákat. Mi, akik féltékenyen őrködünk az autonómia felett, kijelentjük a következőket: itt nem a f .város autonómiája nyilatkozott meg ebben a kérdésben, hanem esak egyszerűen a főváros tanaesa, és pedig autonómiaellenesen nyilatkozott meg, s a miniszter úrnak joga és köteles ége beavat kőzni abi.a a tanácsi elhatározásba, amely tegnap ezt a szerencsétlen eredményt szülte. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Fellebbezés esetén ! — Fábián a>éla : Csakhogy közben már kiadták a rendszámokat I) Nem tudom, kinek okoz lelki gyönyörűséget a botrányoknak egymásután fokozódó szériája. Pártunk már összehívta a főváros rendkívüli közgyűlését, amely jövő szerdán fog foglalkozni az üggyel. Nagyon fogom sajnálni, ha a Legnagyobb önmegtagadás mellett is az ügynek kellemetlen részletei fognak tárgyaltatni. Ne méltóztassék, t. miniszter úr, engedni, hogy idáig fajuljanak ezek az események! A miniszter úrnak joga és módja van ezt megakadályozni. (Gál Jenő: Egy szavába kerül!) Senkinek sem lelki gyönyörűsége, hogy botrányos ügyekkel foglalkoztassa részben a parlamentet, részben az országot, részben a külföldet. (Zaj.) Mert az urak azt nem is tudják, nem is sejlik, hogy külföldön is milyen kellemetlen következményei lehetnek ennek az ügynek éppen a személyi vonatkozásoknál fogva. (Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztasség több tapintattal kezelni ezeket a dolgokat, amikor itt vitális nemzeti érdekekről is van szó, és méltóztassék elsősorban a miniszter úrnak a magyar kisipari exiszteneiákat megvédeni. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Pakots József: Elmúlt az a kalandos és könnyelmű korszak, amikor akadtak kereskedelmi miniszterek, akik azt mondták, hogy nem ellenségei a kereskedelemnek, amikor ezzel a negatívummal fejezték ki azt a meddőséget, amellyel képviselték a masak tárcáját. "Remélem, a t. miniszter úr, akit komoly férfiúnak ismerek, már túl van ezen az általános megállapításon és konkrét módon kívánja felsegíteni a magyar ipart és kereskedelmet. Éppen ezért védtelenül sainálom, de nem tudom a miniszter úr iogos érzékenysécét honorálni és kérem, méltóztassék a legközelebbi ülés nppiveprHére tűzni a taxibotrányt. (Helyeslés half "In].) Flnök; Kíván valaki a napirendhez szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A helyeffes 7niniszterelnök űr kíván szólni. Vass József a miniszterelnök hel^ettpsít"sével ipe£rh

,

'

,

'ott nénióléti és inunkaüp"

1

'' m

5nisztpi" T. H'z! B^sénatot kérek a t. Háztól, hoerv fölszólalok. Tulaidonképpen nem is a napirendhez kívánnék felszólalni, de mégis, hogy a formalitásnak eleget tegyek, a magam részéről kérem a t. Házat, hogy az elnök úr napirendi indítványát méltóztassék elfogadni. De nem ez a eélom, amiért felszólalok. Ezt az alkalmat kívántam felhasználni arra, hegy a Ház december 4-én, kedden tartott ülésén elhangzott egy felszólalással kapcsolatban bizonyos reflexiókat ós helyreigazításokat tegyek. Nevezetesen Györki Imre képviselő úr beszélt a királykérdésről és beszéde eme részének vezető gondolata az volt, hogy ha esetleg tökéletes szabadságot biztosítanak is a házszabályok a képviselő uraknak s ha teljesen általános és titkos választójog mellett ül is össze a parlament, még mind'g megvan a lehetősége annak, hogy az ilyen fontos alkotmányjogi kérdés puccsszerűen vagy erőszakosan oldassák meg, és nézetem szerint — talán nem is volt egészen az intenciójóban — szerencsétlenül összeköttetésbe hozta ezt az ő feltevésszerű állítását, az 1920-as kormányzóválasztással a következő módon. Talán felolvasom az illető passzust. (Halijai ! Hall'iik! jobbfeh'l ) Azt nwdia (olvassa): «Az igaz, hogy a szólásszabadságot és a sajtószabadságot biztosító rendelkezések mellett nem lehet puccsszerűen a királvkérdést és fonte-; alkotmányjogi problémákat megoldani. Ellenben láttuk, adva volt a múltban, a magyar történelemben, hogy sokkal nagyobb szólásszabadság mellett is bizonyos ierroriszt ikus eszközökkel és fellépéssel igenis, lehetett választani. Méltóztassanak csalt visszarendelni az 1920. év kormányzó választásra.» (Mozgás a jobboldalon. — Kuna P. András: Ostobaság belekeverni.) T. Ház! Ha nem veszem is figyelembe, hogy minő súlyos sértés van tulajdonképpen belebngyolálva ebbe az állításba, kizárólag csak a töHénelemhamisításnak (Ügy van! Úgy van! jobbfeiöl.) — megengedem, öntudatlan vagy nem intendált történelemhamisításnak — szeretném elejét venni akkor, anvkor megállapítom, bo^y ez az utalás, ez az ál'ítás egyáltalán nem felel me"- a valósénak. (Ügy van! Ügy van! a jcbbol^fdon.) Hiszen vagyunk mi itt néhánya" a t. Ház taglal kÖ7Ött, ak'k 1920-han ugyanezeken a padokon ültünk, fin magam pontosan éppen Györki 1. képviselőtársam helyén ü'tem akkor és tanuja vaeyek annak, hogy minő nagy nehézségekbe került MacryarrvH*itg mostani fAméltóságá Kormányzójának (PJjenzés a jobboldalon.) ellenállását, vonakodását legyőzni, mert hiszen amikor a nemzetgyűlés kérésének már abban az értelmében eledet tett. bo'T méltóztatott itt a H'

1

/ épületében megjelenni, mé<>- itt a Ház ém'iWében is venafeWé&énak adott olyan nyomatékos m'rtéi-ben kfejezést a kormányzói választás elfogadása tekintetéhen. ho^v a parlament akkor szükségesnek látta egyik lermnfvobb tekintélyű tagjának. "PrrihfiHilrn Ottokárnak vezetékével 'Üoy van! a i^h^oldal^n.) e^v küldöttr^éfet és ismételten Vü'döt^''"et elkülden' ho

r

'zá és l-é^ette ,1 1 i'ílfP'tts''"' által, hofv a választást elfoTidni rnélfoztaspék. (ürn nni! Üf» "if»7 a jrbbolrhilnn. — P^t-osi P/énes: A küldöttségben én is jele" voltam!) T. Ház! Am'kor egv képviselő úrnak, aki nyilván nem vnlt helyesen tá i 'kn^va. az állíf-ósfl rni)v

;

vn rünmetrálisan szemközt áll a történelmi valógáinral, akkor valóhan perne«aV feljrvosfrva é^zem . magamat, hanem kötél 's^éo-pmnek is ér^ettl, hogy M n Ház C7,ir>e előtt MftveíoTi^HcnTn ezt a súl^'os. maid n'"'m azt movitl-ntnám • ot^mbá t

?

ivtén"lt>'i valótlanságot (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és hang-