Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

402 Az országgyűlés képviselőházának S3Ù. ülése 1928 december 7-én, pénteken. tovább. Ezt a véleményt bátor vagyok megappellálni, azért, mert a pártok vezérszónoki intézményéről van szó, arról, hogy nagy elvi vita fog megindulni A szakszóiűségít biztosítva látom éppen abban, hogy minden párt valószínűleg azt az emberét szólaltatja fel az illető javaslatnál, aki legjobban ért ahhoz és így indul meg itt a vita. Es még valamit! Én az elnöki jogkörnek azt a kodifikálását, amely eddig csak gyakorlat volt, hogy a tárgytól nem enged eltérni, nem gondolom hiábavalónak. Nem hiába akarják ezt szigorúbban alkalmazni. Már pedig az általános vita nívója mindig függ attól, — nem mondom, hogy ez az egyetlen feltétele — hogy az elnök mennyire enged a tárgytól eltérni és mennyire szorítja rá egy órán belül is a képviselőt, hogy szigorúan a tárgy keretén belül maradjon. (Ügy can! jnbbfelől és a középen.) Tehát mindezek az ellenvetések engem nem győznek meg arról, hogy a többségi javaslat nem felel meg a célnak. Sőt jobban megfelel a célnak, ez előttem világos. Ezért én ezekkel az ellenvetésekkel tovább nem foglalkozom, csak azt vagyok bátor felhozni, hogy azon igazán ne nyargaljunk, hogy utánozzuk-e az angolokat vagy sem. Bárcsak utánoznánk sok dologban. (Propper Sándor: Ügy van! Ügy van! Például a választójognál!) A sajtóba belekerült a vita folyamán az a szó, hogy az angol rendszer, mert ennek alapelveiből indultunk ki. így keletkezett ez a «vegyes felvágott», ez az angol-magyar rendszer. Pedig ez csak olyan magyar rendszer, mint az eddigi volt. Csupán bizonyos körülmények meggyőzték a parlamentet arról, hogy be lehelne hozni egy ilyen új rendszert is. mert jobban biztosítaná a tanácskozásnak, a törvényelőkészítés munkájának komolyságát, szakszerűségét, és ami fő — s ez nem kis dolog: az idővel is gazdaságosabban tudnánk bánni. Mármost ezek után csak azt akarom megjegyezni, _ hogy nemcsak jobbnak tartom a többségi javaslatot az elérendő célok szempontjából, de logikusnak is, sőt logikusan felépítettnek csak a többségi javaslatot tartom. Megmondom, hogy miért? Azért, mert nem tudok Bemmiképpen sem belenyugodni abban, hogy általános vita nélkül megindulhasson a részletes vita. Ennek az általános vitának valahol, a részletes vitánál előbb le kell folynia. Ez a logika szigora diktátuma. Minthogy az általános vitában alakulnak ki a nézetek, a szempontok, a pártok különböző állásfoglalásai: egyedül logikusnak és komolynak azt tartom, hogy előbb az általános vita folyjék, ha pedig az általános vita már lefolyt, ha már megkaptuk a princípiumokat, határozati javaslat« k Pormájában az utasításokat, akkor a bizottságban, nyilvánosság mellett dolgozzanak, tárgyaljanak a képviselők. De ha így tárgyalunk, akkor felesleges a részletes vitát, mint a levest felmelegíteni. Utaltam rá, hogy mennyire lényeges része ennek a rendszernek az, hogy a Ház üléseivel egyidőben ne legyenek bizottsági ülések és bogv a vezérszónoki intézményt hozzuk be. Megvagyok győződve arról, hogy ezzel nemcsak racionális, reális útra lépünk, hanem fel fogjuk kissé galvanizálni parlamenti, politikai életünket is. Én is támogatom a kormányi munkájúban javaslatainál, mint a többségi párt, de valljuk be: hogy soha nem történt meg azelőtt, ami most van, hogy mi úgy lézengünk ebben a szép, kivilágított teremben, hogy ez igazán Dem méltó arra, hogy egy nemzet parlamentáris életének mondjuk. Én sokat várok ettől az új rendszertől és ezért ragaszkodom ahhoz, hogyha már módosításokról van szó, akkor ilyen radikális módosításokat .hozzunk. Mindezek után elfogadnám egyszerűen a tervezetet, de minthogy a kisebbségi előadó úr maga is érintette, Lakatos képviselőtársam pedig nyilvánosan meg is mondotta a többségi párt álláspontját, hogy előbb általánosságban hajlandók elfogadni ezt a javaslatot és csak a részleteknél állnak elő a módosítással, hozzá kell tennem még azt is, hogyha ez a módosítás úgy hangzanék hogy fakultatíve lehetővé akarják tenni a két rendszer fenntartását, akkor ehhez én is hozzá tudnék járulni, bármennyire különösen látszik is első pillantásra az, hogy egy házszabályban kétféle rendszert kodifikáljunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De ez tulajdonképpen nem is különös, inert a többségi javaslatban is meg van, mikor a törvényalkotási munkát és a mentelmi bizottsági, vagy gazdasági bizottsági jelentések és hasonlók tárgyalását megkülönbözteti. (Tomcsányi Vilmos Pál: A költségvetés tekintetében!) A többségi javaslat tehát csak a törvényalkotásnál akarja az új rendszert. Annál is in'kább elfogadom a fakultatív szakaszt, mert egy kereskedelmi szerződés törvénybeiktatásánál, hol nincs jogom változtatni a nemzetközi egyezményen. Minek kezdeni általános vitát. Ilyen esetben hadd mondhassa a miniszter: kérem a javaslatot egyenesen a bizottsághoz utasítani. A Ház ígv határozhat és a Ház szuverén akaratán ezzel semmiféle sérelem nem esik. Ez tehát nem olyan lehetetlenség, mert éppen disztingválni akarunk a parlamenti életben a törvényalkotás ós az egyéb munkák között. Ha így a megegyezés lehetősége megvan, akkor Lakatos Gyula képviselőtársam gondolatához hozzájárulok. Egyébként pedig a többségi élaboratumot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következiki Esztergályos János jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az előttem szólt Turi Béla képviselő úr azzal kezdte beszédét, hogy ő ezt a házszabályszigorítást — ő módosítást mondott — nem kívánta, de ha már itt van és tárgyalni kell. akkor az a kívánsága, hegy az legyen a legjobb. Ö tudniillik ettől várja nemcsak a helyesebb időbeosztást, hanem a parlament gyógyítását is és beszédének legnagyobb részét a többségi és kisebbségi vélemény különbözőségének kimutatására szánta, végül pedig csatlakozott a többségi javaslathoz. T. Képviselőház! Turi Béli t. képviselőtársunk állásfoglalása folytatása annak a módszernek, amelynek tanúi vagyunk a többségi pártok részéről. Állandóan ellenzéki beszédeket tartanak, (Tomcsányi Vilmos Pál: Objektív beszédeket!) azután csatlakoznak mindig ahhoz az előterjesztéshez, amely éppen előttük fekszik. Ebből rz következik, hogyha Turi Béla t. képviselőtársunk valóban meg akarja gyógyítani a parlamentet, akkor ehhez az első lépés ennek a módszernek megszüntetése lenne. Leg.ven bátorság és gerinc bírálni, de legyen bátorság és gerinc a konzekvenciákat le is vonni. (Turi Béla: Ha bírálok, le is vonom!) IIa tehát a javaslat nem jó, ha nincs rá szükség, ezt jó megmondani, de akkor nem jó megszavazni. (Toniesányi Vilmos Pál: Megszavazzuk, meri jó!) Ezzel a házszabályszigorítással a megmaradt parlamenti szólásszabadság megszünteté> sével és elkobzásával gyógyító munkát végezni