Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

400 Az országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1928 december 7-én, pénteken. időre korlátozott beszéd. Én tehát semmikép sem látom, hogy időökonómia szempontjából a többségi javaslat nem felelne meg jól a célnak, sőt szerintem jobban megfelel annak. Áttérek az ötletszerűségre. Az ötletszerűség, MI int tudjuk, abból áll, hogy a részletes vitánál jöttek az apróbb módosítások. Éppen ezt radikálisan kiirtja a kisebbségi vélemény, jobban mondva elaborátum, az a tervezet, amellyel kezdődött a házszabálymódosítás, mert kimondja, hogy indítványt és ellenindítványt csak a bizottságban lehet tenni. A Házban az indítványozásnak régi joga és formulája, hogy tudniillik az egyes szakaszoknál bármikor terjeszthető elő indítvány, most radikálisan megszűnik. Ebbe a gondolatba körülbelül a házszabályok módosítását előkészítő bizottság belenyugodott, s ebben a tekintetben csak formailag van különbség a többségi és kisebbségi elaborátum között. A kisebbségi vélemény azt tervezi, hogy két esetben lehessen megengedni azt, hogy a képviselő indítványt tehessen, de szerintem ez mindig csak akkor következik be, amikor az illető képviselő tulajdonképpen felébred arra, hogy valamilyen tárgyról itt majd vita lesz. Az egyik eset az, hogy a bizottságban tehet indítványt, amikor megnyitják a szakasznál a vitát. Ebből tehát az következik, hogy mielőtt azt mondja az elnök, hogy következik a 1.

f %, oda kell tenni az elnökhöz az összes indítványokat, legalább is a 6. § tárgyalásakor. Másodszor indítványt tehet minden képviselő a Háziban az általános vita megkezdése előtt. Ez szintén nagyon különös, mert ha a tárgyat kitűzik napirendre, akkor azoknak, akiknek valami gondolatuk, vagy indítványuk van még, az elnökségnél kell inzisztálniok és írásos indítványokat beadni, hogy majd az általános vita után, a részletes vitánál jogot szerezzenek az indítványok megtételére. Elismerem, hogy a kisebbségi rendszer szerint formailag jobban megvan azzal — hogy úgy fejezzem ki magam — e betéti joggal a mód arra, hogy a részleteknél indítványokat lehessen előterjeszteni, csakhogy oly időpontban kell előterjeszteni, amely nem esik egybe a tárgyalással, és így ezt abszolúte nem tartom természetesnek. Hogy történik a többségi rendszerben az indítványozás? Ott, ahol az érdemleges vita folyik. A szakasz tárgyalása alatt a bizottsági tag, vagy nem bizottsági tag indítványt tehet, kötelezettsége csak az, hogy amikor feláll, akkor az indítványa meg legyen szövegezve?. Ez körülbelül mindig így is van; ha valaki indítványozni akar valamit, akkor azt először megfogalmazza. Ha pedig az utánam következő szónok indítványoz valamit, amibe bekapcsolódni kívánok, még mindig módom van valami mellékmódosításra gondolni és azt indítvány alakjában benyújtani. Ez a másik rendszer szerint ki van zárva. A plénumban, jobban mondva az elnöknél az általános tárgyalás során beadandó indítvány helyett az van a többségi javaslatban. hogy az általános vita során határozati javaslatokat lehet elfogadni. Ez megvan a másikban i», de nem egyforma az értéke, mert más értéke van annak, ha én az általános vita során 5—10 határozati javaslatot elfogadok és akkor a javaslat úgy megy a bizottsághoz, hogy e határozati javaslatokban foglaltak alapján kell a javaslatot átdolgozni és módosítani. Itt voltaképpen meg van adva az indítványozasi jog a maga teljességében, de határozati javaslat alakjában, s akkor a bizottságba kerül és az indítvány ott formailag is megtehető. Ez sokkal logikusabb, mintha akkor tehetek indítványokat, az elnökhöz beadva, amikor már javaslat a bizottságból visszajött a plénumba. Én tehát az ötletszerűséget, melyet a kisebbségi vélemény előadója olyan kipoentiroz, hogy egyszerűen áttettük a súlypontot a plénumból a bizottságba, abszolúte nem így látom. Elismerem, hogy maradt ötletszerűség. Dehát sehol sem maradjon? Hiszen a tárgyalás és vitatkozás ötletek, gondolatok kicseréléséből áll, ha tehát ezt visszaszorítottam a maga természetes medrébe, a részletes tárgyalásra, akkor innen a plénumból kiküszöböltem azt, amit a házszabálymódosítás előkészítői, vagy kitervezői akartak. Méltóztatnak látni, hogy az ötletszerűség szempontjából a többségi javaslat abszolúte nem áll rosszabbul, hanem jobban, mert módot nyújt komolyabb, reálisabb tárgyalásra. Hegymegi-Kiss képviselőtársam az ő nagyon kifejlett parlamenti gondolkozása szerint tegnap rögtön meg is állapította itt, hogy az a lényeges kérdés: mit lehet csinálni a részletes tárgyalásnál indítványozás alapján. Ez a komoly tárgyalás lényege. Bátor voltam most bebizonyítani, hogy egyedül a többségi vélemény teszi lehetségessé azt, hogy a bizottságban ilyen vita legyen. Most rátérek a harmadik szempontra, hogy tudniillik a bizottságokba akartuk a tárgyalás súlypontját áttenni. Azt hiszem, ezt nem is kell sokat magyaráznom, hiszen éppen az a vád, hogy annyira áttettük a súlypontot a bizottságokba, hogy ott van a törvényhozási munka és megszűnt az előkészítés. Itt csak arra akarok utalni, hogy annyira a bizottságban lesz ezentúl a tárgyalás súlypontja, hogy ott a bizottsági tagok többször felszólalhatván, kifejlődhetik egy kontradiktatórius eljárás, amely nem volt meg. A szakszerűséget még mindig lehet fokozni azzal, hogy szakembereket is behívnak. Arra is módot ad az új házszabály, hogyha a bizottság szükségesnek látja pénzügyi, ipari vagy bármely kérdésben — ez az angol rendszerben ismeretes — különleges bizottságot küldjön ki s azt mondja, hogy például két nap alatt jöjjön a referátumával. Ezek a szelepek tehát mindig rendelkezésre állanak, kinyithatók, hogy a tárgyalás szakszerűsége és érdemlegessége minél nagyobb leuvven. Ezekután azt hiszem, hogy az a három szempont, amelyekért ez a módosítás készül, tökéletesen ki van elégítve a többségi javaslattal. A pozitív bizonyítás után most már áttérhetek arra, hogy milyen objekciókkal jön főleg a kisebbség igen éleseszű, érdemes előadója, aki jól kiépítette a maga hadállását a kisebbségi jelentésében és beszédében is, hogy a többségi véleményt megdöntse. Két csoportba osztja ellenvetéseit. Az elsőbe tartoznak az alkotmányjogi skrupulusok. Én nagyon örülök annak, mint aki szerelek alkotmányjoggal foglalkozni, ha ilyenekről említés tétetik, mert az alkotmányjoggal való foglalkozáshoz hozzátartozik, hogy az ember azt skrupolizusan meg is védje. Azokat a szempontokat azonban, amelyeket hallottam, nem tudom ekvivalens érveknek elfogadni, ha alkotmányjogi szempontból nézem a javaslatot. De azt még megértem, ha a kisebbségi előadó hozza fel ezeket az érveket a maga javaslata mellett, mert hiszen végre is azokat magában jól átgondolta és minden leb tő argumentumot kiko-