Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-230

396 Az országgyűlés képviselőházának 230. illése 1928 december 7-én, pénteken. jogi skrupulusok miatt nem szabad elvesznie annak a célnak, hogy végre kikerüljenek az utcára a taxik. Közben a főváros — Friedrich képviselő úrnak felszólalása révén már egyszer ezt is bejelentettem —. felterjesztést intézett hozzám, amelyben arra kér, hogy bizonyos részletintézkedóseket módosítsak. Ez vonatkozott a 108 bérfti varosnak kérdésére. Ott hozta föl először azt a gondolatot, hogy az ő felfogása szerint nemcsak kisexisztenciákra kell bízni a taxivállalkozást, hanem nagyvállalkozásokra is és nagyon meggyőző módon sorakoztatta fel azokat az érveket, amelyek a mellett szólnak, hogy necsak a kisipar, hanem a nagyipar is, a nagyvállalkozás is jusson szóhoz. Egyebek közt azzal indokolta a főváros, hogy csak egy nagyvállalat tud garázsokat építeni ós ott szakszerűen tudja kezeltetni a kocsikat, és hogy csak a nagyvállalkozás tudja azokat a bizonyos hívó-telefonokat felállítani. (Palkots József: A piros-taxi is felállította?) Ezt tessék kérem a székesfőváros tanácsával elintézni és nem velem. (Pakots József: Egy panama mellett lehet izgulni. — Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Én egyszerűen a tényeket hozom fel: A főváros azt fejtette ki, hogy milyen előnyökkel jár ilyen nagy vállalkozás. Most már én egészen becsületesen kifejtem erre vonatkozólag az én véleményemet. Igenis én helyesnek tartom azt, ha a nagyvállalkozás is foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert ez egy nagy tőkét igénylő vállalkozás (Biódy Ernő: Mi lesz a kisexisztenciákkal?) és lehet arról szó, hogy a nagyvállalat kapja meg. (Bródy Ernő: Mi lesz a hadirokkant-sofőrökkel'? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Bródy Ernő képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Én voltam az aki köztiltakozás mellett azt mondottam, hogyha természetes személyeknek adódik ki engedély, — ez ellen én nem tettem soha semmiféle kifogást — akkor én szükségesnek tartom, hogy bizonyos kategóriák, így a hadirokkantak, a B-listások stb. előnyben részesüljenek. Ari ól lehet vitatkozni, hogy ez a felsorolás tökéletes-e, vagy sem, hogy azonban az a felsorolás nem a nagyvállalkozás, hanem a k:sexiszteniák érdekében történt, az egészen bizonyos, és igen sokszor hallottam azt az ellenvetést hogy itt nem lehet jótékonysági akciót gyakorolni, itt egy fővárosi üzemről van szó és azt úgy kell elintézni, ahogy azt a közönség szempontjából legjobban lehet elintézni. (Kun Béla: A jogot a kisemberek érdekében kellett volna gyakorolni!) Amikor a^ székesfővárosnak ez a felterjesztése megérkezett, hogy tudniillik egy nagyvállalkozásnak is adassék ki taxiengedély — úgy emlékszem, hogy ott szerepelt ez a 300-as szám — én attól féltem, ho^y az fog bekövetkezni, hogyha az 505 kontingensből 300-at kihasítanak a nagyvállalkozásnak, akkor csak 205 marad a kisembereknek és én a Folkusházy alpolgármester úrral való megbeszélés után ragaszkodtam ahhoz, hogy legalább 280^ rendszám adassék ki a kisexisztenciáknak. így a bérfuvarosoknak, stb. (Pakots József: Sokkal többen vannak!) Én tehát felemeltem a kvótát 205-ről 280-ra és azt mondottam, hogy ezekkel pedig mostmár haladéktalanul menjenek ki. Ami pedig a nagyvállalkozásokra vonatkozó részt illeti, kérem, méltóztassanak meghallgatni erre vonatkozólag szó szerint a kiadott rendeletemnek intézkedéseit. A székesfővárosi tanács tudniillik leiratom egyes részeinek módosítását kérte, amire én a következőkben értesítettem a székesfőváros közönségét (olvassa): «A székesfővárosnak azt az álláspontját, hogy a géperejű gépkocsi-közlekedés szervezete tervszerű kiépítésének előkészítése és keresztülvitele hoszszabb időt kíván meg» — tudniillik azt mondtam, hogy a nagyvállalkozást nem is akarnám hirtelen beállítani, ahhoz bizonyos haladék kellene — «úgyhogy a jövő fejlődés alapjait már most kell lerakni és a végrehajtás felé az első lépéseket is mármost kell megtenni, a magam részéről is méltányolom, és ennélfogva eltérek az említett leiratban foglalt állásponttól, hogy egyelőre csak 280 géperejű gépkocsi üzembehelyezésére adható ki az engedély. Azokra az érvekre való tekintettel, amelyekkel a széikes fő város tanácsa kimutatta, hogy a közforgalom követelményeinek és a közönség igényeinek kielégítése szempontjából milyen előnyökkel jár, ha a nagyvállalkozás is résztvesz a géperejű gépkocsi-közlekedés lebonyolításában (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) nem teszek észrevételt az ellen, hogy a székesfőváros nagy vállalkozásnak is juttasson géperejű gépkocsirendszámokat és pedig a tanács felterjesztésében részletezett feltótelek mellett. A tanács felterjesztéséből úgy látom, hogy a nagyvállalkozás számára kilátásba vett rendszámokat részben az idézett leiratomban a lófogatú bérkocsisok kielégítésére és az egyéb természetes és jogi személyek részére fenntartott 280 rendszám terhére kívánja biztosítani. Azt azonban méltányosnak nem tartom és a székesfőváros képviselőivel folytatott tárgyalások alapján a kérdésnek csak olyan megoldásához járulhattak hozzá, hogy a nagyvállalkozás ennek a 280 rendszámnak érintetlenül hagyása mellett jusson rendszámokhoz». (Mozgás. — Éri Márton: Nahát! Mit akar a képviselő úr? Tiszta dolog! — Egy hang a szélsőbaloldalon : Az kevés! — Reischl Richárd (a szélsőbaloldal felé): Nincs igazatok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter (továbbolvas): «Felhívom a székesfővárost, hogy a 280 rendszámnak kiadása iránt most már sürgősen intézkedjék, mert tekintettel arra, hogy a magyar ipar 280 kocsit rövid időn belül le tud szállítani, semmi akadályát sem látom annak, sőt súlyt helyezek arra, hogy ez a kocsimennyiség minél előbb forgalomba kerüljön és ezzel a géperejű gépkocsihiány miatt folyton felhangzott panaszok megszűnjenek. A nagyvállalkozásnak jutó kocsik elkészítésére és leszállítására a magyar iparnak is hoszszabb időre lévén szüksége, nem teszek észrevételt az ellen, hogy ennek a forgalombaszállítására a körülmények által indokolt hosszabb időt állapítson meg». (Helyeslés jobbfelől.) Azután van még ott más részletin/tézkedés, hogy a 108 bérkocsit hogyan váltsa meg, apró dolgok, megjegyzések a keresztülvitelre, de a ira én nem tettem kijelentést, hogy hány vállalkozás legyen. Egyről tudtam akkoriban a felterjesztés alapján s azért mondtam: nagyvállalkozás. Sem azt nem mondottam, hogy hány számot kell annak kiadni; sőt a polgármester úr azt mondotta: helyesebbnek találná, hogyha valamivel kevesebbet állítanának be és a fennmaradó kccsi-kontingenst adják oda másoknak. Ügyis történt a dolog. Természetesen megneve-